Szarajevó szafari

Amikor 2022-ben olvastam arról, hogy az ostromlott, körbezárt Szarajevóban a környező hegyekből gazdag külföldiek civilekre lövöldöztek, azt gondoltam, hogy ez nem lehet igaz. Nem mertem megírni, mert azt gondoltam, hogy ilyen nem létezhet, ez képtelenség.

És most, néhány év múlva jön a hír, hogy  Ezio Gavazzeni olasz újságíró feljelentése nyomán az Alessandro Gobbi vezette milánói ügyészek több mint három évtized elteltével nyomozást indítottak annak érdekében, hogy azonosítsák a kegyetlenség és aljas indítékok által motivált, szándékos gyilkossággal vádolt olaszokat. A nyomozás jelenleg ismeretlen elkövetők ellen folyik, de az olasz igazságszolgáltatás konkrét neveket is találhat. A milánói ügyészség a nyomozást a különleges ROS carabinieri egységre bízta, amely arról ismert, hogy összetett nemzetközi ügyekkel foglalkozik.

Ezio Gavazzeni több éves kutatás során összegyűjtött dokumentumokat és tanúvallomásokat nyújtott be a milánói államügyészségnek. Munkájának kiindulópontja a 2022-ben az AJB DOC filmfesztiválon bemutatott Sarajevo Safari című dokumentumfilm volt.

Orvlövész turisták

Az Oslobođenja 1995. április 1-jén az elsők között írt az ostrom alatti iszonyatos „szafari turizmusról”. Azokról a külföldiekről, akik fizettek azért, hogy a Boszniai Szerb Köztársaság hadseregének állásaiból a civilekre lőjenek. A szerb ellenőrzés alatt tartott városrész, a Grbavica toronyházaiban, vagy a Szarajevót övező déli dombokon bújtak meg. Távcsöveik irányzékában nagy távolságról, több száz méterről a potenciális civil áldozataik arcvonása is jól kivehető volt. Galád módon, orvul célozták meg őket.

„Olasz újságok felfedeztek és lelepleztek egy hihetetlen típusú háborús turizmust, amelyet csetnik bűnözők és bizonyos, meg nem nevezett brókerek irányítottak, akik összefogtak a szarajevói polgárok szervezett meggyilkolásában. (…) Ez a legújabb és egyelőre legperverzebb típusú háborús turizmus. Az emberek már nem csak azért mennek, hogy „puskaport szagoljanak”, hogy kitegyék magukat a veszély perverz örömének, hanem egy igazi „mesterlövész-szafarira” mennek Szarajevó feletti állásokba, ahonnan devizáért cserébe jogot kapnak arra, hogy gyerekeket, időseket és nőket, egyszóval civileket lőjenek le, akik védtelenül sétálnak be a célkeresztbe”– írta a korabeli bosznia napilap.

A jól ismert boszniai háborús újságíró, Šefko Hodžić így reagált: „Elolvastam, és először azt hittem, hogy ez nem igaz, talán a hírszerző szolgálatok túlzása. Az elkövetkező években egyre szörnyűbb hírek jutottak el a nyilvánosság elé, és a korábban hihetetlennek tűnő történetek elkezdtek igaznak tűnni. Egész Szarajevó tudott róla, de nem fordítottak rá különösebb figyelmet, mert mindig ott volt a dilemma, hogy igaz-e vagy hazugság.”

Mint kiderült, olaszok és más nemzetiségűek csoportjai, úgynevezett “orvlövész turisták” 1993-94-ben nagy összegeket fizettek Radovan Karadžić, a boszniai szerbek vezetőjének hadseregéhez tartozó katonáknak, hogy hétvégeken elszállítsák őket a Szarajevót körülvevő dombokra, ahol kedvükre lőhettek a lakosságra. Az “ember-szafarin” résztvevő turisták állítólag plusz pénzt fizettek azért, hogy gyerekekre is lőhessenek.

Dokumentumfilm az embervadászatról

Az Al Jazeera Balkan 2022. október 31-én bemutatta Miran Zupanič szlovén rendező Szarajevó szafari című dokumentumfilmjét. A film megrázó, hihetetlen, ugyanakkor sötét és pesszimista.

 „A Szarajevó szafari egy sajátos, a normális elme számára elképzelhetetlen vadászat volt, emberekre való vadászat. Szarajevó ostroma alatt a gazdag külföldiek, akik egy bizonyos összeget fizettek, a város szabad részén lévő szerb állásokból embereket lőhették le. Az áldozatok civilek voltak, akik abban a pillanatban a kegyetlen külföldi orvvadászok célkeresztjébe kerültek” – mondta Zupanič.

A „szafarira” indulók kiindulópontja Belgrád volt. „Belgrádnak akkoriban normális légi összeköttetése volt a külfölddel, és akkoriban különleges logisztikai megállapodás volt érvényben. Egy forrás szerint a jugoszláv hadsereg helikoptere vitte őket Belgrádból Paléba, míg egy másik szerint közúton szállították őket. A magasabb rangú, hatalmasabb és gazdagabb emberek valószínűleg kényelmesebb körülmények között utazhattak Szarajevóba.”

A gyilkosok az Egyesült Államokból, Kanadából, Oroszországból, Spanyolországból és Olaszországból érkeztek – állírja Miran Zupanič.

„A producerem, Franci Zajc először 2019 februárjában mesélt nekem a „szafariról”, és a történet teljesen megrázott. Zajc megkérdezte Zupaničot, hogy hajlandó lenne-e filmet készíteni ezekről a vádakról, de a rendező szkeptikus volt. Nem tudtam elhinni – mondta Zupanič a DW-nek.– Azt mondtam, hogy elképzelhetetlen. Hogy ez nem lehet igaz. De még ha igaz is lenne, gondoltam, senki sem akarna róla kamerák előtt beszélni.”

Franci évekig keresett, majd talált olyan embereket, akik készek voltak a kamera előtt beszélni a szafariról. Sajnos voltak olyanok is, akik először beleegyeztek a felvételbe, de aztán meggondolták magukat. A félelem közel 30 év után is jelen van.

„Számtalan kérdés van, amire nincs válaszom. Milyen emberek azok, akik mindenféle külső provokáció nélkül készek lelőni bárkit, aki a látókörükbe kerül: egy gyereket, egy anyát, bármelyik névtelen férfit vagy nőt? Milyen belső késztetés hajtja őket erre? Milyen örömet okoz nekik? Milyen hatalmuk van azzal, hogy valaki megszervezi ezt számukra? Honnan jönnek és hová térnek vissza? De ez még nem minden: külföldi hírszerző szolgálatok figyelik ezt a jelenséget, és úgy tűnik, hogy a nemzetközi közösségből senki sem avatkozott közbe úgy, hogy megállítsa ezt a „szafarit. Miért nem? Ez a legfontosabb kérdés számomra.”

A külföldiek nagy összegeket fizettek, de senki sem tudta pontosan megmondani, hogy mennyit. Egy tanú azt állítja, hogy többet fizettek, ha gyereket találtak el. Ezio Gavazzeni szerint legalább százan lehettek az orvvadászok, és a Republicának adott interjúban azt mondta, hogy becslése szerint sok pénzt, mai árfolyamon 80-100 ezer eurót fizettek egy rövid, párnapos embervadászatért.

A katonai hírszerző szemével

“Még néhány szarajevói lakos is először hallott a filmben látható sok dologról. Azt persze tudták, hogy az ostrom négy éve alatt nagy volt a veszélye, hogy mesterlövészek szerb állásokból érkezzenek, de senki sem gondolt arra, hogy valójában kik a mesterlövészek: román vagy orosz zsoldosok, szerb zsoldosok, vagy a honvédsereg reguláris katonái. Egyik oldalt sem érdekli, ilyen helyzetbe ki lő rád. A szarajevóiak attól döbbentek meg, hogy emberek ezt amatőr módon, hobbiból csinálják. Egyfajta adrenalinlöket miatt fizettek azért, hogy jól érezzék magukat, mintha oroszlán- vagy tigrisszafarin lennének. A szarajevóiak persze tudták, hogy négy éve áldozatok, de mélyen megsértődtek, hogy egyes nyugat-európaiak úgy néztek rájuk, mint a vadállatokra a szafarin… Ez megsemmisítő felismerés volt számukra, sértés, amiről most értesültek” – mondta el a dokumentumfilmben Edin Subašić, aki a boszniai katonai hírszerző szolgálat elemzője volt.

„Megpróbáltam rekonstruálni, hogyan mennek a dolgok logisztikailag Trieszttől Belgrádon és Palén át Szarajevóig. Becslésem szerint mintegy 50 ember vett részt benne a szerb oldalon. Munkamódszerükből ítélve nagy valószínűséggel az Állambiztonsági Szolgálattól és a katonai kémelhárító szolgálattól érkeztek. Volt infrastruktúrájuk és lehetőségük arra, hogy ellenőrzés, legitimáció és azonosítás nélkül külföldieket vigyenek Bosznia-Hercegovinába. Ez a szerb titkosszolgálati és biztonsági rendszer egy szűk köre volt.

Hogy hány vadász jött el egyszer, kétszer vagy háromszor, azt nagyon nehéz megbecsülni. Ez egy olyan rejtvény, amelyet talán soha nem fogunk megoldani: hány gyilkos érkezett Szarajevóba, akik fizettek, öltek embereket hétvégén az adrenalinért, majd hétfőn hazamentek a munkahelyükre, és normális embereket játszottak. Nagyon morbid az egész. Körülbelül 1993 végétől érkeztek 1994. áprilisig, májusig, talán még 1994 közepéig is, amikor arról értesültünk, hogy ez a lánc megszakadt, és azt a helyet, ahol Olaszországból érkeztek, hatástalanították.”

Ki tudott róla?

Kiderült, hogy a közvetlenül érintetteken, szerb „vadőrökön” és külföldi vadászokon kívül néhány külföldi újságíró is tudott erről a tevékenységről a háború alatt, de egyfajta embargó volt érvényben az írással és a tudósítással kapcsolatban. Hogy miért?

„Ez volt a megállapodás a külföldi újságírók és a nemzetközi erők, az UNPROFOR között. Cserébe hozzáférést kaptak néhány más információhoz, frontról érkező friss hírekhez. Amikor a Szarajevó szafari című film premierje után megkérdeztük őket erről, azt mondták, hogy végig tudtak róla; hogy ez egy régi ügy” – mondta Edin Subašić

Szarajevó ostroma

Bosznia-Hercegovina fővárosának ostroma 1992-től 1996-ig tartott, a közelmúlt történelmének egyik leghosszabb ostroma volt. A Ratko Mladić vezette Boszniai Szerb Hadsereg körülvette a várost, bombázta és civil célpontokat vett célba a várost körülvevő hegyekben lévő állásaikból. „Vigyázz, mesterlövész!” feliratokat helyeztek el Szarajevó egész területén figyelmeztető jelként.

Az ostrom négy éve alatt több mint 300 mesterlövész lőtt Szarajevó lakosaira – mondta Dr. Zilha Maštalić Košuta, a Szarajevói Egyetem Emberiség Elleni Bűncselekmények és Nemzetközi Jog Kutatóintézetének munkatársa. Azt is kijelentette, hogy a mesterlövészek 225 embert öltek meg, köztük 60 gyermeket. A mai napig egyetlen mesterlövészt sem állítottak bíróság elé.

A Friend Who Like Sarajevo Grad facebook oldal egyik posztja szerint hihetetlen, hogy csak a Szarajevó környékén lövöldöző külföldi „vadászokat” keresik, míg azokat, akik Bosznia-Hercegovinában ezt lehetővé tették számukra, elhallgatják. Ezek a külföldiek nem az égből pottyantak. Külföldiek soha nem jöhettek vagy közelíthettek a vonalakhoz a helyi parancsnokok, tisztek és politikai védelem nélkül.

Még hihetetlenebb, írja a posztoló, hogy Bosznia-Hercegovina Ügyészsége megakadályozta a nyomozást. Nem emeltek vádat, a helyi parancsnokok és szervezők elleni bizonyítékok továbbra sem kerülnek feldolgozásra, az Ügyészségen belüli jelentéseket pedig figyelmen kívül hagyják.

Ha igazságot akarunk Szarajevó meggyilkolt gyermekeinek, akkor a bosznia-hercegovinai vezetőkkel és szervezőkkel szemben is igazságot kell szolgáltatni, nem csak a szörnyű bűncselekményben részt vevő külföldiekkel szemben.

Mindannyiunknak, akik túléltük a szarajevói mesterlövészeket, valamint a meggyilkolt gyermekek szüleinek is jogunk van tudni, hogy mely pszichopaták hoztak ránk más pszichopatákat, hogy ránk lőjenek.

forrás: hírügynökségek

fotó: DW, euronews, oslobodjenje