29 évvel ezelőtt írták alá Párizsban a Daytoni békeszerződést

1995 novemberében a daytoni Wright Paterson katonai bázison a már négy éve háborúban álló felek megállapodást írtak alá, és 1995. december 14-én a párizsi Elysée palotában ratifikálták.

A világ egyik legbonyolultabb rendszere

Bosznia-Hercegovinában három évtizede az egyik legbonyolultabb politikai rendszer működik. A két etnikai entitásnak, a boszniai Szerb Köztársaságnak és a Bosznia-Hercegovina Föderációnak külön parlamentje, kormánya és elnöke van, mint ahogyan Brčko körzetnek is. A Föderáció tíz kantonra oszlik, mindegyik önálló törvényhozó és végrehajtó hatalommal a saját területén. Az állam élén a háromtagú államelnökség egy tagja áll, akik a három alkotmányozó nép képviselői és rotációs rendszerben váltják egymást. Összesen tehát 14 kormány vezeti a körülbelül 3,4 millió lakosú országot, ami körülbelül 180 minisztert jelent.

A berendezkedés iszonyatosan drága és a szarajevói Politikatudományi Kar professzora szerint működésképtelen, a fejlődés fékezője. A bonyolult döntési mechanizmusok miatt nem tudnak megszületni azok a fontos döntések, amikhez politikai konszenzus szükséges.  

A helyzet nagyon bonyolult, de a politikai elit gyakran csak „ürügyként” használja különböző kormányzati szinteken – véli Zlatko Knežević, Bosznia-Hercegovina Alkotmánybíróságának volt bírája. – Vannak hasonlóan bonyolult, vagy még bonyolultabb rendszerek, amik tudnak működni. Ha akarják működhet, mert az alkotmány világos, ha nem akarják, akkor mindenben akadályt és okot találnak az intézmények akadályozására – mondja.

A Megállapodás 4. melléklete Bosznia-Hercegovina alkotmánya, amely megerősíti Bosznia-Hercegovina mint állam szuverenitását, területi integritását és függetlenségét. Megállapították, hogy Bosznia-Hercegovina két entitásból áll, a Bosznia-Hercegovinai Föderációból és a Boszniai Szerb Köztársaságból, valamint az államot alkotó nemzetekből, a bosnyákokból, horvátokból és szerbekből, másokkal együtt. Előírják Bosznia-Hercegovina és a jogalanyok hatáskörét, valamint Bosznia-Hercegovina intézményei közötti kapcsolatokat, valamint Bosznia-Hercegovina Alkotmányának módosításának módját.

A Főképviselő Hivatala

A Főképviselő Hivatala (OHR) felelős a Daytoni Megállapodás végrehajtásának nyomon követéséért, hogy Bosznia-Hercegovinát „békés és fenntartható demokratikus országgá fejlessze, amely az euro-atlanti integráció felé halad” – áll az OHR honlapján.

A főképviselő munkaköri leírását az 1997-es bonni mandátum határozza meg. Széleskörű jogosítványokkal rendelkezik. Módosíthatja a Boszniai Szerb Köztársaság és a Bosznia-Hercegovinai Föderáció alkotmányát, törvényeket írhat elő, elbocsáthatja azokat a politikai tisztviselőket és köztisztviselőket, akik nem tartják tiszteletben a Daytoni Megállapodást.

Nem egyformán ítélik meg a mindenkori főképviselő tevékenységét a két entitásban. A Szerb Köztársaság minden lépését a szerb nép érdekeivel ellentétesnek tekinti, politikusai mindent megtesznek, hogy akadályozzák a döntések végrehajtását. A Föderációban a főképviselő pozícióját és szerepét az ország jövője szempontjából politikailag hasznosnak tekintik, döntéseit gyakran üdvözölik.

Nem igazságos béke, de nem lehetett volna jobb

A Megállapodás hivatalosan véget vetett a csaknem négy évig tartó háborúnak. A tárgyalások főszereplői és az egyezmény aláírói Alija Izetbegović, Bosznia-Hercegovina első elnöke, Franjo Tuđman, Horvátország elnöke és Slobodan Milošević, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elnöke voltak.

“Ez nem igazságos béke, de igazságosabb, mint a háború folytatása. Ebben a helyzetben és világban nem lehetett volna jobb békét elérni” – mondta Alija Izetbegović a párizsi aláírási ceremónia után.

Ezek a szavak jellemzik talán a legjobban azt a pillanatot, amikor Bosznia-Hercegovina békeszerződéséről megállapodtak. A Daytoni Megállapodás meghozta a régóta áhított békét az ország lakosságának, de hozott egy teljesen új alkotmányos berendezkedést is az ország számára. Erre azonban abban az országban, ahol legalább százezer embert megötek, ahol több mint kétmillió embert elűztek az otthonukból, vagy elmenekültek, ahol házak, gyárak, iskolák, kulturális és történelmi emlékek pusztultak el, az emberek egyáltalán nem gondoltak. Nekik a béke volt akkor és ott a legfontosabb.

forrás: BBC, Slobodna Bosna