-
Holland békefenntartók Srebrenicában 2.
A Holland békefenntartók 1. bejegyzésben is leírtam, hogy a katonák ott védték volna a békét, ahol háború volt, hogy kellő kompetencia, hatáskör nélkül küldték oda az egységeket úgy, hogy a megfelelő felszerelést, támogatást sem biztosították. Tom Barlow Brown angliai fotóriporter, újságíró interjúkat készített az akkor ott szolgálatot teljesítő Dutchbat III. zászlóalj tagjaival. A Dutchbat III. 1995. januárban érkezett állomáshelyére. Nem volt világosan meghatározva az egység mandátuma, a holland katonai vezetést nem zavarta, hogy nincsenek részletes információik a Srebrenica környéki eseményekről. Ezzel teljesen lehetetlen helyzetbe hozták a 400 fős zászlóaljat, akiknek feladata a boszniai szerb erőkkel körülvéve a biztonsági övezet megfigyelése volt. Fegyverhasználatuk kizárólag önvédelemre korlátozódott. A holland egység tagjai…
-
Holland békefenntartók Srebrenicában 1.
A Srebrenicáról szóló megemlékezés poszt alatt kommentelők közül nagyon sokan okolják a holland békefenntartókat, hogy tétlenül nézték, ahogy a boszniai szerb hadsereg és szerb félkatonai alakulatok gátlástalanul tomboltak a kelet-boszniai kisvárosban, ami több mint nyolcezer muzulmán férfi és fiú kivégzéséhez, a kisváros lakóinak deportálásához vezetett. A háború után röviddel költöztünk ki a családdal négy éves kiküldetésre Szarajevóba. Megismerkedtem sokakkal, akik a városban élték át az ostrom négy évét, a gimnazista lányom osztálytársaival, akik pincékben, óvóhelyeken tanultak a bombák zuhogása közepette, vagy külföldre menekítették őket a szüleik. Láttam az akkor még sok helyen meglévő sírokat a városi parkokban, a sportpályákon, mindenhol, ahol találtak helyet, hogy eltemethessék a halottaikat. Csak később kezdték…
-
Srebrenica
1995. július 11-én Ratko Mladić csapatai elfoglalták az ENSZ által „biztonságos övezetté” nyilvánított Srebrenica városát. A kelet-boszniai kisvárost holland békefenntartók védték, de nem tudták megakadályozni a boszniai szerb hadsereg előrenyomulását. A város elfoglalása után a nőket, gyermekeket és időseket elkülönítették a férfiaktól és a fiúktól. A következő napokban több mint 8 000 bosnyák (boszniai muszlim) férfit és fiút különböző helyszíneken kivégeztek, majd tömegsírokba temették őket. A bizonyítékok eltüntetésére később számos elsődleges tömegsírt felnyitottak, és a holttesteket másodlagos tömegsírokba szállították. A hágai Nemzetközi Bíróság 2001-ben először mondta ki, hogy Srebrenicában népirtás történt, amikor Radislav Krstić tábornokot 47 év börtönbüntetésre ítélte, amit később 40 évre csökkentettek. A nemzetközi törvényszék még 16 embert ítélt…
-
A srebrenicai népirtás emléknapja az ENSZ Közgyűlésben
Központi megemlékezést tartottak az Egyesült Nemzetek Szervezetének New York-i székházában az 1995-ös srebrenicai népirtás nemzetközi emléknapja alkalmából. Az ENSZ közgyűlés 2024. május 23-án határozatot fogadott el, amely július 11-ét a népirtás nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Magyarország annak a 19 tagországnak egyike, aki az ENSZ határozatra nemmel szavazott. Egyebek mellett Oroszország, Kína, Belarusz, Észak-Korea, Kuba, Nicaragua és Szíria társaságában. A megemlékezésen felszólalt Denis Bećirović, Bosznia-Hercegovina elnökségének elnöke, Earle Courtenay Rattray, az ENSZ főtitkárának kabinetfőnöke, valamint Annalena Baerbock, az ENSZ Közgyűlés 80. ülésszakának elnöke egy videóbeszédben. Denis Bećirović beszédében kiemelte, hogy a Srebrenicában meggyilkolt több mint 8000 bosnyák férfi és fiú ellen elkövetett népirtás nem statisztika. „Ezek nem számok. Emberéletek megszűnéséről van szó.…
-
12 év börtönbüntetésre ítélték a koszovói háborús bűnöst
A háborús bűnök nem évülnek el. Az áldozatok és hozzátartozóik számára az idő nem gyógyír, hanem egy véget nem érő, kínzó várakozás. A múlt nem temethető el nyomtalanul, a bűnös a bűnelkövetés után több mint két évtizeddel is megkapja méltó büntetését. Ekrem Bajrovićot az 1998-99-es háború alatt Koszovóban civilek ellen elkövetett háborús bűncselekmények miatt egy pristinai bíróság július 3-án megismételt tárgyaláson 12 év börtönbüntetésre ítélte. A jogi útvesztő Az Elsőfokú Bíróság 2024 júliusában már elítélte 12 évre, a Fellebbviteli Bíróság 2025-ben helybenhagyta ezt az ítéletet, elutasítva a védelem fellebbezését. Ugyanabban az évben a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette az ítéletet és új eljárást rendelt el. A fordulat oka, hogy olyan kulcsfontosságú tanúvallomások…
-
Több mint futball: miért lett Bosznia-Hercegovina a világ legkedveltebb válogatottja?
A Frankfurter Allgemeine Zeitung írt cikket a boszniai válogatottról A világ legnépszerűbb válogatottja címmel. Hogy mitől lett az? Van egy dal, ami meghódította Amerikát és a világbajnokság nemhivatalos himnuszává emelkedett. A Dubioza Kolektiv bosnyák együttes tizenhárom éves szerzeménye, az „I’m from Bosnia, take me to America” március vége óta kíséri a bosznia-hercegovinai válogatottat. Együtt nőtt a csapattal, messze a Balkán határain túl. Ezt énekelték a szurkolók a stadionokban, a bárokban, az utcákon San Franciscotól Seattle-ig, Torontótól Los Angelesig. A dal többet jelent egy egyszerű slágernél: benne van a boszniai diaszpóra sorsa és a honvágy kettőssége. Az amerikai álom utáni vágyakozás és a szülőföld iránti szeretet. Ahogy a válogatott sikere is…
-
12 perc az életért: Hogyan mentették ki a JAT-flottát a bombák elől 1999-ben?
1999. március 24-én 19.45 perckor a NATO légitámadást indított a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság ellen. A parancsot Javier Solana NATO főtitkár adta ki a szövetségi erők akkori parancsnokának, Wesley Clarknak. A délszláv háborút a daytoni békeszerződés 1995 novemberében lezárta, ezzel Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában véget vetettek a vérontásnak, de az albán-szerb konfliktus nem enyhült, a koszovói háború további áldozatokat szedett. A nemzetközi közösségek közvetlenül a NATO beavatkozása előtt háromszor kísérelték meg megoldani a válságot. Sikertelen volt a rambouillet-i és a párizsi béketárgyalás. Richard Holbrook 1999. március 22-én Belgrádban még egyszer felajánlotta Slobodan Miloševićnek a rambouillet-i békeszerződés elfogadását, amivel Koszovó visszakapta volna automóniáját, a Koszovói Felszabadítási Hadsereget lefegyverzik, a tartományt a békefenntartók és a…
-
Mega-alagút Boszniában: a régió legmerészebb építkezése
Bosznia-Hercegovina hegyvidéki tájai évszázadok óta jelentős próbatétel mind az utazóknak, mind a mérnököknek. Most egy olyan vállalkozás vette kezdetét, amely alapjaiban írja át a régió közlekedési térképét. A Prenj-alagút megépítése nem csupán egy újabb szakasz az 5C korridoron. Az ország történetének eddigi legnagyobb, legdrágább és legösszetettebb mérnöki kihívása, valódi mérnöki bravúr. A Szarajevót és Mostart összekötő szakaszt évek óta “lehetetlen” küldetésként emlegetik a rendkívüli domborzati viszonyok és a projekt körüli bürokratikus akadályok miatt. A jelenlegi, a Neretva-völgyön át kanyargó, kétségtelenül lélegzetelállító út lassú és nehézkes. Az új mega-alagút ígérete valódi közelségbe hozza a modern, gyors észak-déli összeköttetést. Európa egyik legmélyebb alagútja – 1,3 kilométerrel a sziklák alatt A Prenj-alagút technikai…
-
Misszionáriusok és bőrlabdák: A balkáni futball története
A jelenleg zajló labdarúgó világbajnokságon két egykori jugoszláv tagköztársaság, Horvátország és Bosznia-Hercegovina nemzeti válogatottja is kiharcolta a részvételt. Úri passzió, nem munkássport A futball európai térhódítása során egy különös társadalmi mutáció ment végbe. Míg Nagy-Britannia, Hollandia és Belgium kikötővárosaiban, a skandináv országokban, Észak-Németországban a foci a bányászok és gyári munkások sportja volt, egyfajta szelep a kemény fizikai munka után, addig a kontinens belseje felé haladva a játék „polgárivá” vált. A munkásosztálynak esélye sem volt a sportolásra: a napi 17 órás munkaidő után az életben maradás volt a cél, nem a kikapcsolódás. Ezzel szemben a helyi polgárság és a felső középosztály fiataljai – ellentétben brit kortársaikkal, akik a konzervatív vadászatot vagy…
-
Egy szisztematikus etnikai tisztogatás előjátéka: május 31, Prijedor fehér szalagjai
Május 31-e a Fehér Szalag Napja. 1992. május 31-én az észak-nyugat-boszniai kisvárosban, Prijedorban a nem szerb lakosságnak elrendelték, hogy fehér lepedőkkel jelöljék meg házaikat, és fehér szalagot viseljenek a karjukon. Borzalmas előjátéka volt ez a szisztematikus etnikai tisztogatásnak, haláltáboroknak és 3176 civil, köztük 258 nő és 102 gyermek meggyilkolásának. Ezen a napon Bosznia-szerte, és a világ számos városának utcáin, házain jelennek meg a fehér lepedők, fehér zászlók, fehér szalagok. Ami 1992-ben a kirekesztés és a megalázás eszköze volt, az mára a dac, az emlékezés és a fasizmus, valamint a történelmi revizionizmus elleni küzdelem globális szimbólumává nőtte ki magát. Voltak előzmények A prijedori bűncselekmény nem egyik napról a másikra történt. A…
























