Szarajevóban több mint kétezer felszalagozott és aláírt csomag készült a háború sújtotta Ukrajnában élő gyerekeknek. Az ajándékozó gyerekek szülei közül sokan emlékeznek az 1992–1995-ös boszniai háborúra, nem kevesen közülük ugyanígy kaptak ajándékot. Ahogyan annak idején Lejla: “1994-ben érkeztek a gyerekeknek szánt csomagok Cazinba. Nagy izgalommal emlékszem arra, hogy mentem a házhoz, ahol kiosztották. A cipősdoboz színes és díszített volt. Higiéniai cikkek, édességek, egy fénykép és egy bizonyos Astrid levele voltak benne. Az ajándék sokáig a mindennapjaim része volt. A fésű és a tükör évekig a kozmetikai táskámban lapult. A zsírkrétát soha nem használtam, sajnáltam, mert nem tudtam, hogy meddig tart a háború, hogy kitart-e a végéig.” A csomagok összekészítésében kis-és…

Legalábbis ezt állítja Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság újra megválasztott elnöke. Levelet írt Hágába a Büntetőbíróságok Nemzetközi Fennmaradó Mechanizmusa elnökének, Graciela Gati Santanának. Arra kérte, hogy befolyását felhasználva „hasson oda” a brit kormánynál a Karadžić elleni „börtönterror” megállítására. Az egykori boszniai szerb elnök a Nagy-Britanniához tartozó Wight-sziget börtönében tölti életfogytiglani börtönbüntetését.   Dodik szerint nincs indok arra, hogy a büntetésvégrehajtás szerinte rendkívül embertelenül bánjon Karadžić-csal és megtagadja tőle a nemzetközi egyezmények által biztosított alapvető emberi jogokat. Úgy véli, hogy a Mechanizmus elnökének haladéktalanul független bizottságot kell küldeni a Wight-szigetre, hogy személyesen ellenőrizzék, milyen körülmények között tölti büntetését Karadžić, és közvetlenül beszéljenek vele. Dodik biztos abban, hogy beigazolódnak a lelki kimerültségre…

Haláltábor. Én azon szerencsés nemzedék tagja vagyok, akik ezt a szót a II. világháború történelmét tanulva a könyvekből ismertem meg. Majd már felnőtt fejjel, a délszláv háború idején újra megtanultam. Negyvenhét évvel a második világháború után Európában újra haláltáborokat hoztak létre.  Bosznia-Hercegovina területén hat koncentrációs tábor működött. Az Omarska és a Trnopolje táborok mellett a Keraterm volt az egyik leghírhedtebb. A tábort a prijedori válságstáb határozatára hozták létre az egykori kerámiagyár területén, a korábban késztermékek raktárának használt helyiségekben, amiket egytől négyig jelöltek. Működtetéséért a prijedori közbiztonsági központ és a katonai rendőrség volt a felelős. Ők adták a tábor személyzetét. A táborba főleg a Matarusko Brdon élőket vitték, illetve a Sana…

„Nincs jogunk csendben maradni arról, ami történt, mert ha a tanúk hallgatnak, azok fognak beszélni, akik a bűnöket elkövették, és elkezdik átírni a történelmet úgy, ahogy nekik megfelel” – mondta Dr. Pilav. Dr. Ilijaz Pilav a boszniai háború mind a négy évét Srebrenicában töltötte. 1995. július 11-én az utolsó csoporttal hagyta el a várost. A 28 éves háziorvos a hadikórházban minden lehetséges sebesülést kezelt, lőtt sebeket, súlyos, taposóakna okozta sérüléseket, végtagot amputált, hasi műtéteket végzett. A város elestének napjaiban megszervezte a sebesültek átszállítását Potočariba, a holland békefenntartók táborába, és csak ezután, együtt a katonákkal, a helyiekkel indult el az erdőn keresztül a szabad területek felé.  Amikor Szarajevóban befejezte az orvosi…

Július 11-én Srebrenicára emlékezünk.  A délszláv háborúban a második világháború utáni évek legsúlyosabb, legmegdöbbentőbb népirtását követte el a Szerb Köztársaság hadserege 1995 július első napjaiban a kelet-boszniai kisváros Srebrenica és környékének férfi és fiú lakossága ellen. A város eleste utáni napokban a családjuktól elválasztott férfiak és fiúgyerekek, a város védői az erdőn keresztül menekültek a bosnyák hadsereg által ellenőrzött, szabad területek felé. Az út közben valóságos embervadászat folyt ellenük, a Ratko Mladić vezette katonai egységek 8372 embert gyilkoltak meg. A város melletti Potočariban kialakított emlékhelyen ma ötven áldozatot helyeznek örök nyugalomta. A legfiatalabb, akit ma temetnek, Salim Mustafić. 16 éves volt, amikor 1995 nyarán megölték. Földi maradványait 2006-ban exhumálták a…

Egy háború ártatlan, civil áldozatai értelmetlenek és elfogadhatatlanok, de még ezek között is van olyan eset, ami a többinél jobban megrázza az embereket. A boszniai háború egyik legszívszorítóbb története két fiatal 1993. május 18-i erőszakos halála, ami az egész világot megdöbbentette. Azon a napon délután 5 órakor halt meg Szarajevóban a Vrbanja hídon Boško Brkić és Admira Ismić. Tinédzserszerelem A CNN nevezte őket először szarajevói Rómeó és Júliának, bár itt a két család nem állt viszályban egymással. Ellenkezőleg. Egy igazi, romantikus szerelmi történet volt az övéké. Mindketten 1968-ban születtek és 1984-ben a szarajevói téli olimpián ismerkedtek meg. Boško szerb volt, Admira bosnyák, de ez semmi akadályt nem jelentett sem nekik,…