-
Bréma egykori polgármesterének reménytelen küldetése Mostarban
A boszniai háború pusztításai közül is kiemelkedett Mostar tragédiája. A Neretva-parti városban a horvátok és bosnyákok közötti városi hadviselés különösen brutális volt. Nem kímélte az embereket, az épületeket és nem kímélte a többmint négyszáz éves Öreg-hidat sem. Ebben a mélyen megosztott, romokban heverő környezetben az Európai Unió a Washington által közvetített azonos nevű békemegállapodást követően úgy döntött, hogy egy független, semleges külföldi tisztviselőre bízza a várospolitika irányítását és az etnikai ellentétek feloldását. 1994-ben az EU Hans Koschnickot, Bréma korábbi sikeres polgármesterét nevezte ki Mostar európai adminisztrátorává. A tapasztalt német politikus arra vállalkozott, hogy újraegyesítse és újjáépítse a szétrombolt várost. Küldetése azonban szinte azonnal a politikai és katonai szélsőségek kereszttüzébe került.…
-
Bosznia-Hercegovina a világ egyik legnagyobb kávéfogyasztója
Amikor a legelhivatottabb kávérajongó nemzetekre gondolunk, szinte automatikusan az elegáns olasz espresso-bárok, vagy a patinás bécsi és párizsi kávéházak jutnak eszünkbe, de nem feledkezhetünk meg a balkáni kávékultúráról sem. Második helyen Bosznia-Hercegovina Olyannyira nem feledhetjük a balkáni kávéfogyasztási szokásokat, hogy egy 2023-as, FAOSTAT adatokra épülő összeállítás szerint Boszniában évente 14,26 kg kávé jut egy lakosra, amivel a lista második helyére került. A 2023-as globális táblázat első helyét Írország foglalja el. Ők isszák a legtöbb kávét, évente 15,79 kilogrammot fejenként. A harmadik helyen Libanon áll (12,91 kg), ezt követi Új-Zéland (12,81 kg), Grúzia (12,52 kg) és Szerbia a hatodik helyen 12,15 kilogrammal fejenként. A tíz legnagyobb fogyasztójú ország listáján szerepel…
-
96 éves korában elhunyt Biljana Plavšić, háborús bűnökért elítélt boszniai szerb vezető
Október 1-jén Belgrádban meghalt Biljana Plavšić. 1992 és 1995 között, a boszniai háború idején a szerb entitás, a boszniai Szerb Köztársaság alelnöke volt. A hágai székhelyű, a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék (ICTY) 2003 februárjában 11 év börtönbüntetésre ítélte, miután bűnösnek vallotta magát a bosnyákok, horvátok és más, nem szerb nemzetiségűek üldözésében. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a magasfokú iskolázottság, a tudományos elismertség és a kulturális műveltség automatikusan humanizálják az embert. Azt hisszük, hogy aki életét a kutatásnak és a fiatal generációk oktatásának szenteli, az képtelen a tömeges erőszak hidegfejű ideológusává válni. Biljana Plavšić életútja a legradikálisabb és legelborzasztóbb cáfolata ennek a jóhiszemű tévhitnek. Egyetemi dékánból háborús bűnös Értelmiségi, gazdag,…
-
Mladić halála utáni indulatok
Ratko Mladić, az életfogytiglani börtönbüntetését töltő háborús bűnös halála olyan politikai és morális földindulást hozott felszínre, amely elemi erővel tépi fel a balkáni háború soha be nem gyógyult sebeit. Míg a túlélők és az áldozatok hozzátartozói évtizedek óta a mindennapi rutinba kapaszkodva próbálják túlélni a feldolgozhatatlan fájdalmat, a boszniai mészáros halála rávilágít a régió mély társadalmi szakadékaira. A gyász méltósága éles kontrasztban áll azzal a morbid valósággal, amely Szerbia és a Boszniai Szerb Köztársaság utcáin sok helyen látható: a háborús bűnöst ma is nemzeti hősként dicsőítő graffitik és óriásplakátok. Az állami tiszteletadás, mint akaratlan beismerő vallomás A szerb politikai elit reakciója Mladić halálára a diplomáciai abszurditás határát súrolja. Amikor a…
-
Meghalt Ratko Mladić életfogytiglanra ítélt háborús bűnös
„A világ egyik legbrutálisabb gyilkosa végre meghalt. Ratko Mladić volt boszniai szerb tábornok 84 évig élt, ami azt jelenti, hogy sokkal tovább, mint amennyit több tízezer áldozatának engedett.” Ezeket a súlyos szavakat Christiane Amanpour írta, aki az 1990-es években a boszniai háború alatt a CNN haditudósítójaként a terepről küldte tudósításait. Üzenetében Amanpour felidézte azoknak az újságíróknak a munkáját is, akik az 1990-es években Bosznia-Hercegovinából tudósítottak, és dokumentálták az elkövetett bűncselekményeket. „Büszke vagyok arra a munkára, amit mi, újságírók, az 1990-es években végeztünk, hogy dokumentáljuk az emberiség elleni bűneit, és végre igazságszolgáltatás elé állítsuk.” A srebrenicai mészáros A volt Jugoszláviával foglalkozó Nemzetközi Büntetőbíróság (ICTY) 1995-ben emelt vádat Mladić ellen. Több mint…
-
Harminc évvel ezelőtt nyitották meg újra a szarajevói repülőteret
Harminc évvel ezelőtt, 1996. augusztus 15-én nyitották meg újra a szarajevói nemzetközi repülőteret a polgári légiforgalom számára. Ez a négy évig tartó ostrom, az elszigeteltség, a világgal való kommunikáció megszakadása után a normális élet visszatérését jelentette. Sokkoló volt Ide érkeztünk meg három évvel később a külszolgálatra, és az élmény sokkoló volt. Mindenütt homozsákok, kéksisakos békefenntartók. Az épületben két határőrfülke dolgozott, a falak feketék voltak, a mennyezeten szabadon futottak a csövek, a váróteremben vágni lehetett a füstöt. Légitársasági irodák nem voltak, igaz, külföldi légitársaság is csak négy üzemelt ekkor még: a Malév, a Lufthansa, a Swissair és egy török légitársaság. Laci aktatáskában hozta-vitte az irodáját, a váróban egy széken ülve állította…
-
Red Bull Cliff Diving: Szárnyalás a smaragdzöld folyó felett
A világ leghíresebb „ugródeszkája”, a mostari Öreg-híd, immár tizedik alkalommal adott otthont a modern sziklaugrás elitjének a Red Bull Cliff Diving versenysorozat keretében július 30-augusztus 1. között. De miért választják a világ legjobb ugrói évről évre ezt a boszniai várost? A titok a múlt és a jelen különleges, néha feszültséggel teli szimbiózisában rejlik: itt a legmodernebb akrobatikus mutatványok egy több évszázados, mélyen gyökerező tradíció alapjaira érkeznek meg. Évszázados hagyomány A mostari hídugrás hagyományának gyökerei a 17. századig nyúlnak vissza. Az első ugrást 1664-ben dokumentálták, és azóta a híd és a folyó a helyi közösség identitásának részévé vált. A sziklaugrás itt eredetileg nem sport volt, hanem egy kíméletlen férfivá válási rítus. A társadalmi nyomás…
-
Megrongálták a medjugorjei Mária szobrot
Július 28-ról 29-re virradó éjszaka megrongálták a Szűzanya szobrot a medjugorjei Jelenések hegyén. A szobrot fekete festékkel fújták le, angol és lengyel nyelvű sértő feliratokat fújtak a talapzatra. Megrongálták a Kék kereszt mellett található kegyszobrot is, és felgyújtották a Szent Jakab templom szabadtéri oltárát. A vandál tettet a gyanú szerint egy 31 éves lengyel állampolgár, Bartolomey Wlodzimierz Krakowiak követte el, akit Ljubuški környékén letartóztattak. Ügye azóta a bosznia-hercegovinai ügyészség hatáskörébe került. A bíróság vandalizmusért 5 évig tartó szabadságvesztésre ítélheti. A Bosznia-Hercegovinai Vallásközi Tanács a katolikusokkal szembeni „mély sértésnek” nevezte a tettet. „Támadást jelentenek Bosznia-Hercegovina minden lakosának békéje, kölcsönös tisztelete és méltósága ellen. A szent helyeket, függetlenül attól, hogy melyik…
-
Holland békefenntartók Srebrenicában 2.
A Holland békefenntartók 1. bejegyzésben is leírtam, hogy a katonák ott védték volna a békét, ahol háború volt, hogy kellő kompetencia, hatáskör nélkül küldték oda az egységeket úgy, hogy a megfelelő felszerelést, támogatást sem biztosították. Tom Barlow Brown angliai fotóriporter, újságíró interjúkat készített az akkor ott szolgálatot teljesítő Dutchbat III. zászlóalj tagjaival. A Dutchbat III. 1995. januárban érkezett állomáshelyére. Nem volt világosan meghatározva az egység mandátuma, a holland katonai vezetést nem zavarta, hogy nincsenek részletes információik a Srebrenica környéki eseményekről. Ezzel teljesen lehetetlen helyzetbe hozták a 400 fős zászlóaljat, akiknek feladata a boszniai szerb erőkkel körülvéve a biztonsági övezet megfigyelése volt. Fegyverhasználatuk kizárólag önvédelemre korlátozódott. A holland egység tagjai…
-
Holland békefenntartók Srebrenicában 1.
A Srebrenicáról szóló megemlékezés poszt alatt kommentelők közül nagyon sokan okolják a holland békefenntartókat, hogy tétlenül nézték, ahogy a boszniai szerb hadsereg és szerb félkatonai alakulatok gátlástalanul tomboltak a kelet-boszniai kisvárosban, ami több mint nyolcezer muzulmán férfi és fiú kivégzéséhez, a kisváros lakóinak deportálásához vezetett. A háború után röviddel költöztünk ki a családdal négy éves kiküldetésre Szarajevóba. Megismerkedtem sokakkal, akik a városban élték át az ostrom négy évét, a gimnazista lányom osztálytársaival, akik pincékben, óvóhelyeken tanultak a bombák zuhogása közepette, vagy külföldre menekítették őket a szüleik. Láttam az akkor még sok helyen meglévő sírokat a városi parkokban, a sportpályákon, mindenhol, ahol találtak helyet, hogy eltemethessék a halottaikat. Csak később kezdték…

























