A szarajevói repülőtér háború utáni megnyitása a polgári forgalom előtt
1996. augusztus 16-án a boszniai háború, Szarajevó négy éves ostroma miatti többéves zárva tartás után a repülőtér újra megnyílt a polgári forgalom előtt. A megnyitó ünnepségen részt vett Bosznia-Hercegovina akkori elnöke, Alija Izetbegović és Warren Christopher, az Egyesült Államok külügyminisztere.
Az ostromlott város repülőtere
A boszniai háború kezdetén a repülőteret a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) ellenőrzése alá helyezték. Amikor a rendszeres járatok leálltak, mintegy 30 000 embert evakuáltak, főként nőket és gyerekeket, az ostrom elől menekülő szerb katonatisztek házastársait, gyermekeit, illetve külföldieket. Ebben az időszakban érkezett meg az első humanitárius segély az Egyesült Államokból és Franciaországból.
A jugoszláv néphadsereg távozása után a repülőtér a boszniai szerb hadsereg félkatonai egységeinek kezére került, akik az átvétel után teljesen lerabolták, megsemmisítették az eszközöket, berendezéseket, rádiónavigációs rendszert és mindent, amit nem lehetett szállítani. 1992. június közepén átadták az ENSZ-nek. Akkor már a repülőtéren állomásozott egy UNPROFOR egység, a kanadai hadsereg motorizált brigádja.
Fokozatosan helyreállították a katonai légiforgalmat. Ezt a francia légierő DETAIR egysége biztosította. A következő években a repülőteret kizárólag katonai gépek használhatták részben humanitárius repülések céljára. Időnként súlyosan sebesültek és betegek evakuálását és “békés” delegációk szállítását is végezték.
Az ENSZ történetének legnagyobb humanitárius akciója, a leghosszabb idejű légihíd működött 1992-1995 között. A három évig tartó akció során mintegy 13 000 repülést hajtottak végre, több mint 160 000 tonna nemzetközi humanitárius segélyt szállítottak az ostromlott Szarajevóba. A légihíd időtartama jelentősen túllépte a nyugati szövetségesek által a második világháború után Nyugat-Berlin ellátására létrehozott légihíd hatókörét és idejét.
A pályája alatt ásott Dobrinja – Butmir háborús objektum, a remény alagútja megépítéséig több mint nyolcszázan vesztették életüket a repülőtéren.
A polgári forgalom normalizálódása
A háború után 1996. áprilisban vette át a repülőtér egy részének irányítását Bosznia-Hercegovina légügyi hatósága. Megkezdődött a repülőtér valódi funkciójának – a polgári utasforgalomnak – újbóli megszervezése. Az infrastruktúra szinte teljesen megsemmisült, és a munkálatokat gyakorlatilag a nulláról kellett kezdeni. A használt eszközök egy részét adományként kapták, a poggyászosztályozót használható állapotba hozták és ideiglenes terminállá alakították. Rövid törökországi képzés után a dolgozók felvették a munkát, és lassan elkezdődött a polgári légiforgalom normalizálódása.
A repülőtér megnyitása után azonnal elindította Zágráb- Szarajevó járatát a Croatia Airlines és az Isztambul-Szarajevó járatát a török Top Air légitársaság. Az első időben a polgári forgalom nagyon korlátozott volt. Civil repülőgépek kizárólag déli 12.00 óra és délután 16.00 óra között érkezhettek és indulhattak, a többi időben a nemzetközi erőké volt a légtér.
Az év végéig a repülőtér 26 000 utast fogadott, és ez volt Bosznia-Hercegovina egyetlen működő polgári légiforgalmi repülőtere. A repülőtér előtere, a gurulóutak jó része, a műszaki létesítmények és az irányítótorony felújítás alatt állt.
A Malév
A Malév az elsők között, az Austrian Airlines, a Swissair után 1999. március 2-án indította meg menetrendszerinti járatát a bosnyák fővárosba.
Az érkezésünk után az épületben három határőrfülke fogadta az utasokat, az egész egy lepusztult, vidéki vasútállomásra emlékeztetett. Fekete, kormos falak, a mennyezeten borítás nélküli vastag csövek kanyarogtak, és mindent megült a kiszellőztethetetlen füstszag. A repülőteret akkor a francia SFOR alakulat katonái őrizték, akik honvágyukat enyhítendő, az egyik barakkra egy Champse Elysée utcatáblát szegeztek ki. Katonai kézben volt a légiforgalmi irányítás is, a katonai gépek még évekig elsőbbséget élveztek.
A repülőtér a háború alatt első számú célpont volt, lőtték minden irányból. A legsúlyosabb károkat is a közeli lakótelepek szenvedték el. Mire azonban megindult a rendszeres légi forgalom, a békefenntartók az egész területet megtisztították az aknáktól, fel nem robbant gránátoktól, kiégett roncsoktól. Egyetlen eset volt még 2000-ben, amikor menetrendszerinti járatot aknák miatt törölni kellett. Az történt, hogy egy idős bácsi a repülőtér melletti telkén a lekaszált füvet akarta elégetni, amikor a földjén aknák robbantak. A nemzetközi békefenntartók aknamentesítő osztaga lezárta a területet és biztonsági okból lezárták a repülőteret is. Hál’ Istennek senki nem sérült meg, a bácsi se.
Mindent azonban nem tudtak elszállítani a polgári közlekedés megindulásáig, egy szerencsétlenül járt IL-76-os repülőgép még évekig vesztegelt a gurulóút mellett egyes Malév pilóták nem kis gyönyörűségére. Ők addig-addig sóvárogtak, hogy a férjem az SFOR engedélyével néhányukat kivitt a pálya mellé vontatott géphez, hogy lefényképezhessék, netán szuvenírt gyűjtsenek róla.
