A ramadant lezáró ünnep – a bajram

Sok minden más volt Szarajevóban, mint itthon, más kultúra, más szokások. Ismerkedtünk, tanultuk, tiszteletben tartottuk. Különleges élmény volt az első ramadan, a kígyózó sorok látványa napnyugta előtt a pékségeknél somunra várva, az első iftar és az első bajram.

A böjti hónapot lezáró háromnapos ünnep a ramadan kezdetéhez hasonlóan az Újhold első megpillantásával kezdődik, ezért ugyanúgy országonként földrajzi fekvésüktől függően változó. Ha a hold nem látszik, akkor a böjti hónap harminc napig tart. A bajram kezdetét hivatalosan bejelentik a mecsetekben és a médiákban.

A boszniai újságok, internetes portálok napokkal előtte tájékoztatnak az ünnep első napjának hivatalos programjáról. A központi ünnepség helyszíne hagyományosan a szarajevói Gazi-Husrev bég dzsámi. Itt tartják a hajnali közös imát, ezután különböző iszlám vallási közösségeknél tartanak közös ünnepeket, este hivatalos fogadásokat.

A három nap a szeretet, a családok, a barátok, a rokoni találkozók ünnepe. Az első napon látogatják egymást a családtagok, rokonok, a második nap a háborúban elhunytak – a sehidek – emléknapja. Ilyenkor sokan látogatnak ki a temetőkbe, a politikusok, közéleti személyiségek a hősi halottak hozzátartozóival, árváival találkoznak, megajándékozzák őket.

Az ünneplés óriási. Díszkivilágításban csillog minden, óriási molinókon köszöntik az ünnepet, városszerte bálokat, tűzijátékokat rendeznek. Az üzletekben hatalmas a tolongás és nem csak élelmiszert vásárolnak. A férfiak gyakran ékszereket ajándékoznak családjuk nőtagjainak. Ilyenkor Szarajevóban ismét megjelennek az ékszerészek kirakataiban a súlyos, hatalmas aranyláncok, gyűrűk, karkötők, a keletiesen agyoncifrázott ékszerek és vásárolnak is belőlük szép számmal. Nem egyszer voltam tanúja, hogy egy férfi 800-900 eurós nyakláncot vásárolt.

Az öltözet is fontos jelképe az ünnepnek. Sokan hagyományos ruhákba öltöznek, amit egyéb alkalmakkor nem viselnek, mások új ruhával ünnepelnek.

A fiatalok is nagyon készülnek, sok-sok bulit tartanak a városban, egyikből mennek a másikba, egész éjjel mulatnak. Ági ugyan csak tiszteletbeli muzulmán volt, de teljesen magától értetődött, hogy az osztálytársaival tart a közös ünneplésekre.

Boszniában nagyon érdekes szokás, hogy minden ünnepen, legyen az állami, vagy vallási, intézmények, vállalatok, politikai pártok az újságokban köszöntik a hívőket. Az egyik országos napilap külön mellékletben jelenteti meg az ilyen témájú hirdetéseket. Az idő múltával ezek az üzenetek már az interneten is megjelennek.

Bajramkor senki nem maradhat éhen. Az iszlám öt alappilérének egyike a kötelező adakozás, a Korán előírja, hogy ételedet meg kell osztanod a családtagjaiddal, barátaiddal és azokkal, akik nélkülöznek. Mi a négy év alatt nagyon el voltunk kényeztetve, nagyon sok barátunktól, ismerősünktől kaptunk kóstolókat, édességeket, és természetesen baklavát is.

Hazaköltözésünk után pár évvel a Népszabadság fotóriporterével utaztunk ki a K und K kalandozások című könyvhöz a képillusztrációk elkészítésére, és pont bajram volt. Most is előttem van a hitetlenkedő arca, hogy a házinéni ismeretlenül mind a hármunkat egy-egy nagy tálca süteménnyel lepett meg, hogy mindenki mosolygott, mindenkinek volt egy-két kedves szava.  

Pedig nincs rajta semmi csodálkozni való. Ez Szarajevó.