Zsidók és muszlimok Boszniában: Európa példát vehet

Miközben az antiszemitizmus egyre terjed Európában, Bosznia-Hercegovinában a zsidók és a muszlimok már 500 éve békében élnek. „Multikulturális közösségünk értékes örökség, amelyet meg kell őrizni. Ez példa Európa számára” – mondta Eli Tauber boszniai történész.

A történész, oszmánista professzor, Dr. Enes Pelidija, a szarajevói Filozófiai Kar professzora szerint Bosznia mindig is példaértékű volt, hogyan értik és tisztelik egymást a különböző felekezetű és nemzetiségű emberek. Ezt bizonyítják a középkortól és a bogumiloktól kezdve az oszmánokig, valamint a zsidók Spanyolországból és egész Európából való érkezése. Ezért számára a 20. század végi – 21. század eleji bosznia-hercegovinai események nagyon meglepőek.

A zsidók megjelenése Boszniában

A szefárdokat – spanyol és portugál zsidókat – 1492-ben űzték ki hazájukból. Szulejmán szultán meghívására 1530 körül mintegy 30 szefárd család telepedett le Szarajevóban. Bosznia akkor az Oszmán Birodalom része volt.  Az Oszmán Birodalomban általában jól bántak a zsidókkal, a törvény nem muszlimként ismerte el őket. Bizonyos korlátozások ellenére a Birodalom zsidó közösségei virágoztak. Jelentős autonómiát kaptak különféle jogokkal, beleértve az ingatlanvásárlás, zsinagógák építésének és a kereskedelem folytatásának jogát az Oszmán Birodalom egész területén. A zsidók, a Birodalom többi nem muszlim alattvalójával együtt, 1856-ra teljes egyenlőséget kaptak az oszmán törvények szerint.

1878-tól, miután az ország az Osztrák–Magyar Monarchia fennhatósága alá került számos képzett askenázi zsidó érkezett Közép-Európából.

Az elűzött zsidók a kis balkáni országban menedékre találtak. Már 1581-ben felépítették az első zsinagógát Szarajevóban, ami a nagy tűzvész során leégett. Az 1821-ben épült zsinagóga ma múzeumként működik. A szarajevói Zsidó Múzeum előtt nincs őr, a bejáratot nem védi kerítés, és a közelben sincsenek rendőrök.

A jelenleg is működő zsinagógát korábban az askenázi zsidók használták, ma már azonban közösen imádkoznak benne szefárdok és askenázik. 

Az egyetlen teljesen megőrzött Haggáda

A szarajevói Nemzeti Múzeumban őrzik a zsidóság történetének egyik legjelentősebb emlékét, az Egyiptomból való kivonulásuknak, az exodusnak a történetét elmesélő pészachi Haggádát. Kézzel írott, rajzolt, festett imakönyv. Viszontagságos sorsa 1492-ben kezdődött. Egy zaragozai gazdag szefárd zsidó családot, akik valószínűleg házassági ajándékként kapták, számos sorstársukkal együtt kiűztek Spanyolországból és ők magukkal vitték előbb Itáliába, onnan Dalmáciába, majd Szarajevóba, ahol végleg letelepedtek. Később egy Kohen József nevű  spanyol zsidó 150 forintért eladta az Osztrák-Magyar Monarchia idején, 1888-ban alapított Boszniai Nemzeti Múzeumnak. Túlélte a II. világháborút, pedig Hitler is szemet vetett rá. A diktátor azt tervezte, hogy Prágában létrehozza az eltűnt népek múzeumát, és itt elhelyezi a zsidók történelmének ezen értékes példányát. Dervis Korkut muszlim tudós, Travnik muftija mentette meg a nácik elől.

A középkori, illusztrált kéziratos haggádák között kétségkívül az egyik legszebb és legfontosabb a színes miniatűrökkel díszített szarajevói Haggáda. 

Közös élet és nyitott közösség

A zsidó családok kezdettől fogva együtt éltek más vallásúakkal a város különböző negyedeiben. Megosztották egymással a kézművességet, a szomszédságot és az ünnepeket. Szarajevóban soha nem volt gettó. Igaz, hogy a Bjelave negyedben szinte minden második házat zsidók lakták, de ez nem kényszerből alakult így, hanem azért, mert ott sütött a legtovább a nap. Szarajevó egy völgyben fekszik, hét heggyel körülvéve. Akik a „rossz oldalon” élnek, különösen télen, azok árnyékban, napfény nélkül és hidegben élnek – magyarázza a történész.

A holokauszt előtt körülbelül 12 000 zsidó élt Szarajevóban. A háború 1945-ös befejezése után körülbelül kétezren maradtak. Közülük is sokan emigráltak a háború után, többnyire Izraelbe. 1992-1995 között, a boszniai háború idején is számos zsidó család hagyta el országot.

Szefárd, askenázi, muszlimok

Ma már csak körülbelül 500-700 zsidó él az országban. Körülbelül 70 százalékuk szefárd, a többiek pedig askenáziak, közép-európai zsidók.  

A szarajevói zsidó közösségben a szefárd és az askenázi együtt ünneplik az ünnepeket, ami nem mindig volt magától értetődő. A legnagyobb különbség a nyelvben volt. A szefárdok ladinoul,  az eredetileg az Ibériai-félszigeten használt, latin nyelvcsaládba tartozó, a spanyol és portugál nyelvből kialakult nyelven beszéltek, míg az askenázik jiddisül. Idővel mindketten megtanultak bosnyákul, és azóta együtt ünnepelnek és házasodnak. Teljesen elfogadottá váltak a „vegyes”, szefárd-askenái házasságok.

Ahhoz, hogy valaki a bosznia-hercegovinai zsidó közösséghez tartozzon, nem feltétlenül kell áttérnie a zsidó hitre. Ezt a közösséget történelmileg kialakult sorsközösségnek és szolidaritásnak tekintik. Ebben az összefüggésben a történész édesanyja barátnőjének történetét mesélte el. Muszlim nő volt, aki zsidóhoz ment feleségül és haláláig aktív tagja maradt a közösségnek.

Amikor a szomszédok emberek voltak

Eli Tauber mutatott egy fényképet, amin a II. világháború idején a megszállt Szarajevóban Zejneba Hardaga muszlim nő a köpenyével takarja el a Dávid csillagot Rivka Kabilio zsidó nő kezén. A Hardaga család megmentette a Kabilio családot a holokauszttól, amiért később megkapták a Világ Igaza  címet. 1994-ben Szarajevó ostroma alatt Zejneba Hardaga, a lánya és a veje a Kabilio család segítségével jutott ki Izraelbe.

A katolikus Zora Krajina a történész édesanyját mentette meg 1941-ben. Szarajevóból az olaszok által felügyelt Mostarba, majd onnan Hvar szigetére menekítette. Az olaszok nem üldözték a zsidókat. Az adriai szigetekre deportálták őket, ahol nem ölték meg őket, de korlátozták a mozgásukat és egyéb jogaikat. A zsidók mentésében a holokauszttól részt vettek boszniai katolikusok, pravoszlávok, de legnagyobb számban muszlimok, bosnyákok.

Archívum és geniza létrehozása

Eli Tauber meg akarja őrizni ezeket a történeteket. Ezért a zsidó közösség egy archívumot épít, ami a világ minden táján szétszórt dokumentumokat gyűjti és digitalizálja. Több ezer szkennelt dokumentum érkezett már Szerbiából, Izraelből, Franciaországból és az Egyesült Államokból. A cél az, hogy 2030-ra, a szefárdok érkezésének 500. évfordulójára minél gazdagabb, átfogóbb anyag készüljön a bosznia-hercegovinai zsidók történetéről.

Egy másik vállalkozás az úgynevezett geniza létrehozása. A geniza (héberül tároló) olyan tárolóhelyiség, vagy hely a zsinagógában vagy a közelében, vagy a zsidó temetőben, ahol a vallásos zsidók ideiglenesen elhelyezik a már nem használható, de vallási szabályaik szerint meg nem semmisíthető írásokat, könyveket. „Nálunk zsidóknál a könyveket nem dobják ki, hanem eltemetik” – magyarázza Tauber.

Együttélés és nyílt társadalom

És még egy érdekesség: a szarajevói szefárd zsinagóga nem Jeruzsálemre, hanem Mekkára néz. Tiszteletből az oszmán, muszlim kormány iránt, amely védelmet nyújtott a zsidóknak. Építészeti tájolása megfelel a szomszédos Gazi Husrev Begova dzsámi tájolásának.

Szarajevóban az emberek még mindig nem azt kérdezik, hogy ki és mi vagy, hanem azt, hogy hogyan segíthetnek neked. Mi ezt a saját bőrünkön is megtapasztaltuk a négy év alatt, amit ott éltünk. Mindegy miről volt szó: a gyerekek iskolai, óvodai beíratásáról, hivatalos okmányok intézéséről, kisebb baleset után az autó szervizeléséről, azonnal volt valaki a környezetünkben, aki önzetlenül, ellenszolgáltatás nélkül segített.

forrás: DW, klix.ba, jevrejska zajednica bih