A szavajevói somun (lepénykenyér)

Ramadán idején az iftar előtti órában hosszú sorok állnak a pékségek előtt, mert az étkezés elképzelhetetlen friss somun nélkül. Története több évszázados.

A mongol hódító Timur Lenk (1336–1405) uralkodása alatt kezdődik. Az indiai hadjárat során a Timur Lenk vezette hadsereg a fagyos tél közepén a hegyekben rekedt, a hóval és a hideg széllel küzdve élelmiszerkészlet nélkül maradtak. Timur Lenk a kegyetlenségéről volt híres, az ettől és az éhhaláltól való félelem arra késztette a szakácsokat, hogy valami egyszerű ételt találjanak ki. Nyolc kilogramm tésztából negyven vékony cipót sütöttek, amit később somunnak hívtak. A név a görög “psomion” szóból származik, ami kerek kenyeret jelent.

Boszniába a mondák szerint a középkorban az oszmán seregekkel és az őket kísérő katonai szakácsokkal érkezett meg.

A szarajevói somun története

Amikor Gazi Husrev-beg 1521-ben Szarajevóba érkezett, elrendelte egy vendégfogadó és egy imaret (népkonyha) építését, hogy az alkalmi utazók ott megpihenhessenek, és hogy ott ehessenek. Az imaretben készült étel annyira finom volt, hogy a szegények és az utazók mellett a felsőbb osztály tagjait is odavonzották, sőt maga Gazi Husrev-beg is gyakran étkezett ott.

Az első somunt Gazi Husrev-beg intendánsa (a hadsereg ellátásáért felelős személy) készítette. A bég arra utasította, hogy készítsen egy különleges péksüteményt az imaret számára, olyat, ami finom, egyszerű és gyorsan elkészíthető. Az intendáns török származású volt, a vezetékneve Somun, a népszerű szarajevói péksüteményt róla nevezték el. Az elkészítéséhez török receptet használt fel némi módosítással.

A kész lepénykenyérre Somun mintát is tervezett, ami emlékeztet a muszlim házak női szobáinak ablakán lévő farácsokra. A szarajevói somun a feketeköménymagok miatt is különleges. Az intendáns azokat Mohamed ajánlására szórta rá, miszerint gyógyító erejűek, áldást, boldogságot, jó termést, bőséget, sikert hoznak.

Noha a lepénykenyeret eredetileg a szegény és alkalmi utazók számára készítették, hamarosan általánosan elterjedt, jól ismert, mindenki által kedvelt péksütemény lett.  

Férfimunka

Nem tudni pontosan, hogy miért, de a mai napig a hagyomány szerint a somun készítése férfiak dolga. A feltételezett oka az lehet, hogy az Oszmán Birodalomban csak férfiak foglalkoztak a sütés mesterségével, így érkezett Boszniába is, és máig megmaradt.

A somunt még mindig kézzel gyúrják, és ugyanúgy készítik, mint évszázadokkal ezelőtt. Miután meggyúrták és formázták, egy hosszú falapátra helyezik és kevesebb, mint két percig sütik 500 fokon fatüzelésű kemencében, ami különleges ízt kölcsönöz neki.

A ramadán somun

Különbség van a közönséges és a ramadán somun között. Kínálják hagyományos bosnyák ételek mellé, ebben tálalják a csepavot, de az ízük ott a zsiradék és a grillezés miatt merőben más.

A feketeköménymagot csak ramadánkor szórják rá, ez adja neki a közönségestől megkülönböztető különleges ízt. Az iszlám világban a feketeköménymagot nagyra értékelik. Az arabok Habbatul barakah-nak (az áldott magnak) hívják, mert Mohamed próféta egy hadísz szerint kijelentette, hogy a feketeköménymag a halál kivételével minden betegségre gyógyszer, emellett szerencsét és jólétet hoz. Ezért kizárólag ramadán idején bőségesen megszórják vele a somunt.

A somun szarajevói specialitásként ismert, nélküle az iftar elképzelhetetlen. A liszt, víz, só mellett minden somunban van egy csipet szeretet a péktől, ez lehet az oka, hogy a vevők türelmesen várakoznak a pékségek előtt hosszú sorokban, és nem ritka az sem, hogy a város egyik végéből a másikba utaznak érte. Mert az iftar nem ugyanaz, ha nincs forró somun az asztalon.