Szarajevó a kávéházak városa. Kedvencem a Katedrálissal szemben a Strossmajer utca, amit nyáron teljes hosszában színpompás ernyők alatt kényelmes kávéházi teraszok uralnak. De az egész városra jellemző, hogy ahol van akár csak pár négyzetméternyi hely, kitesznek egy-két asztalt székekkel, és kávéznak. A kávézás kultúrája A kávézás a nyugat-balkáni országokban sokkal többet jelent, mint egy forró ital elfogyasztása. Rituálé, aminek egyik legfontosabb eleme a megfelelő hely és egy jó beszélgetőpartner. Az emberek bármilyen szegények, bármilyen körülmények vannak, arra mindig találnak módot, hogy leüljenek egy kávéra és beszélgessenek.  A kávézás hagyománya Szarajevóban közel fél évezredre tekint vissza. Az Oszmán Birodalom részeként a város jelentős politikai, szellemi és kereskedelmi központtá vált, egyre épültek…

Szarajevóban lenni mindig jó. Gazdag történelme, a török kort idéző városnegyedek girbe-gurba utcái, földszintes házai, a Monarchia korának feelingje semmivel össze nem hasonlítható. Ha ez még nem lenne elég vonzó, akkor ott vannak a kulináris élvezetek, amik közül magasan kiemelkedik a csevapcsicsa. Aki egyszer kóstolta a szarajevói csevapot, az tudja, hogy miről beszélek. A csevapcsicsa megszületése Kezdetben ez az egyszerű étel nem volt túl népszerű Boszniában. Faluhelyen, vagy kirándulásokon fogyasztották, amikor nem volt lehetőség komolyabb ételek elkészítésére. A 20. század elején a felgyorsult élettempó is hozzájárult a grillételek népszerűségéhez. A Jugoszláv Királyság idején Szarajevóban is megjelent az első csevapcsicsát kínáló üzlet a mai Aeroplan étterem bejáratától balra. A tulajdonost mindenki…

A háború sújtotta városokban az emberek igyekeznek a mindennapjaikat kicsit élhetőbbé tenni, akárcsak rövid időre is kizárni a külvilág borzalmait. Nem volt ez másképp harminc évvel ezelőtt Szarajevóban sem, ahol a város Grbavica kerületében lévő stadion felett a labdák helyett a golyók repültek. A városnak két jelentős, rivális labdarúgó klubja van, az FK Sarajevo és a kékek, az FK Željezničar. Utóbbiak otthona a Grbavica stadion.  A Željezničar az egyik legrégebbi hagyományokkal rendelkező klub az egykori Jugoszlávia területén. Tavaly ünnepelte fennállásának századik évfordulóját. Az egyik legnagyobb sikert 1972-ben érte el, amikor megnyerte a „nagy négyes”, a Crvena Zvezda, a Partizan, a Dinamo és a Hajduk által uralt nemzeti bajnokságot. 1985-ben UEFA…

A pedagógusok világnapja alkalmával eszembe jutottak a gyerekek szarajevói tanárai, akik közül többen a háború alatt is tanítottak. A boszniai főváros 1992-től 1995-ig tartó négy éves ostroma alatt az iskolák nem működtek, ennek ellenére diákok tízezrei tanultak nem „szabvány szerinti” tantermekben, sokszor életük kockáztatásával. Humanitárius segélyek A háború kitörése váratlanul érte az oktatást. Ott álltak a pedagógusok néhány tankönyvvel, órákra felkészítő anyagokkal, és a diákok néhány füzettel, tollal és könyvvel. Amikor már megindultak a humanitárius segélyszállítmányok, akkor érkeztek tankönyvek, füzetek, ceruzák, egyéb iskolai felszerelések. A hiányok pótlására utcai árusoktól is vásároltak régi tankönyveket. Nem szabványos tantermek A háborús körülmények miatt az Oktatási Titkárság nem ragaszkodott ahhoz, hogy a diákoknak iskolába…

1992 óta gyilkolták egymást a délszláv polgárháborúban szerbek, horvátok, bosnyákok, a nemzetközi közösségek békefenntartókat küldtek szinte semmi jogosítással, béketerveket dolgoztak ki, amiket valamelyik fél biztosan nem írt alá, és folyt az öldöklés. Szarajevó 1992 május óta blokád alatt volt, az emberek éheztek és fáztak. A belvárosban lévő Markale csarnok mögött lévő Városi piac egyike volt azoknak a helyeknek, ahol az ostrom ideje alatt is be lehetett szerezni élelmiszert.  Támadások a piac ellen 1995. augusztus 28-án délelőtt 11 órakor öt erős robbanás hallatszott. A 120 mm-es löveggránátokat a Trebević irányából lőtték ki, a piac északi bejáratánál robbantak fel. Negyvenhárom embert megöltek, több mint 84-et megsebesítettek. Nem ez volt az első támadás…

Harminc évvel ezelőtt, 1992. augusztus 25-26-ra virradó éjszaka a boszniai Szerb Köztársaság hadserege lángba borította Szarajevó szimbólumát, a Vijećnicat. A város három évtizeddel később emléktáblát állított egy könyvtárosnőnek, Aida Buturovićnak. Aida a boszniai háború kitörésekor a Nemzeti Könyvtárban dolgozott, mint a nemzetközi dokumentumcseréért felelős könyvtáros, és közben az egyetem Általános Irodalmi és Filozófiai Tanszékén a doktori disszertációján dolgozott. Azon az augusztusi éjszakán kollégáival, szarajevói lakosokkal együtt igyekezett megmenteni néhány ritka kéziratot a könyvgyűjteményből. Augusztus 26-án hazafelé menet egy repeszgránát megölte.   Andras Riedlmayer, a Harvard könyvtárosa 1994-ben kezdeményezte a Kéziratgyűjtési projektet azzal a céllal, hogy Aida nővérének, Amila Buturovićnak segítségével összegyűjtsék a tűz során leégett kéziratokat tartalmazó mikrofilmeket. Riedlmayer egyszer…