Sokan még mindig hősként tekintenek Arkanra
Aki a délszláv háborúk idején hallgatta a híreket, gyakran találkozott Željko Ražnatović Arkan nevével. A Crvena Zvezda legvérmesebb szurkolóiból hozta létre a körülbelül 1000 főt számláló félkatonai alakulatot, a Szerb Önkéntes Gárdát, a Tigriseket. A szerb titkosrendőrség finanszírozta és szerelte fel őket, így harcoltak 1991 közepétől 1995 végéig Horvátországban, később Bosznia-Hercegovinában. Mindvégig élvezték a szerb hatóságok támogatását.
Etnikai tisztogatások
Kegyetlen parancsnokként vált hírhedtté. Arkan Tigrisei szörnyű etnikai tisztogatásokat hajtottak végre. Egyik legismertebb rémtettük a boszniai Bijeljinában történt 1992 áprilisában. Civilek tucatjait gyilkolták meg, sokakat brutálisan megkínozva. A Tigrisek különösen kegyetlenek voltak, amikor elfoglalták Nyugat-Szlavónia magyar falvait, például Kórógyot és Szentlászlót, amiknek lakosságát deportálták vagy meggyilkolták, otthonaikat kifosztották és felégették. Arkan a támadásokat legtöbbször maga vezette, tisztjeit és katonáit kitüntetésekkel és hadizsákmánnyal jutalmazta.
A daytoni békemegállapodással a háború végetért, a Tigriseket hivatalosan feloszlatták, de Arkan befolyása megmaradt. Érinthetetlennek tűnt, feltűnt a médiában, az esküvője Svetlana Ceca Ražnatović popsztárral igazi médiaesemény volt. Az állambiztonság támogatásával élete végéig a szerb alvilág vitathatatlan vezetője maradt.
Háborús bűnös
1997. szeptember 30-án a hágai nemzetközi törvényszék 24 vádpontban emelt vádat ellene bosnyák-muszlim civilek ellen elkövetett háborús bűnök, emberiesség elleni bűncselekmények és a genfi egyezmények súlyos megsértése miatt. A törvényszék elfogatóparancsot adott ki ellene, de soha nem állt bíróság elé. Nem bujkált. Kihasználta minden téren meglévő befolyását és belekóstolt a politikába is. Megalapította a Szerb Egységpártot, amihez „felkért” néhány tehetős üzletembert, hogy adományozzanak a „közös ügyükre”. Ettől függetlenül Arkan kezdett egyre kényelmetlenebbé válni.
Gyilkosság az Intercontinental szállodában
2000. január 15-én az érinthetetlenségének vége lett. A belgrádi Intercontinental szállodában meggyilkolták Željko Ražnatović Arkant, a szerb titkosszolgálat bérgyilkosát, háborús vezetőt, politikust, futballklub-tulajdonost, üzletembert.
Arkan a feleségével és egy testőrével érkezett a szállodába, ott találkozott Milenko Mandić ezredessel és Dragan Garić rendőr ezredessel és hárman beültek egy félreeső boxba. Dobroslav Gavrić, a belgrádi rendőrség tagja 17 óra 10 perckor egy CZ-99-es pisztollyal három golyót lőtt Arkan tarkójába, és lelőtte a vele lévő két férfit is. Mindhárman a helyszínen meghaltak.
A vizsgálat szerint összeesküvésről, gondosan kidolgozott tervről volt szó, amit egy profi gyilkos követett el. Bár rövid időn belül letartóztatták, arra soha nem derült fény, hogy ki rendelte el Arkan meggyilkolását és miért. Ez a tárgyalás során is homályban maradt, sok tanú váratlanul meghalt, eltűnt vagy nem jelent meg a tárgyalásokon. 2006. októberben Gavrićot 35 év börtönre ítélték, amiből egy percet sem töltött le, mintha föld nyelte volna el. Évekkel később Dél-Afrikából egy helyi maffiaösszecsapás kapcsán érkezett hír róla, de továbbra is elérhetetlen a szerbiai hatóságok számára.
Végigrabolta Európát
Arkan egész élete magában hordozta a tragikus véget. 1952-ben katonacsaládban született Szlovéniában. Apja ezredes volt a Jugoszláv Néphadseregben, a hadsereg és a partizánok világa alakította értékrendjét. Arkant először tinédzserként tartóztatták le lopásért. Húsz évesen Olaszországba utazott és ott kezdte igazi bűnözői karrierjét. Európa-szerte követett el fegyveres rablásokat: Belgiumban, Svédországban, Hollandiában, Németországban és Svájcban. Minden alkalommal börtönbüntetésre ítélték és mindenhonnan megszökött. Utoljára 1983-ban. Jó kapcsolatokat ápolt a szerb titkosszolgálattal, sok Jugoszláviából származó bűnözővel, akik közvetve vagy közvetlenül a titkosrendőrségnek dolgoztak. A német Freitag hetilap szerint az 1970-es évek végétől dolgozott a jugoszláv állambiztonsági szolgálatnak (UDBA), ami a politikai ellenfelek meggyilkolásával és emigránsok üldözésével bízta meg, és minden bűncselekménye után védettséget élvezett.
Slobodan Milošević szabad kezet adott neki, hogy mindenféle homályos üzletet kössön nemcsak Belgrádban, hanem Jugoszlávia más részein is. Számos legális és illegális vállalkozással foglalkozott az olajtól a cigarettáig. A bevétele egy részét saját számlájára, másik részét kétes üzletembereknek juttatott azzal, hogy adományozzanak belőle a Szerb Önkéntes Gárdának. Az őt jól ismerők szerint lenyűgöző festménygyűjteményt hagyott maga után, több mint 80 remekművet. A drága órák és ékszerek, különösen a drágakövek szerelmesének és gyűjtőjének tartották.
Rejtélyes széfek
Szerette a készpénzt, mindig több millió német márkát tartott az Obilić FC telephelyén lévő széfben. Máig terjedő városi legendák élnek a széfjei rejtelmeiről. Egy második széfben órákat és ékszereket tartott. Volt egy harmadik széf is, amit a Kereskedelmi banktól bérelt. Négy évvel a meggyilkolása után, 2014-ben nyitották ki őket. Nagy volt a várakozás, hogy mit találnak bennük, de egyikben sem volt semmi. Az egykori Kereskedelmi Bank széfjében állítólag azt őrizte, amit a legnagyobb kincsének tartott. Papírokat, dokumentumokat, parancsokat, valamint a közte és a Szerb Önkéntes Gárda között a Milošević-rezsim tisztviselőivel és intézményeivel folytatott kommunikációt. Talán éppen ezek a papírok ölték meg.
Ezrek kísérték utolsó útjára, köztük hírességek, költők, politikusok, bűnözők. „A legtöbb szerb hősként és a haza védelmezőjeként búcsúzott tőle, Koszovóban, Boszniában és Horvátországban pedig véres végét ünnepelték” – írta a német hetilap.
fotók: DW
