Aki bebizonyította, hogy a kulturális örökség elpusztítása háborús bűncselekmény

A Szarajevói Egyetem Keleti Intézete bejelentette, hogy 2026. február 9-én, 79 éves korában elhunyt András Riedlmayer művészettörténész. Kulcsszerepet játszott a könyvtárak, levéltárak és vallási helyek pusztulásának dokumentálásában a Bosznia-Hercegovina és Koszovó elleni háború során.

Ki volt Riedlmayer?

Budapesten született 1947-ben, a családjával 1956-ban az Egyesült Államokba emigrált. Chicagóban telepedtek le, az egyetemen történész diplomát szerzett, ezután Fulbright-ösztöndíjasként a Közel-Keleten és a Balkánon utazott és tanult. Posztgraduális diplomát szerzett a Princeton Egyetemen és a Simmons College-ban. Az Oszmán és Török Tanulmányok Egyesületének elnöke volt, az Iszlám Kéziratok Egyesületének igazgatótanácsában és a Közel-Keleti Könyvtárosok Egyesületének tisztségviselőjeként is tevékenykedett.

A Harvard Egyetem Aga Khan Programján belül az Iszlám Építészeti Dokumentációs Központ igazgatója volt. Az Oszmán Birodalom balkáni történelmének és kultúrájának egyik legelismertebb nemzetközi szakértője.

Dokumentálta a pusztulást Bosznia-Hercegovinában

A róla megemlékező intézmények, szervezetek mind kiemelték, hogy különösen emlékezetes a háború alatt Bosznia-Hercegovinában a könyvtárak, levéltárak és vallási helyek pusztulásának dokumentálására irányuló, évtizedeken át tartó fáradhatatlan munkája, valamint a helyreállításukra irányuló kezdeményezései.

Az 1990-es években a volt Jugoszlávia területén kirobbant polgárháború, erőszak nem csak az emberek ellen irányult. A gyilkosságokkal, üldöztetésekkel és népirtással párhuzamosan szisztematikusan folyt a kulturális örökség elpusztítása. Mecsetek, templomok, tekkék, archívumok, kéziratgyűjtemények és könyvtárak tűntek el gyakran azután, hogy a falvakat és városokat etnikailag már megtisztították. 1993-ban az Európa Tanács ezt a folyamatot kulturális katasztrófának nevezte Európa szívében.

Riedlmayer számára a fordulópontot a szarajevói Bosznia-Hercegovinai Nemzeti és Egyetemi Könyvtár 1992. augusztusi bombázása és felgyújtása jelentette. Egy éjszaka alatt közel kétmillió könyv égett el. Ötszáz éves kéziratok lettek hamuvá, és velük együtt olyan dokumentumok is, amelyek egész közösségek létezéséről tanúskodtak. Ez a cselekedet, ahogy ő maga mondta, csak feldühíthetett egy könyvtárost.

„Ez biztosan nem olyasmi, amire könyvtárosként gondoltam volna, de ha igazán fel akarsz haragítani egy könyvtárost, gyújtsd fel a könyvtárat” – mondta.  

Bosznia-Hercegovina 12 településén járt, köztük Bijeljinában, Fočában, Prijedorban, Sanski Mostban, Ključban és Srebrenicában. Megállapította, hogy a bosnyákok és boszniai horvátok vallási épületeinek akár 96,5 százaléka is megsemmisült. 209 muszlim és 27 római katolikus imahelyet vizsgált meg. Egyértelmű következtetésre jutott: ezeket az épületeket nem katonai szükségszerűségből semmisítették meg, hanem azért, mert szimbolikusan a kiűzni kívánt közösségek jelenlétét jelképezték.

A mecset a mahallát (kerület, negyed) jelképezte. A harangtorony a falut jelölte. Lebontásuk üzenetet hordozott: már nem tartozol ide. Még pusztítóbb volt a levéltárak, a házassági, születési és halálozási anyakönyvek megsemmisítése. Ez nemcsak az építészetet törölte el, hanem a családok emlékét, a családfákat, a létezés folytonosságát is.

A hágai Nemzetközi Törvényszék szakértője

A hágai Nemzetközi Törvényszéknél végzett munkája terepi dokumentációra épült: lerombolt épületek felkeresése, fényképezés, térképezés, kézirat- és könyvmaradványok gyűjtése, tanúkkal készített interjúk.

Kilenc eljárásban tett szakértői vallomást. Bizonyítékként használta a leégett könyvtárakat, a lerombolt mecseteket. Jelentései, fényképei és tanúvallomásai megmutatták, hogy az emberek emlékezetének eltörlése nem járulékos kár, hanem a bűncselekmény szerves része. Kimondta: a könyvek, archívumok és istentiszteleti helyek pusztítása nem járulékos kár, hanem bűncselekmény. Precedenst teremtett arra, hogy az ilyen típusú pusztítást háborús bűncselekményként üldözzék. Legnagyobb eredménye, hogy a kulturális pusztítást háborús bűncselekményként ismerték el. A hágai törvényszék „feltette ezt a bűncselekményt a térképre”.

Megdöbbentő a kulturális örökség pusztításának mértéke Bosznia-Hercegovinában: a mecsetek több mint 80 százaléka megsemmisült vagy megrongálódott, több száz vakuf (adományból létrejött) épületet romboltak le. A háború előtti 1144 mecsetből a Boszniai Szerb Köztársaság Hadserege 534-et, a Horvát Védelmi Tanács pedig 80-at rombolt le.

A vád képviseletének szakértő tanúja volt Slobodan Milošević, Vojislav Šešelj, Ratko Mladić és Radovan Karadžić hágai pereiben. Tanúvallomásában megerősítette a bosznia-hercegovinai kulturális örökség szisztematikus megsemmisítését 1992-ben és 1996-ban, valamint Koszovó kulturális örökségének 1999-es megsemmisítését.  

Riedlmayer András öröksége

Bosznia iránti elkötelezettsége a háború után sem szűnt meg. Könyvtárak helyreállításán dolgozott, könyvadományokat gyűjtött, és kulturális intézményeket támogatott.

Ma Riedlmayer András gyűjteménye a Harvard Művészeti Könyvtár Különgyűjtemény része. Fotók, dokumentumok, jelentések és elégetett könyvek töredékei állnak a kutatók rendelkezésére. Nem holt dolgok, hanem emlékek archívuma.