-
Beköszönő bejegyzés
2012-ben kezdtem el blogot írni, akkor a legegyszerűbb módszert választottam, a blog.hu oldalán tettem közzé az írásaimat. Sok emberhez jutottak el a bejegyzéseim, az elmúlt közel nyolc év alatt több mint kétmillió lapletöltés volt, amit a jelenlegi formában pillanatnyilag elérhetetlennek gondolok, de az Index körül történtek arra késztettek, hogy meglépjem azt, amit már évek óta fontolgatok, de soha nem volt hozzá bátorságom. Most akkor belevágok! Az új bejegyzések mellett feltöltöm a korábbi, szerintem érdekes írásokat is. Köszönettel veszem, ha megosztjátok/megosztják az oldalt ismerősökkel.
-
Holland békefenntartók Srebrenicában 2.
A Holland békefenntartók 1. bejegyzésben is leírtam, hogy a katonák ott védték volna a békét, ahol háború volt, hogy kellő kompetencia, hatáskör nélkül küldték oda az egységeket úgy, hogy a megfelelő felszerelést, támogatást sem biztosították. Tom Barlow Brown angliai fotóriporter, újságíró interjúkat készített az akkor ott szolgálatot teljesítő Dutchbat III. zászlóalj tagjaival. A Dutchbat III. 1995. januárban érkezett állomáshelyére. Nem volt világosan meghatározva az egység mandátuma, a holland katonai vezetést nem zavarta, hogy nincsenek részletes információik a Srebrenica környéki eseményekről. Ezzel teljesen lehetetlen helyzetbe hozták a 400 fős zászlóaljat, akiknek feladata a boszniai szerb erőkkel körülvéve a biztonsági övezet megfigyelése volt. Fegyverhasználatuk kizárólag önvédelemre korlátozódott. A holland egység tagjai…
-
Holland békefenntartók Srebrenicában 1.
A Srebrenicáról szóló megemlékezés poszt alatt kommentelők közül nagyon sokan okolják a holland békefenntartókat, hogy tétlenül nézték, ahogy a boszniai szerb hadsereg és szerb félkatonai alakulatok gátlástalanul tomboltak a kelet-boszniai kisvárosban, ami több mint nyolcezer muzulmán férfi és fiú kivégzéséhez, a kisváros lakóinak deportálásához vezetett. A háború után röviddel költöztünk ki a családdal négy éves kiküldetésre Szarajevóba. Megismerkedtem sokakkal, akik a városban élték át az ostrom négy évét, a gimnazista lányom osztálytársaival, akik pincékben, óvóhelyeken tanultak a bombák zuhogása közepette, vagy külföldre menekítették őket a szüleik. Láttam az akkor még sok helyen meglévő sírokat a városi parkokban, a sportpályákon, mindenhol, ahol találtak helyet, hogy eltemethessék a halottaikat. Csak később kezdték…
-
Srebrenica
1995. július 11-én Ratko Mladić csapatai elfoglalták az ENSZ által „biztonságos övezetté” nyilvánított Srebrenica városát. A kelet-boszniai kisvárost holland békefenntartók védték, de nem tudták megakadályozni a boszniai szerb hadsereg előrenyomulását. A város elfoglalása után a nőket, gyermekeket és időseket elkülönítették a férfiaktól és a fiúktól. A következő napokban több mint 8 000 bosnyák (boszniai muszlim) férfit és fiút különböző helyszíneken kivégeztek, majd tömegsírokba temették őket. A bizonyítékok eltüntetésére később számos elsődleges tömegsírt felnyitottak, és a holttesteket másodlagos tömegsírokba szállították. A hágai Nemzetközi Bíróság 2001-ben először mondta ki, hogy Srebrenicában népirtás történt, amikor Radislav Krstić tábornokot 47 év börtönbüntetésre ítélte, amit később 40 évre csökkentettek. A nemzetközi törvényszék még 16 embert ítélt…
-
A srebrenicai népirtás emléknapja az ENSZ Közgyűlésben
Központi megemlékezést tartottak az Egyesült Nemzetek Szervezetének New York-i székházában az 1995-ös srebrenicai népirtás nemzetközi emléknapja alkalmából. Az ENSZ közgyűlés 2024. május 23-án határozatot fogadott el, amely július 11-ét a népirtás nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Magyarország annak a 19 tagországnak egyike, aki az ENSZ határozatra nemmel szavazott. Egyebek mellett Oroszország, Kína, Belarusz, Észak-Korea, Kuba, Nicaragua és Szíria társaságában. A megemlékezésen felszólalt Denis Bećirović, Bosznia-Hercegovina elnökségének elnöke, Earle Courtenay Rattray, az ENSZ főtitkárának kabinetfőnöke, valamint Annalena Baerbock, az ENSZ Közgyűlés 80. ülésszakának elnöke egy videóbeszédben. Denis Bećirović beszédében kiemelte, hogy a Srebrenicában meggyilkolt több mint 8000 bosnyák férfi és fiú ellen elkövetett népirtás nem statisztika. „Ezek nem számok. Emberéletek megszűnéséről van szó.…
-
12 év börtönbüntetésre ítélték a koszovói háborús bűnöst
A háborús bűnök nem évülnek el. Az áldozatok és hozzátartozóik számára az idő nem gyógyír, hanem egy véget nem érő, kínzó várakozás. A múlt nem temethető el nyomtalanul, a bűnös a bűnelkövetés után több mint két évtizeddel is megkapja méltó büntetését. Ekrem Bajrovićot az 1998-99-es háború alatt Koszovóban civilek ellen elkövetett háborús bűncselekmények miatt egy pristinai bíróság július 3-án megismételt tárgyaláson 12 év börtönbüntetésre ítélte. A jogi útvesztő Az Elsőfokú Bíróság 2024 júliusában már elítélte 12 évre, a Fellebbviteli Bíróság 2025-ben helybenhagyta ezt az ítéletet, elutasítva a védelem fellebbezését. Ugyanabban az évben a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette az ítéletet és új eljárást rendelt el. A fordulat oka, hogy olyan kulcsfontosságú tanúvallomások…
Ezeket is érdemes megnézni
Az 1995-ös „halálút” nyomvonalán Srebrenicába
Harminc éve írták alá a daytoni békeszerződést
Szarajevó szafari
-
Több mint futball: miért lett Bosznia-Hercegovina a világ legkedveltebb válogatottja?
A Frankfurter Allgemeine Zeitung írt cikket a boszniai válogatottról A világ legnépszerűbb válogatottja címmel. Hogy mitől lett az? Van egy dal, ami meghódította Amerikát és a világbajnokság nemhivatalos himnuszává emelkedett. A Dubioza Kolektiv bosnyák együttes tizenhárom éves szerzeménye, az „I’m from Bosnia, take me to America” március vége óta kíséri a bosznia-hercegovinai válogatottat. Együtt nőtt a csapattal, messze a Balkán határain túl. Ezt énekelték a szurkolók a stadionokban, a bárokban, az utcákon San Franciscotól Seattle-ig, Torontótól Los Angelesig. A dal többet jelent egy egyszerű slágernél: benne van a boszniai diaszpóra sorsa és a honvágy kettőssége. Az amerikai álom utáni vágyakozás és a szülőföld iránti szeretet. Ahogy a válogatott sikere is…
Ezeket is érdemes megnézni
Ferences-rendi templom Szarajevóban
Srebrenica
Bosznia-Hercegovina függetlenségének napja
-
12 perc az életért: Hogyan mentették ki a JAT-flottát a bombák elől 1999-ben?
1999. március 24-én 19.45 perckor a NATO légitámadást indított a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság ellen. A parancsot Javier Solana NATO főtitkár adta ki a szövetségi erők akkori parancsnokának, Wesley Clarknak. A délszláv háborút a daytoni békeszerződés 1995 novemberében lezárta, ezzel Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában véget vetettek a vérontásnak, de az albán-szerb konfliktus nem enyhült, a koszovói háború további áldozatokat szedett. A nemzetközi közösségek közvetlenül a NATO beavatkozása előtt háromszor kísérelték meg megoldani a válságot. Sikertelen volt a rambouillet-i és a párizsi béketárgyalás. Richard Holbrook 1999. március 22-én Belgrádban még egyszer felajánlotta Slobodan Miloševićnek a rambouillet-i békeszerződés elfogadását, amivel Koszovó visszakapta volna automóniáját, a Koszovói Felszabadítási Hadsereget lefegyverzik, a tartományt a békefenntartók és a…
Ezeket is érdemes megnézni
Mikor kezdődött a háború Bosznia-Hercegovinában?
Szarajevó szafari
Árverés az Atlanti-óceán fölött
-
Mega-alagút Boszniában: a régió legmerészebb építkezése
Bosznia-Hercegovina hegyvidéki tájai évszázadok óta jelentős próbatétel mind az utazóknak, mind a mérnököknek. Most egy olyan vállalkozás vette kezdetét, amely alapjaiban írja át a régió közlekedési térképét. A Prenj-alagút megépítése nem csupán egy újabb szakasz az 5C korridoron. Az ország történetének eddigi legnagyobb, legdrágább és legösszetettebb mérnöki kihívása, valódi mérnöki bravúr. A Szarajevót és Mostart összekötő szakaszt évek óta “lehetetlen” küldetésként emlegetik a rendkívüli domborzati viszonyok és a projekt körüli bürokratikus akadályok miatt. A jelenlegi, a Neretva-völgyön át kanyargó, kétségtelenül lélegzetelállító út lassú és nehézkes. Az új mega-alagút ígérete valódi közelségbe hozza a modern, gyors észak-déli összeköttetést. Európa egyik legmélyebb alagútja – 1,3 kilométerrel a sziklák alatt A Prenj-alagút technikai…
-
Misszionáriusok és bőrlabdák: A balkáni futball története
A jelenleg zajló labdarúgó világbajnokságon két egykori jugoszláv tagköztársaság, Horvátország és Bosznia-Hercegovina nemzeti válogatottja is kiharcolta a részvételt. Úri passzió, nem munkássport A futball európai térhódítása során egy különös társadalmi mutáció ment végbe. Míg Nagy-Britannia, Hollandia és Belgium kikötővárosaiban, a skandináv országokban, Észak-Németországban a foci a bányászok és gyári munkások sportja volt, egyfajta szelep a kemény fizikai munka után, addig a kontinens belseje felé haladva a játék „polgárivá” vált. A munkásosztálynak esélye sem volt a sportolásra: a napi 17 órás munkaidő után az életben maradás volt a cél, nem a kikapcsolódás. Ezzel szemben a helyi polgárság és a felső középosztály fiataljai – ellentétben brit kortársaikkal, akik a konzervatív vadászatot vagy…
Ezeket is érdemes megnézni
Szerb orvosnő a boszniai pokolban
Három szultánt szolgált a boszniai származású nagyvezér
A szarajevói háborús alagút
-
Sirályok
Néhány napja még vízitaxival utaztunk Thessaloniki és Neoi Epivates között, és a hajónkat sirályok tucatjai követték. Nem vitás, hogy gyönyörűek, ahogy a kék víz és a kék ég között repülnek a fehér madarak, de nekem mégis a régi, bulgáriai félelem jutott eszembe. 1985 nyári menetrendi időszakát Bulgáriában, Várnában és Burgaszban töltöttük. Laci a Malév állomásvezetője volt a két városban, mi is kiköltöztünk az akkor egy éves és nyolc hónapos Ágival. Itthon már gyalogolt, gond nélkül elsétáltunk Zuglóban a boltba, a játszótérre, bebuszoztunk az anyuékhoz a Körútra. Gondoltam, ha itthon nincs szükség a babakocsira, Bulgáriában sem lesz. De Ági nem így gondolta. Elmentünk Várnában is sétálni, jött is szépen, de aztán…
Ezeket is érdemes megnézni
Bulgáriai nyaralás 2024-ben
Ha karácsony, akkor a romániai forradalom
A ramadant lezáró ünnep – a bajram
