A világ leghíresebb „ugródeszkája”, a mostari Öreg-híd, immár tizedik alkalommal adott otthont a modern sziklaugrás elitjének a Red Bull Cliff Diving versenysorozat keretében július 30-augusztus 1. között. De miért választják a világ legjobb ugrói évről évre ezt a boszniai várost? A titok a múlt és a jelen különleges, néha feszültséggel teli szimbiózisában rejlik: itt a legmodernebb akrobatikus mutatványok egy több évszázados, mélyen gyökerező tradíció alapjaira érkeznek meg. Évszázados hagyomány A mostari hídugrás hagyományának gyökerei a 17. századig nyúlnak vissza. Az első ugrást 1664-ben dokumentálták, és azóta a híd és a folyó a helyi közösség identitásának részévé vált. A sziklaugrás itt eredetileg nem sport volt, hanem egy kíméletlen férfivá válási rítus. A társadalmi nyomás…

A Holland békefenntartók 1. bejegyzésben is leírtam, hogy a katonák ott védték volna a békét, ahol háború volt, hogy kellő kompetencia, hatáskör nélkül küldték oda az egységeket úgy, hogy a megfelelő felszerelést, támogatást sem biztosították.   Tom Barlow Brown angliai fotóriporter, újságíró interjúkat készített az akkor ott szolgálatot teljesítő Dutchbat III. zászlóalj tagjaival. A Dutchbat III. 1995. januárban érkezett állomáshelyére. Nem volt világosan meghatározva az egység mandátuma, a holland katonai vezetést nem zavarta, hogy nincsenek részletes információik a Srebrenica környéki eseményekről. Ezzel teljesen lehetetlen helyzetbe hozták a 400 fős zászlóaljat, akiknek feladata a boszniai szerb erőkkel körülvéve a biztonsági övezet megfigyelése volt. Fegyverhasználatuk kizárólag önvédelemre korlátozódott.  A holland egység tagjai…

A Srebrenicáról szóló megemlékezés poszt alatt kommentelők közül nagyon sokan okolják a holland békefenntartókat, hogy tétlenül nézték, ahogy a boszniai szerb hadsereg és szerb félkatonai alakulatok gátlástalanul tomboltak a kelet-boszniai kisvárosban, ami több mint nyolcezer muzulmán férfi és fiú kivégzéséhez, a kisváros lakóinak deportálásához vezetett.  A háború után röviddel költöztünk ki a családdal négy éves kiküldetésre Szarajevóba. Megismerkedtem sokakkal, akik a városban élték át az ostrom négy évét, a gimnazista lányom osztálytársaival, akik pincékben, óvóhelyeken tanultak a bombák zuhogása közepette, vagy külföldre menekítették őket a szüleik.  Láttam az akkor még sok helyen meglévő sírokat a városi parkokban, a sportpályákon, mindenhol, ahol találtak helyet, hogy eltemethessék a halottaikat. Csak később kezdték…

Központi megemlékezést tartottak az Egyesült Nemzetek Szervezetének New York-i székházában az 1995-ös srebrenicai népirtás nemzetközi emléknapja alkalmából. Az ENSZ közgyűlés 2024. május 23-án határozatot fogadott el, amely július 11-ét a népirtás nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Magyarország annak a 19 tagországnak egyike, aki az ENSZ határozatra nemmel szavazott. Egyebek mellett Oroszország, Kína, Belarusz, Észak-Korea, Kuba, Nicaragua és Szíria társaságában. A megemlékezésen felszólalt Denis Bećirović, Bosznia-Hercegovina elnökségének elnöke, Earle Courtenay Rattray, az ENSZ főtitkárának kabinetfőnöke, valamint Annalena Baerbock, az ENSZ Közgyűlés 80. ülésszakának elnöke egy videóbeszédben. Denis Bećirović beszédében kiemelte, hogy a Srebrenicában meggyilkolt több mint 8000 bosnyák férfi és fiú ellen elkövetett népirtás nem statisztika. „Ezek nem számok. Emberéletek megszűnéséről van szó.…