EX-YU,  Szerbia

Meghalt Đorđe Balašević

Az egész nyugat-balkáni régiót megdöbbentette a hír, 2021. február 19-én életének 67. évében elhunyt Đorđe Balašević énekes-dalszerző.

1953. május 11-én született Újvidéken, több, mint négy évtizede zenélt. 1977-ben kezdte a Žetva együttessel, majd a Rani mraz tagja volt. 1982-ben szólókarriert kezdett, az egykori Jugoszlávia egyik legkedveltebb énekese és dalszerzője lett. Zenei pályafutása alatt tizenkét albumot készített.

Szerepelt néhány tv sorozatban, a Pannon tengerészek című tévésorozatban is, ami után a Đole mellett a második beceneve a Pannon tengerész lett.  

Zenei pályafutása alatt tizenkét albumot készített.

A kilencvenes években éles kritikusa volt a szerb nacionalizmusnak és Slobodan Miloševićnek. Mintha megérezte volna az országot és emberek millióit sújtó borzalmat, 1987-ben írta a „Csak háború ne legyen” (Samo da rata ne bude) című dalt.  Alig kerülte el, hogy a frontra küldjék. Milošević uralmának vége előtt kiadott egy kifejezetten politikai érzelmű albumot „A kilencvenes évek” címmel. Vajdasági származású volt, ízig-vérig jugoszláv, de nem jugoszláv nosztalgikus. Éppen úgy, ahogy a közönsége a szlovéniai Jesenicetől a macedón Gevgelijaig.

Igaz barátja volt Bosznia-Hercegovinának.

„Szarajevó barátja volt abban az időben, amikor kevés barátunk volt. Legalábbis a Drina azon oldalán. Hangos barát volt, aki akkor beszélt hangosan, amikor a legnehezebb volt, és elítélt mindent, amit Szarajevóban tapasztaltunk” – mondta róla Zlatan Fazlić dalszövegíró.

Az UNHCR szervezésében 1998. február 6-én és 7-én két koncertet adott Szarajevóban. Ő volt a háború után az első énekes Szerbiából, aki fellépett a bosnyák fővárosában.

„Mielőtt idejöttem, azt kérdezték, nem félsz? Ha félnék valamitől, Szarajevóban rejtőznék el. Nem félted az életedet, nem félsz merénylettől? – kérdezték. Azt mondtam, ha két napnak az az ára, hogy egy őrült célpontjába kerüljek, amikor ők öt évig célpontok voltak… akkor nekem most módomban van, hogy legalább két napra szarajevói legyek” – mondta a koncert előtt a zsúfolt Skenderijában.

Egy öt évvel ezelőtti interjúban emlékezett arra, hogy mi várta a két koncert után visszatérve Szerbiában:  

„A fiatal és éppen előléptetett információs miniszter (Aleksandar Vučić szerz.) egy akkor nagyon népszerű televíziós műsorban olcsó gazembernek nevezett, aki elment, hogy azokért a muzulmánokért énekeljen, és nem a szerb gyerekekért. Ez enyhén szólva is nagyon gusztustalan volt, mivel a szarajevói utazás célja az aknarobbanásokban megsérült gyerekek segítése volt, tartozzanak bármelyik entitáshoz. Időközben az a miniszter drága gazember lett, sőt maga is elment Boszniába, de valamivel gyorsabban tért vissza, mint én.”

sehol sem érzem magam idegennek, de már nem vagyok otthon sem

Az 1998-as fellépésnek 20. évfordulóján 2018. február 17-én Đorđe Balašević ugyanott, Szarajevóban, a Skenderija Mirza Delibašić termében koncertezett. Az alkalomból interjút adott a Dnevni avaz c. napilapnak, és többek között ezt mondta:

Az az igazság, hogy nagyon ritkán lépek fel, akkor viszont megkülönböztetés nélkül Zadarban, Ljubljanában, Tuzlában, Čakovecben, Eszéken, Belgrádban, és itt Szarajevóban. Tavaly május óta nagyjából ebben a sorrendben, és sehol sem érzem magam idegennek, de már nem vagyok otthon sem. Nem avatkozok az aktuális eseményekbe, de nem hiszem, hogy bárki is elégedett lenne a jelenlegi helyzettel.”  

A népszerű énekes a pusztító délszláv háborúk után minden fórumon felemelte szavát a békéért, az UNICEF jószolgálati nagyköveteként világszerte énekelt a gyermekek, a kiszolgáltatottak javára, a háború ellen.

Balaševićnek 2019 novemberében szívinfarktusa volt, azóta sok koncertet kellett lemondania egészségügyi állapota miatt.

Egykori szarajevói szállásadónk, Ado Gegaj népszerű nyugat-balkáni énekes-zenész így búcsúzott tőle facebook oldalán:

„Egy emberi és művészi szikla hagyott el bennünket! Olyan ember, aki akkor támogatta az embereket érzelmileg, tettekkel, amikor nekik a legnehezebb volt. Legyen neked könnyű a föld, Pannon tengerész! Köszönök mindent!”

A gyász jeleként Újvidék központjában félárbocra eresztették a zászlókat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük