Meghalt a montenegrói metropolita

Nyolcvankétéves korában koronavírus fertőzés szövődményeiben meghalt a radikálisan keményvonalas montenegrói-tengermelléki egyházmegye metropolitája, Amfilohije Radović. A járvány kitörése óta tagadta a védekezés szükségességét, a templomban arról prédikált, hogy hagyják figyelmen kívül a kormány korlátozó intézkedéseit.

A montenegrói egyházmegye a Szerb Ortodox Egyházhoz (SOC) tartozik, Amfilohije a püspökök közötti rangsorban a második a szerb pátriárka után. A szélsőségesen szerbbarát egyházi vezető nem ismerte el Montenegró államnak és nemzetnek még a létezését sem, nem tekintette önálló államnak, a montenegróiakat egy helyi, őshonos közösségnek tartotta a szerb nemzeten belül.

Fanatikusan támogatta a délszláv háborúkat, uszított és harcra buzdította a szerb csapatokat. Lakhelyén, a cetinjei kolostorban fogadta és megáldotta Željko Ražnatović Arkant, a  „Tigrisek” hírhedt félkatonai alakulat szadista vezetőjét, érdemrenddel tüntette ki Vojislav Šešelj háborús bűnöst, mert mint mondta, “Isten szent igazságszolgáltatásának törvényét szolgálta a hágai törvényszék igazságszolgáltatásával szemben”. Azt mondta, Slobodan Milošević neve “továbbra is arany betűkkel marad írva Montenegró és Szerbia, a szerb nép történetében, mint egy olyan emberé, aki utolsó leheletéig szolgálta”. Sajnálta, hogy nem tanúskodott mellette Hágában.

A kilencvenes évek közepétől „dühös ellensége” volt az államelnök Milo Djukanovićnak, a tavaly év végén elfogadott egyházügyi törvény után nyíltan ellenszegült a hazai szuverenistáknak, és az utcára vitte a híveit. A szerb ortodox egyház vezetésével és Aleksandar Vučić szerb elnök támogatásával tömegtüntetéseket szervezett a törvény ellen. Az ellen a törvény ellen, ami igyekszik csökkenteni a szerb ortodox egyház politikai, vallási és kulturális befolyását, és megerősíteni saját, de el nem ismert montenegrói ortodox egyházát.

Az augusztusi általános választások után meghatározó tényező lett az új kormány megalakításában, ami azonban eddig még nem sikerült. A “Montenegró jövőjéért” koalícióban egyesítette a szerbbarát erőket, élére Zdravko Krivokapić miniszterelnök jelöltet nevezte ki. Most sokan kíváncsiak arra, vajon ki veszi át a szerepét a tárgyalásokon.

A történelem úgy fog emlékezni rá, mint egy átkozódó, háborús uszítóra, aki gúnyolta Montenegró függetlenségét, polgárait gazembereknek nevezte, és aki mindezek mellett az ország egyik legbefolyásosabb embere volt, aki “úgy ért véget, ahol élt – megbékélés nélkül. Egyesek imádták, mások a Montenegró ellenesség szimbólumának tartották.”