A Belgrádi Nagydíj a II. világháború árnyékában

Nyolcvanhárom év után ismét versenyautó dübörgött Belgrád utcáin. A szerb fővárosban a Red Bull Show Run alatt David Coulthard brit Forma-1-es pilóta Sebastian Vettel bajnoki címet nyert RB7-es autójával hajtott az Egyetem tértől a Terazijeig.

Nyolcvanhárom évvel ezelőtt

Nem sokkal Hitler hatalomra jutása után Németország hatalmas erőforrásokat pumpált a motorsportba. Az Adolf Hühnlein vezette Nemzeti Szocialista Motoros Testület (NSKK) az Auto Uniont és a Mercedes-Benzt évente 500 000 birodalmi márka erejéig finanszírozta.

A világ versenypályáit a Silberpfeilen, az Ezüstnyilak uralták, a háború előtti Grand Prix versenyeken 1935 és 1939 között minden Európa-bajnoki futamot megnyertek.  

1939-re a háború előszele elérte az autóversenyzést. A szezon elején Mussolini megtiltotta az olasz pilótáknak, hogy Franciaországban versenyezzenek, mert utóbbi részt vett a spanyol polgárháborúban, augusztusra Németországban már adagolták az üzemanyagot.

Aztán szeptember első napján Németország megtámadta Lengyelországot, és az autóversenyzés hirtelen már nem igazán számított.

Futam a háborúban

De még ott volt a Belgrádi Nagydíj. A tervek szerint a jugoszláv fővárosban szeptember 3-án, II. Péter király születésnapja tiszteletére rendezik a versenyt a Kalemegdan parkban, a Belgrád erődöt körülvevő keskeny, macskaköves, 2,8 kilométeres körpályán. A pályát villamossínek nehezítették és volt egy olyan szakasza, ahol az autók szinte repültek.

Az Alfa Romeo és a Maserati nem vett részt a versenyen, nekik akkor már tilos volt elhagyni Olaszországot, a német csapatok vagy már Belgrádban, vagy úton voltak, amikor a német hadsereg átlépte a lengyel határt.

A shownak folytatódnia kell

Ahogy péntek reggel felröppent a hír Németország Lengyelország elleni inváziójáról, néhány pilóta és csapattag hazaindult. Köztük Manfred von Brauchitsch, a Mercedes pilótája, akit a Lufthansa járatáról Alfred Neubauer csapatmenedzser hozott vissza.

Azt mondta neki: „ha háborút akarsz, várhatsz még néhány órát”. A szervezők a hazamenni akarók nagy részét meg tudták győzni, hogy maradjanak a verseny végéig.

Visszaülve az autóba az időmérőn von Brauchitsch a W154-essel a pole poziciót szerezte meg a csapattárs Hermann Lang előtt. Az Auto Union színeiben induló Paul Müller és Tazio Nuvolari a harmadik, illetve negyedik helyen várták a futamot. Az egyetlen helyi induló, Boško Milenković, az ötödik helyen állt rajthoz Bugatti T51-esével.

Az utolsó vasárnap

A verseny reggelén Belgrádban sütött a nap, a háború sötét felhői azonban már gyülekeztek, miközben nézők tízezrei mentek a Kalemegdan Parkba. Délelőtt érkezett a hír, hogy Nagy-Britannia hadat üzent Németországnak. A Mercedes menedzsere ennek ellenére is kitartott amellett, hogy versenyezni kell.

A betétfutamokat követően nem sokkal délután öt óra előtt, nagyjából egyidőben azzal, hogy Franciaország belépett a háborúba, 80-100 ezer néző jelenlétében elrajtolt a Belgrádi Nagydíj mezőnye.

Von Brauchitsch rajtolt a legjobban. A két Mercedes pilóta, Lang és von Brauchitsch vad csatározásba kezdett, melyben Lang húzta a rövidebbet: egy felverődő kő betörte a szemüvegét, emiatt kénytelen volt kiállni, hogy a csapatorvos kiszedje a szilánkokat a szeméből. Az autót a tartalék Walter Bäumer vette át, de ő sem tudta befejezni a versenyt, egy megpördülés után a szalmabálákban állt meg.

A versenyt végül Tazio Nuvolari (Auto Union) nyerte Manfred von Brauchitsch (Mercedes-Benz) és Hermann Paul Müller (Auto Union) előtt. Boško Milenković (Bugatti T51) negyedikként ért célba.

Az aranykorszak vége

Az 1939-es Belgrádi Nagydíj az egyetlen Európa Nagydíj a második II. világháború alatt. A szeptember 3-i futam után a német csapatok Szlavónia, Horvátország és Szlovénia hátsó utakon tértek haza. Érkezéskor teherautóikat a német hadsereg rekvirálta. Az Ezüstnyilak nem voltak többé. Az aranykorszak véget ért.

Ezt követően egészen 1945. szeptember 9-éig nem rendeztek nagydíjat Európa területén. Belgrádba soha nem tért vissza a magasszintű autóversenyzés, az 1939-es nagydíjat a kommunista vezetés szinte teljesen kitörölte a történelemből. Részint a királyi támogatás, részint a fasiszta országokból érkező versenyzők dominanciája miatt.

(Scott Russel írása alapján)