Lakást keresünk Szarajevóban

Lakást keresni egy ismeretlen városban nem egyszerű feladat. Egyedül nem is boldogultunk, a követség segített és összehozott minket Mustafával, az ingatlanossal.

Több lakást is ajánlott, egyet a Kosevo stadion közelében. A lakás tulajdonosa évekre diplomáciai kiküldetésre utazott. Gyönyörű szőnyegek, kardok, fegyverek a falon, díszes Korán az egyik szobában, na, ez egy ötéves kisfiúval elképzelhetetlen.

Megnéztünk egy önálló házat hatalmas kerttel az Úttörőpark fölött a hegyen. Minden tökéletes lett volna, ha a házhoz vezető út és a környék nem riaszt el teljesen. Akkor ott még mindenütt lerombolt házak, sárga szalagokkal elkerített aknaveszélyes területek voltak. Ezeket nem tudta ellensúlyozni a ház, a kert, a kilátás és a környező hegyek.  

Jöttek sorra a címek, kisebb-nagyobb lakások, aztán egyszer csak egy újabb ház: Gornja Breka 86. Ez az utca Szarajevó egyik legszebb részén, a Breka negyedben a hegy tetején kanyarog. Felmenni autóval kezdetben elég nagy kihívás volt, szűk, nagyon meredek szakasz, éles kanyarral. Később, ha úgy alakult, a konzulátuson dolgozó kolléganő azt mondta, bárkit hazavisz, de ne haragudjak, engem nem. Ő nem tud oda feljönni. De még nem tartottunk itt.  

Megérkeztünk a lakásnézőbe, óriási lejtős telek, a közepén négyemeletes, hatalmas ikerház. A kiadó lakás a dél-keleti oldal felső két emeletén volt. Ahogy beléptünk a nappaliba, mellbe vágott a lábunk előtt elterülő város látványa és azonnal döntöttünk: ez az! A nappali teljes szélességében földig érő ablakain zúdult be a napfény, kitűnő kilátás nyílt a Kosevo stadionra, látcsővel még a mérkőzéseket is nyomon tudtuk követni, amit Dani néha meg is tett.

A berendezést csak ezután vettük szemügyre, és amit láttunk, nagyon tetszett. Az étkezőt két lépcsőfok választotta el a nappalitól, ez gyakori mind a családi, mind a sorházak nappalijaiban. Regényeket tudna erről mesélni a nagykövet felesége, akinek egy baleset után hetekig begipszelt lábbal kellett bicegnie a lépcsőkön. A nappalink dísze a kilátáson kívül a kandalló volt, ami a tűzrakás mellett más funkciót is kapott. Kiválóan alkalmas volt arra, hogy Dani kisautói sivatagi rallyt rendezzenek benne. Az alig egy méter magas kisfiú derékig a kandallóban száguldoztatta a matchboxokat a hamuban.

Ezen a szinten volt még egy fürdőszoba és a jól felszerelt konyha mosogatógéppel, mikrohullámú sütővel, kerámialapos tűzhellyel. Az emeleten volt egy hatalmas hall, három hálószoba és még egy fürdőszoba.

A kényelmesen berendezett lakás mellett vonzó volt a nagy kert, mert Szarajevóban jellemző, hogy szinte egymás szájába építkeznek. A többgenerációs együttélés hagyományai miatt a tradicionális szarajevói családok önálló házban élnek, és mivel a város elég kicsi, jó része hegyre épült, minden talpalatnyi helyet kihasználnak. Gyakran szinte karnyújtásnyira vannak egymástól az épületek, ezért nagy értéke van már egy normális méretű kertnek is.

Beköltöztünk, megtanultam a kis piros Opellel felkapaszkodni a meredeken, megtanultunk télen hólánccal leóvakodni a városba, és élveztük a lakás minden kényelmét, minden szépségét.

Később megtudtuk, hogy a Breka negyed Szarajevó olyan védett helyén fekszik, amit a környező hegyekből nem lehet lőni, ezért több nagyköveti rezidencia is volt a kicsit lejjebb lévő sorházakban, köztük a magyar nagykövet lakása is. Mi ezt nem tudtuk, ez bennünk akkor fel sem merült, de az ember mindig tanul, különosen a Balkánon, és Pristinában már fő szempont volt. 1999-ben Szarajevóban az első benyomás alapján választottunk.

Négy évig ez volt a mi hegyünk.