• Családi,  Hét év Romániában

    Ha karácsony, akkor a romániai forradalom

    Ha karácsony, akkor a romániai forradalom. 1989-ben az egész ünnepet a tv előtt ültük végig, és minden évben eszembe jut az a nap, az a december 21-e.  Az 1980-as évek végén tombolt az önkontrollját vesztett Ceauşescu rezsim. A két ország közötti egyre romló kapcsolat következménye volt 1988-ban a kolozsvári főkonzulátus bezáratása. Valamennyi dokumentum, irat, akta lekerült Bukarestbe, onnantól kezdve egész Románia területén felmerülő bármiféle konzuli ügyet a fővárosban és a fővárosból kellett intézni. Egyre nőtt az áttelepülési kérelmet beadók száma, ők az ország legtávolabbi pontjáról is kénytelenek voltak Bukarestbe utazni, ami az akkori közlekedési viszonyok között nem volt egyszerű. Reggelenként munkába menet láttam, hogyan kanyarog a sor, mekkora tömeg várakozik,…

  • Családi,  Hét év Romániában

    Két mázsa tűzifa Bukarestben – avagy “elvesszük a fát a lakosság elől”

    Itt a fűtési szezon, és van, ahol a fűtőanyag a tűzifa. A hideg évszak közeledtével gyakran eszembe jutnak a bukaresti telek, és eszembe jut a két mázsa tűzifa. 1986 telén még csak kapkodtuk a fejünket, viszonylag friss kiküldöttként próbáltunk berendezkedni, megtanulni a romániai életet. Szép, nagypolgári lakásunk volt központi fűtéssel, a háznak saját gázkazánja volt a pincében. A lakás dísze volt a kandalló, a kéményét azonban az elődünk a hideg miatt befalaztatta. Bukaresti tapasztalat híján kezdetben sajnáltuk, mert elképzeltük, ahogy a filmekben is, milyen szép lenne a kandallóban lobogó tűz!  A hálószobában lévő cserépkályha viszont egy cseppet sem dobott fel minket, a lakás tartozékának, de nem használandó tárgynak tekintettük. Engem…

  • Családi,  Hét év Romániában

    Megfigyelnek. Lehallgatnak.

    Azt írják a lapok, hogy az igazságügyminiszter április közepéig 499 esetben adott engedélyt a titkosszolgálatoknek, hogy valakit tudta nélkül akár rejtett kamerával is megfigyeljenek, lehallgassanak, a lakását titokban átkutassák, vagy hogy éppen a leveleit elolvassák. és akkor még nem beszéltünk a bíróságok által kiadott határozatokról, vagy azokról az esetekről, amihez elég a szakszolgálat főigazgatójának engedélye. Emberek százait követik titkosszolgálati eszközökkel az országban. Békeidőben. Arról nem szólnak a hírek, hogy miért kellett ennyi esetben kihagyni a bíróságokat? Elfogadom a lehallgatás, megfigyelés szükségességét, ha az alaposan megindokolt, annak elkerülhetetlensége minden oldalról megerősített, és arra az engedélyt a bíróság adja ki. Ha ez nincs meg, akkor az ember elkezd gyanakodni. Megfélemlítés? Kicsinyes bosszú?…

  • Családi,  Hét év Romániában

    Csernobil Bukarestben

    Alig három hete voltunk Bukarestben, kivittük már az akkor két és fél éves Ágit is, ültünk a teljes lakásfelújítás kellős közepén az egymásra tornyozott bútorokon és próbáltunk akklimatizálódni. Lacinak persze sokkal könnyebb volt, mert a repülők itthon is, ott is ugyanazok, jönnek-mennek, a repülőtér, bárhol is van a világon, ismerős terep. Nagy magyar kolónia volt, több mint száz család, de még szinte senkit nem ismertünk. Egy-egy meghívás igazi örömünnep volt. 1986. április 27-én vagy 28-án kormányjárat érkezett. A tanácskozás többnapos volt, a gép a személyzettel együtt ott maradt. 27-én este az akkori képviseletvezető vacsorán látta vendégül a személyzetet és minket is meghívott. Most, hogy így visszaemlékszek, látom magam előtt a…

  • Hét év Romániában,  Repülős

    Felgyújtották a bukaresti Malév irodát

    Olvastam a megemlékezéseket az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményekről, látom a facebook falamon a híreket, hogy közterületet neveznének el Puczi Béláról, és eszembe jut, ez volt az a dátum, amikor megint megváltozott a hangulat Romániában és Bukarestben is.  Kétezer-nyolcszázhat napot töltöttünk Romániában, ennek több mint a fele Ceausescu uralkodásának idejére esett. Nem mondom, hogy közvetlen atrocitások értek (de, néha), nem mondom, hogy zaklattak (de, gyakran), nem mondom, hogy nem figyeltek (de, mindig), DE volt néhány nap, amikor jó volt magyarnak lenni Bukarestben.  Az egyik 1990. január 2. volt, amikor megérkeztünk a decemberi események – nem tudom azt írni, hogy forradalom, nem tudom azt írni, hogy háború, nem tudom azt írni, hogy…

  • Hét év Romániában

    Egy életre szóló kaland kezdete

    Idegen országban dolgozni és élni kihívás, kaland és talán kiváltság is. Az 1980-as években különösen az volt, sokkal kevesebbeknek adatott meg, mint manapság. Az 1985 nyári bulgáriai időszakot nem tekintettük valódi külszolgálatnak, az igazi kiküldetés 1986. április 6-án kezdődött, amikor elindultunk Bukarestbe. Felkészülünk A felkészítés időszakában volt egy háromnapos tájékoztató a Váci utcai Mogürt székházban, ott összegyűlt mindenki, diplomata, kereskedelmi kiküldött, akik az elkövetkező hónapokban mentek képviseletre, és kaptunk orvosi, protokoll, némi politikai és országismereteket, beutalót orvosi vizsgálatra, oltásra. Ettől egy kicsit megrökönyödtem, de nem volt mit tenni, nekiindultunk. Ági két és fél éves volt, enyhén szólva nem különösebben rajongott az oltásokért, de szerencsére az orvos, mielőtt belénk döfte volna…