130 éve született Merényi Gusztáv

130 évvel ezelőtt született a Malév hajózó személyzetei, légiutaskísérői előtt jól ismert egészségügyi intézmény, a Gyáli úti „repülőkórház” névadója.

Felvidéki nemesi család szülötte

1895. szeptember 18-án Kassán született Merényi Gusztáv orvos-vezérőrnagy (posztumusz altábornagy), belgyógyász szakorvos. Munkássága meghatározó jelentőségű volt a magyar repülés fejlődésében, különösen a repülés élettani hatásainak vizsgálatában. Fontos szerepe volt abban, hogy Magyarország a repülőorvostan területén nemzetközi szinten is elismertté vált. Nevéhez fűződik a Repülőorvosi Vizsgáló Intézet megalapítása, amely mérföldkő volt a repülőorvostan történetében.

A lőcsei merényi Scholtz család sarja. Nagyapja Scholtz Gusztáv (1836-1919) Lőcse város főmérnöke volt. Vasgyára volt Merényben és Ferenc Józseftől nemesi oklevelet, nemesi előnevet kapott.

Édesapja merényi Scholtz Gusztáv (1868-1930) cs. és kir. altábornagy, édesanyja Maier Irma.

Középfokú tanulmányait Pozsonyban végezte, orvosi diplomáját honvédségi ösztöndíjjal 1920-ban a Budapesti Tudományegyetemen szerezte.

Az első világháború után az Új Szent János Kórházban dolgozott, majd a berlini poliklinikán folytatta gyakorlati éveit.

A repülés orvosi kérdéseivel foglalkozott

1936-tól a magyar légierő vezető orvosaként a katonai repülés orvosi kérdéseivel foglalkozott. 1938-ban a Műszaki Egyetem Aerodinamikai Intézetének együttműködésével megszervezte az első magassági kísérleti állomást, ahol a nagy magasságban bekövetkező dekompresszió és oxigénhiányos állapot kérdéseit vizsgálta. Később az ő tervei alapján készült el a Karolina úton az első magyar Repülőorvosi Vizsgáló Intézet.

1942-ben a szegedi Horthy Miklós Tudományegyetem Orvostudományi Karán a repülés élet- és kórtana gyakorlatokkal alacsonynyomású kamrában című tárgykörből egyetemi magántanárrá habilitálták. Repülésélettanból a szegedi és kolozsvári egyetemeken tartott előadásokat.

1940-ben csatlakozott a Bajcsy-Zsilinszky Endre vezette ellenállókhoz. A vezetése alatt álló Pajor Szanatóriumban (1949-től Vas utcai Állami Kórház, 1955-től 1996-ig Balassa János Kórház) sok üldözöttnek, köztük francia, orosz, bolgár hadifoglyoknak nyújtott menedéket. A nyilas uralom alatt állásából felfüggesztették, így kénytelen volt illegalitásba vonulni.

Orvos-vezérőrnagy

1945-ben a fővárosi Vöröskereszt Kórház, mai nevén Országos Sportegészségügyi Intézet  parancsnoka lett. A háborút követően előbb a Honvéd Orvosi Kar főnöke, majd a Honvédelmi Minisztérium egészségügyi osztályának vezetője lett, orvos-vezérőrnagyi rendfokozatban.

Sokat dolgozott a vérellátás gondjainak megoldásán, 1947-ben Franciaországban tanulmányúton vett rész. Hazatérése után több európai ország mintájára a Népjóléti Minisztérium megbízása alapján megkezdi az első Magyar Véradó Központ és Vérellátó Állomás megszervezését. 1949-ben nyugdíjazták.

A Tábornokok pere vádlottja

1950-ben koncepciós perbe fogták (Tábornokok pere, úgynevezett Sólyom-per). A per célja az volt, hogy a két világháború között katonai végzettséget szerzett, többnyire ludovikás tiszteket eltávolítsák a hadvezetésből. Így teremtve lehetőséget a kommunista rendszer új, párthű katonáinak vezető posztra emeléséhez.

Koholt vádak alapján, katonához méltatlan kötél általi halálra ítélték, amit 1950. augusztus 19-én hajtottak végre.

Az 1954-ben lefolytatott perújítás során a katonákat az alapper vádjai alól felmentették, de teljes rehabilitációjuk nem történt meg.

1956. október 13-án katonai tiszteletadás mellett a Farkasréti temetőben a nyilvánosság teljes kizárásával újratemették.

A Legfelsőbb Bíróság 1990-ben valamennyi, ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette.

(fotó: MH Egészségügyi Központ)