Bosznia-Hercegovina

Lángokban állt a szarajevói Vijećnica

A boszniai háború egyik legmegrázóbb képsorai voltak, amikor a tv híradókban a lángokban álló szarajevói Városi Tanács, a Vijećnica épületét mutatták. 1992. augusztus 25-26-án a környező hegyekből 15 órán keresztül szakadatlanul bombázták, lőtték az épületet, a nyugat-balkáni város szimbólumát.

A mostari Öreg-híd lerombolásáról mondta az UNESCO egyik alkalmazottja, hogy egy háborúnak nemcsak emberáldozatai vannak, és bár a Vijećnica nem a világörökség része, bizton tekinthető háborús áldozatnak.

Valamennyi szarajevói fotó szereplője lett, a város szimbólumává vált.

Arról, hogy az 1878 óta az Osztrák-Magyar Monarchia részét képező Bosznia-Hercegovina fővárosa városi tanácsának egy méltó épületre van szüksége, 1886-ban született döntés. Az épület ünnepélye átadására 1896-ban került sor. Megnyitásakor az épület és a környezete új lendületet adott az egész városnak. Ott járt már a villamos, megközelíthető volt automobillal, így valamennyi szarajevói fotó szereplője lett, a város szimbólumává vált.

Az épület fennállása alatt több funkciót is betöltött: volt tanácsháza, bíróság, ülésezett benne a parlament. 1949-ben úgy döntöttek, hogy oda költöztetik a Nemzeti és Egyetemi Könyvtárat. Ebből fejlődött ki a Tudományos Akadémia könyvtára. A Vijećnica neve innentől egyet jelentett a kultúrával, a tudománnyal. Ezt akarták a boszniai Szerb Köztársaság hadseregének  ágyúi megsemmisíteni.

Vedran Smailović “Szarajevó csellistája” Albinoni Adagio-ját játszotta a romokon.

A könyvtárban három család is lakott. Kadir Mujanović, az egyik dolgozó a háború kitörésekor úgy döntött, hogy ahhoz, hogy munkáját el tudja látni, családjával beköltözik az épületbe. Őket még két kollégája és családja követte. 1992. augusztus 25-én a tűz fellángolásakor segítséget hívott, de a lángok vették át az irányítást.

„Csak álltunk és néztük, hogyan omlik össze. Rettenetes volt. Láttuk, hogy percek alatt válik semmivé. Égtek a könyvek.”-mondja Mujanović.

Megpróbáltak néhány könyvet megmenteni, közben az épület másik részében tartózkodó családtagoknak az alagsoron keresztül sikerült kimenekülni az épületből.

A tűz hatalmas károkat okozott az épületben magában is, és megsemmisült a benne tárolt értékek 90 százaléka. Kb. kétmillió könyv, újság, térképek, folyóiratok, pótolhatatlan dokumentumok. A tűzoltók és szarajevói lakosok emberfeletti küzdelmet vívtak a lángokkal, hogy valamennyi értéket megmentsenek.

Munkájukat nehezítette, hogy a környező hegyekből a szerbek folyamatosan lőtték az épületet, és a korábban tönkretett városi vízvezeték miatt elegendő víz sem volt az oltáshoz. Ennek ellenére sikerült megmenekíteni olyan építési dokumentumokat és archív feljegyzéseket, amik később segítették az újjáépítést.

A szarajevói tűzoltóknak 1992 augusztusa a legszörnyűbb hónapjuk volt. A Városi Tanács épületének tüze a legnehezebb feladatuk, mert érezték, hogy lehetetlen megmenteniük az épületet és a benne lévő értékeket.

„Zuhogtak a gránátok. Nem volt elég vizünk… Minden lángolt, a kupola, a csarnok, minden égett – emlékezik az egykori parancsnok. – A tető bezuhant, mindent maga alá temetett és mi nem tudtunk csinálni semmit. Nem tudtunk behatolni a másik oldalról sem, mert ott a mesterlövészek lőttek ránk.”

Egyetemisták sokasága látogatta a könyvtárat, egyikük így emlékezett azokra a napokra:

„A háborús félelem fájdalmat, hányingert, dühöt váltott ki belőlem, de amikor megláttam a Vijećnica lángoló épületét, a sokktól ledermedtem. Akkor lett számomra világos, hogy mi a valós cél.  Azoknak, akik lőtték az épületet az volt a szándékuk, hogy megöljék, hogy felégessék, hogy mindörökre eltüntessék közös életünk kötelékét és nyomait.”

A szarajevóiak hitetlenkedve nézték az épület legyilkolását. Hitetlenkedve nézték, ahogy az elégett könyvek, dokumentumok maradványai „fekete madarakként” szállnak a város felett.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük