Mudzsahedek Boszniában

Az egyik poszt alatt egy kommentelő megjegyezte, hogy olvasna a boszniai mudzsahedekről. Nos, előkerestem a régi jegyzeteimet. 

A mudzsahedek érkezése Boszniába

A boszniai háború alatt, 1992-1995 között iszlám fundamentalisták, mudzsahedek érkeztek az országba. Az első „szent harcosok”, vagy „iszlám önkéntesek” már 1992. februárban megérkeztek. Iráni mudzsahedek voltak az elsők, őket követték harcosok Szaúd-Arábiából, Palesztinából, Jordániából, Jemenből, Afganisztánból, Katarból. A legnagyobb katonai tapasztalattal és tudással rendelkezők Egyiptomból, Algériából, Marokkóból és Tunéziából érkeztek különféle csatornákon nyugati titkosszolgálatok segítségével. Az érkezésük jól szervezett volt. Zágrábon és Spliten keresztül humanitárius segélykonvojjal jutottak el a gyűjtőközpontokba Travnikba és Zenicára. Többségük 1992-ig a lábát sem tette európai földre, nem is hallott, semmit nem tudott Boszniáról. Nemcsak a helyi kultúrát és nyelvet nem ismerték, de – ahogy később személyes vallomásaikban beismerték – vezetőiknek fogalmuk sem volt, hogy Bosznia földrajzilag hol helyezkedik el. Korábban soha nem hallottak róla, és nem voltak biztosak benne, hogy Észak- vagy Dél-Amerikában, Európában vagy Ausztráliában található-e az ország.

Afganisztánban kezdődött

A ma ismert mudzsahed mozgalom Afganisztán szovjet megszállása utáni tízéves háború alatt kezdődött 1979-ben. Az akkori hidegháborús környezetben a szovjet hadsereg elleni nyílt háborút hasznosnak ítélték, az Egyesült Államok fokozatosan és egyre inkább támogatta azzal, hogy felszerelést és fegyvereket szállított a mudzsahedeknek a pakisztáni ISI (Inter-Services Intelligence) hírszerző szolgálaton keresztül. A főként arab országokból érkező önkénteseket a kormányaik anyagilag is támogatták. Szaúd-Arábiának kiemelkedő szerepe volt ebben, a szaúdi pénz és önkéntesek Afganisztánba juttatásának egyik fő közvetítője Osama bin Laden volt, aki akkor még ismeretlen volt a világ többi részén.

Tíz évig tartó harc után a szovjet hadsereg vereséget szenvedett, ki kellett vonulnia Afganisztánból. Nem sokkal ezután kezdődött a háború Bosznia-Hercegovinában. Későbbi vizsgálatok megállapították, hogy egyes nemzetközi humanitárius szervezetek, valamint a szarajevói hatóságok egy része is segített az iszlám önkéntesek érkezésében. Az 1990-es évek elején a milánói Iszlám Kulturális Intézet (ICI) szolgált az önkéntesek Bosznia-Hercegovinába gyűjtésének és küldésének fő központjaként, élén Anwar Shaaban sejk, a bosznia-hercegovinai mudzsahedek vallási vezetőjével. Az olasz és amerikai igazságszolgáltatás későbbi vizsgálatai az ICI-t több terrortámadáshoz kötötték, és az al-Kaida európai fő pontjának nevezték.

Távol a kiváncsi szemek elől

Közvetlenül az érkezésük után Közép-Boszniában hozták létre első bázisaikat. Távol a kiváncsi szemek elől Travnik, Zenica, Bugojno, Tešanj környéki hegyi falvakban. A libanoni Hezbollah tagjai, akiknek ugyancsak volt katonai tapasztalatuk, egy Fojnica melletti táborban képeztek ki katonákat, rendőröket és vezetőket a boszniai hadseregnek. Mindezt az 1987-ben Bécsben alapított Segítség a harmadik világnak alapítványon (TWRA) keresztül finanszírozták. A legnagyobb támogatók, a szaúdiak, 1992 és 1995 között a TWRA-n keresztül 350 millió dollárt juttattak a „boszniai muzulmánok megsegítésére”. A legnagyobb donátor Szaúd-Arábia volt, de érkezett pénz Törökországból, Bruneiből, Malajziából is. A titkos adakozók között volt az szaúdi emigráns Osama bin Laden is.

A TWRA csak egy volt a „humanitárius” szervezetek közül, amik a fegyveres kiképzést és a mudzsahedek érkezését finanszírozták. Az iszlám önkéntesek nemcsak harcosoknak érkeztek az országba, hanem ezeknél a szervezeteknél segítőként dolgoztak, agitáltak az Al-Kaida, a Hezbollah és a Hamasz mellett. Voltak, akik csak azzal foglalkoztak, hogy kiképezzék azokat a helyieket, akik mudzsahedek akartak lenni.

A boszniai hadsereg része

Közép-Boszniában szinte nincs olyan megye, ahol nem csináltak vallási, katonai tábort. 1992. decemberben alakították ki a 7. muzulmán brigádot, mint gyorsreagálású egységet Zenica, Travnik és Kakanj környékén. Rasim Delić, a boszniai fegyveres erők főparancsnoka 1993. augusztus 13-án parancsba adta az El Mudžahedin brigád beillesztését a 3. hadtest parancsnoksága alá, így a külföldi mudzsahedek gyakorlatilag legálisan a boszniai hadsereg csapata lettek.

A mudzsahedek száma Boszniában változó volt. Alija Izetbegovič szerint több mint háromszázan voltak, de Abu al-Maali, az El Mudžahedin egység utolsó parancsnoka (feloszlatták 1996. február 26-án) kijelentette, hogy a mudzsahedek száma Boszniában 5-6 ezer fő. A reális szám néhány ezer.

“Bosnyáknak érzem magam”

A boszniai muzulmánok jó részét taszította az erőszakos iszlamizáció és a mudzsahedek házasságkötése a helyi lányokkal, mert a „szent harcosoknak” volt feleségük és gyerekeik a saját országukban, valójában itt a többnejűségről volt szó. Egyesek a boszniai hadsereg vezetéséből is meg akarták fegyelmezni a mundzsahed egységet, de nem mertek szembemenni az uralkodó politikával, ami viszont támogatta a jelenlétüket és működésüket.

„Bosnyáknak érzem magam, kész vagyok tiszteletben tartani Bosznia-Hercegovina Köztársaság alkotmányát és törvényeit, megvédem és megőrzöm Bosznia önállóságát és függetlenségét.”

Mindössze ennyi kellett ahhoz, hogy valaki a háború idején állampolgárságot kapjon. Sőt, nem is kellett Boszniában tartózkodni, elég volt bekopogni az ország valamelyik külképviseletének kapuján, megkérni valakit a nyilatkozat megfogalmazására és az útlevél máris készen volt. Számtalan népszerű külképviselet közül a legfelkapottabb az isztambuli és a bécsi volt.

A háború kiteljesedésekor az állampolgárság elnyeréséhez az is elegendő volt, ha a kérelmező rendelkezett egy igazolással, miszerint a boszniai hadseregben harcol. Ilyet gátlás nélkül kiadott Nezim Halilovics Muderis őrnagy, a Negyedik muzulmán dandár parancsnoka. 2000-ben ő lett a szaúdi pénzből épült szarajevói Fahd király dzsámi első imámja. 

A háborút lezáró, 1995. novemberben tető alá hozott daytoni békeegyezmény előírta, hogy a muzulmán harcosoknak, a mudzsahedeknek el kell hagyniuk az országot, és alakult egy bizottság is Boszniában, amely az 1992. április 6. és 1996. december 15. között kiadott állampolgársági határozatokat felülvizsgálta. 2001 májusában fosztották meg az első személyt bosnyák állampolgárságától terrorista és bűnügyi tevékenység gyanúja miatt, és azonnal kiutasították az országból. A bizottság a munkája végső fázisában 41 esetben hozott kiutasító határozatot.

forrás: vecernji.hr, slobodnaevropa.org