„Tito elvtárs meghalt”
1980. május 4-én 18.50-kor Jugoszláviában 30 másodpercre elsötétültek a tv képernyők, majd Miodrag Zdravković tv-bemondó könnyes szemmel közölte a hírt: “Tito elvtárs meghalt.”
45 éve, 1980. május 4-én hunyt el Josip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (SFRJ) és a Jugoszláv Kommunisták Uniója (SKJ) elnöke, a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) fegyveres erőinek főparancsnoka és az El nem Kötelezettek Mozgalmának egyik alapítója.
Horvát-szlovén szülők hetedik gyermeke
Josip Broz Kumrovacban született tizenötgyerekes horvát-szlovén szülők hetedik gyermekeként 1892. május 7-én. A hivatalos önéletrajzokban megjelenő május 25-ét leginkább azzal magyarázzák, hogy az illegális tevékenysége során több hamis iratot is használt, ezt a dátumot jegyezték be a hadseregben is, végül ez maradt. A szocialista Jugoszláviában születésnapja, május 25. az „Ifjúság Napja” volt.
Az Osztrák-Magyar hadsereg katonájaként részt vett az I. világháborúban, Galíciában az orosz fronton megsebesült, fogságba esett. 1920 októberében tért vissza a Szerb-Horvát-Szlovén királyságba, és Zágrábban belépett a Kommunista Pártba, majd 1937-ben a párt vezetője lett. A II. világháborúban a jugoszláv partizánokat vezette és a háborúból legendás hősként került ki.
Harmincöt évig az állam élén
1945. március 7-én megalakította a Demokratikus Szövetségi Jugoszlávia kormányát. Titót később Jugoszlávia életfogytiglani elnökévé kiáltották ki, amelyet később Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságra neveztek át.
1948-ban ellenállt az erős sztálini nyomásnak és évekig ügyesen egyensúlyozott a keleti és a nyugati blokk között. Kivezette Jugoszláviát a szovjet blokkból, reformokat hajtott végre, amik után a lerombolt és szegény ország közepesen fejlett országgá vált.
Ezzel egyidőben elkobozta és államosította szinte az összes magántulajdont, szigorú ellenőrzése alatt tartotta a médiát, a demokratikus intézményeket. A pártellenőrzés és a kormány ideológiai kizárólagossága sokak szabadságába, sőt életébe került. Erős kézzel verték le a belső nacionalista villongásokat, a különböző nemzetiségeket diktatórikus erővel tartotta össze. A szembeszegülőket könyörtelenül internáltatta. Ettől függetlenül hatalmas népszerűségnek örvendett a nép körében.
Az El nem Kötelezettek Mozgalma megerősítette pozícióját a nemzetközi színtéren, és egy viszonylag kis, 20 millió lakosú ország államférfijaként aránytalanul fontos alakjává vált a világpolitikában. Befolyásos, népszerű és szívesen látott vendég volt szinte minden világközpontban, Londontól és Washingtontól Moszkváig és Újdelhiig.
Harmincöt évig, haláláig volt a hat szövetségi köztársaságból álló szövetségi állam élén.
Súlyos betegség – gazdasági válság – véres polgárháború
Tito halála egybeesik Jugoszlávia gazdasági válságának kezdetével, és a koszovói albánok lázadásával. 88 éves korában betegedett meg, de ez nem akadályozta meg abban, hogy részt vegyen az 1979-ben Havannában az El Nem Kötelezett országok csúcstalálkozóján. Újév napján, 1980-ban még részt vett Karađorđevoban az ünnepségen, de már nem tudott állni, ezért ülve mondta el a köszöntést Jugoszlávia népének.
Három nappal később bevitték Ljubljanaban a Központi Klinikára artéria elzáródás miatt, néhány nap múlva a bal lábát amputálni kellett. Februárban leálltak a veséi,majd szív- és tüdőproblémák alakultak ki nála. Május 4-én, délután 15:05-kor hunyt el.
Holttestét a „Kék Vonat” szállította Belgrádba, és útközben több százezren kísérték sírva. Utolsó útjára több mint hétszázezren kísérték a Virágok Házába. A temetésen 127 országból több mint 209 küldöttség vett részt.
Korábban minden május 4-én 15 óra 5 perckor szirénák szóltak és 1 percre minden és mindenki megállt. Ez ma már nincs így.
Élete utolsó éveiben, talán a döntéshozatalra gyakorolt döntő befolyása nélkül, az ország eladósodottsága a társadalmi, majd később a nemzeti feszültségek erősödésével meredeken megnőtt, ami tíz évvel később, 1990-ben Jugoszlávia véres széteséséhez és önálló nemzetállamok kialakulásához vezetett.
Ellentmondásos történelmi személyiség
Halála után közel fél évszázaddal Tito továbbra is ellentmondásos és történelmileg rendkívül érdekes személyiség maradt. A Balkán politikai térképe megváltozott ugyan, sírját évente több ezer ember látogatja a volt Jugoszlávia területéről. Továbbra is megosztja a közönséget, de inspirál is.
Emlékszem, egy boszniai politikus saját országára utalva azt nyilatkozta, hogy újkori történelmében kétszer negyven év volt, ami igazi fejlődést hozott, az Osztrák-Magyar Monarchia évtizedei és Josip Broz Tito elnöksége.
Még ma is, halála után 45 évvel sokan nosztalgiával emlékeznek vissza az általa uralt évekre, míg vannak, akik diktátornak tartják.
Egyesek számára Tito ma is szent, mások számára fontos történelmi személyiség, megint másoknak csak nosztalgikus emlék, míg megint másoknak, a szuvenír árusoknak bevételi forrás.
A Szarajevóban töltött négy év alatt kicsit furcsállottam, hogy még mindig a kommunista diktátor Tito nevét viselte a laktanya, az egyik legfontosabb közlekedési út neve is Tito marsall sugárút, de ennél több külsőségekben nem volt.
Ez az elmúlt évtizedben annyit változott, hogy maradtak a megnevezések, és a város tele van Tito arcképével díszített ajándéktárgyakkal, naptárakkal, bögrékkel vagy éppen hűtőmágnesekkel. A megint mások, akiknek bevételi forrás.
fotók: AP, time.rs
