• Családi,  Hét év Romániában

    Csernobil Bukarestben

    Alig három hete voltunk Bukarestben, kivittük már az akkor két és fél éves Ágit is, ültünk a teljes lakásfelújítás kellős közepén az egymásra tornyozott bútorokon és próbáltunk akklimatizálódni. Lacinak persze sokkal könnyebb volt, mert a repülők itthon is, ott is ugyanazok, jönnek-mennek, a repülőtér, bárhol is van a világon, ismerős terep. Nagy magyar kolónia volt, több mint száz család, de még szinte senkit nem ismertünk. Egy-egy meghívás igazi örömünnep volt. 1986. április 27-én vagy 28-án kormányjárat érkezett. A tanácskozás többnapos volt, a gép a személyzettel együtt ott maradt. 27-én este az akkori képviseletvezető vacsorán látta vendégül a személyzetet és minket is meghívott. Most, hogy így visszaemlékszek, látom magam előtt a…

  • Hét év Romániában,  Repülős

    Felgyújtották a bukaresti Malév irodát

    Olvastam a megemlékezéseket az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményekről, látom a facebook falamon a híreket, hogy közterületet neveznének el Puczi Béláról, és eszembe jut, ez volt az a dátum, amikor megint megváltozott a hangulat Romániában és Bukarestben is.  Kétezer-nyolcszázhat napot töltöttünk Romániában, ennek több mint a fele Ceausescu uralkodásának idejére esett. Nem mondom, hogy közvetlen atrocitások értek (de, néha), nem mondom, hogy zaklattak (de, gyakran), nem mondom, hogy nem figyeltek (de, mindig), DE volt néhány nap, amikor jó volt magyarnak lenni Bukarestben.  Az egyik 1990. január 2. volt, amikor megérkeztünk a decemberi események – nem tudom azt írni, hogy forradalom, nem tudom azt írni, hogy háború, nem tudom azt írni, hogy…

  • Hét év Romániában

    Egy életre szóló kaland kezdete

    Idegen országban dolgozni és élni kihívás, kaland és talán kiváltság is. Az 1980-as években különösen az volt, sokkal kevesebbeknek adatott meg, mint manapság. Az 1985 nyári bulgáriai időszakot nem tekintettük valódi külszolgálatnak, az igazi kiküldetés 1986. április 6-án kezdődött, amikor elindultunk Bukarestbe. Felkészülünk A felkészítés időszakában volt egy háromnapos tájékoztató a Váci utcai Mogürt székházban, ott összegyűlt mindenki, diplomata, kereskedelmi kiküldött, akik az elkövetkező hónapokban mentek képviseletre, és kaptunk orvosi, protokoll, némi politikai és országismereteket, beutalót orvosi vizsgálatra, oltásra. Ettől egy kicsit megrökönyödtem, de nem volt mit tenni, nekiindultunk. Ági két és fél éves volt, enyhén szólva nem különösebben rajongott az oltásokért, de szerencsére az orvos, mielőtt belénk döfte volna…