A Holland békefenntartók 1. bejegyzésben is leírtam, hogy a katonák ott védték volna a békét, ahol háború volt, hogy kellő kompetencia, hatáskör nélkül küldték oda az egységeket úgy, hogy a megfelelő felszerelést, támogatást sem biztosították.   Tom Barlow Brown angliai fotóriporter, újságíró interjúkat készített az akkor ott szolgálatot teljesítő Dutchbat III. zászlóalj tagjaival. A Dutchbat III. 1995. januárban érkezett állomáshelyére. Nem volt világosan meghatározva az egység mandátuma, a holland katonai vezetést nem zavarta, hogy nincsenek részletes információik a Srebrenica környéki eseményekről. Ezzel teljesen lehetetlen helyzetbe hozták a 400 fős zászlóaljat, akiknek feladata a boszniai szerb erőkkel körülvéve a biztonsági övezet megfigyelése volt. Fegyverhasználatuk kizárólag önvédelemre korlátozódott.  A holland egység tagjai…

A Srebrenicáról szóló megemlékezés poszt alatt kommentelők közül nagyon sokan okolják a holland békefenntartókat, hogy tétlenül nézték, ahogy a boszniai szerb hadsereg és szerb félkatonai alakulatok gátlástalanul tomboltak a kelet-boszniai kisvárosban, ami több mint nyolcezer muzulmán férfi és fiú kivégzéséhez, a kisváros lakóinak deportálásához vezetett.  A háború után röviddel költöztünk ki a családdal négy éves kiküldetésre Szarajevóba. Megismerkedtem sokakkal, akik a városban élték át az ostrom négy évét, a gimnazista lányom osztálytársaival, akik pincékben, óvóhelyeken tanultak a bombák zuhogása közepette, vagy külföldre menekítették őket a szüleik.  Láttam az akkor még sok helyen meglévő sírokat a városi parkokban, a sportpályákon, mindenhol, ahol találtak helyet, hogy eltemethessék a halottaikat. Csak később kezdték…

Központi megemlékezést tartottak az Egyesült Nemzetek Szervezetének New York-i székházában az 1995-ös srebrenicai népirtás nemzetközi emléknapja alkalmából. Az ENSZ közgyűlés 2024. május 23-án határozatot fogadott el, amely július 11-ét a népirtás nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Magyarország annak a 19 tagországnak egyike, aki az ENSZ határozatra nemmel szavazott. Egyebek mellett Oroszország, Kína, Belarusz, Észak-Korea, Kuba, Nicaragua és Szíria társaságában. A megemlékezésen felszólalt Denis Bećirović, Bosznia-Hercegovina elnökségének elnöke, Earle Courtenay Rattray, az ENSZ főtitkárának kabinetfőnöke, valamint Annalena Baerbock, az ENSZ Közgyűlés 80. ülésszakának elnöke egy videóbeszédben. Denis Bećirović beszédében kiemelte, hogy a Srebrenicában meggyilkolt több mint 8000 bosnyák férfi és fiú ellen elkövetett népirtás nem statisztika. „Ezek nem számok. Emberéletek megszűnéséről van szó.…

Május 31-e a Fehér Szalag Napja. 1992. május 31-én az észak-nyugat-boszniai kisvárosban, Prijedorban a nem szerb lakosságnak elrendelték, hogy fehér lepedőkkel jelöljék meg házaikat, és fehér szalagot viseljenek a karjukon. Borzalmas előjátéka volt ez a szisztematikus etnikai tisztogatásnak, haláltáboroknak és 3176 civil, köztük 258 nő és 102 gyermek meggyilkolásának. Ezen a napon Bosznia-szerte, és a világ számos városának utcáin, házain jelennek meg a fehér lepedők, fehér zászlók, fehér szalagok. Ami 1992-ben a kirekesztés és a megalázás eszköze volt, az mára a dac, az emlékezés és a fasizmus, valamint a történelmi revizionizmus elleni küzdelem globális szimbólumává nőtte ki magát. Voltak előzmények A prijedori bűncselekmény nem egyik napról a másikra történt. A…

A német Der Spiegel magazin is terjedelmes cikkben írt a boszniai háború alatti „embervadászatról”. Idézik Guido Salvini nyugalmazott olasz bírót, aki Ezio Gavazzeni újságíróval együtt pert indított egy milánói bíróságon ismeretlen személyek ellen aljas indítékból elkövetett gyilkosság miatt. „Az, hogy valami kimondhatatlan dolog történt Szarajevóban, hogy hobbivadászok szórakozásból lőttek ott embereket, minden kétséget kizáróan fennáll. Számos különböző forrásnak köszönhetően efelől már nincs kétség” – mondta Salvini egy televíziós interjúban. A Spiegel állításokat idéz Gavazzeni könyvéből, amelyek „230 olaszról, valamint számos franciáról, belga és osztrákról” beszélnek, akik állítólag részt vettek civilek meggyilkolásában”. Figyelmeztetés a másik oldalról Naser Husić, a Boszniai-Hercegovinai Hadsereg egykori tagja a háború alatt Grbavica kerülettel szemben állomásozott. „Különösen…

Az ország függetlenségéről szóló népszavazás utáni napon, 1992. március 2-án olyan napra virradt Szarajevó lakossága, ami a következő négy év kegyetlen mindennapja lett. Barikádok árnyékában ébredtek. Ez volt az a nap, amikor megkezdődött a hadviselés modern történetének leghosszabb ostromának főpróbája. Kitervelt stratégiai katonai művelet Bosznia-Hercegovina fővárosa megbénult. Minden forgalom leállt, az üzletek bezártak, közvetlenül a teherautóból árulták a kenyeret azoknak, akik kimerészkedtek az utcára. A jelentések drámaiak voltak. A Szerb Demokrata Párt (SDS) közleményt adott ki, amelyben azt állította, hogy a barikádokat válaszul emelték Nikola Gardović előző napi baščaršijai meggyilkolására. Az akkori Bosznia-Hercegovina Köztársaság politikai vezetése azonban másképp vélekedett. Az SDS-t vádolták a blokád megszervezésével. A köztársaság elnöksége egyhangúlag elítélte…