Menetelés a “halálúton” Srebrenicába

Több mint 6000 résztvevő járja végig a körülbelül 100 km hosszú utat, a boszniai Béke menetét, vagy ahogyan inkább nevezik, a Halálutat. Azt az utat, amelyen többezer bosnyák próbálta meg elérni a bosznia-hercegovinai hadsereg ellenőrzése alatt álló tuzlai szabad területet 1995 júliusában.

Nezukból Potočariba

A menet három napig tart. Július 8-án indul Nezukból és napi 25-30 kilométer megtétele után július 10-én érkezik meg Potočariba. A menetoszlophoz a világ minden tájáról csatlakoznak résztvevők kortól, nemtől, vallástól, nemzetiségtől függetlenül. Az út nehéz, hegyes terepen, sűrű erdőkön át vezet. A szervezők könnyítésként alternatív útvonalat is kijelölnek, emellett pihenőhelyeket állítanak fel, helikopter leszállóhelyeket biztosítanak és garantálják a teljes útvonal aknamentességét.

A tizenegy éves szarajevói Zulfikar Hodžić is a menetelők között van édesapjával. Ő ma valamivel fiatalabb, mint a rokonai voltak, amikor elhagyták az ostromlott Srebrenicát, és nekiindultak a reményeik szerint a szabadság felé vezető útnak. De a Halálút az utolsó lépés volt számukra. Megölték őket, maradványaikat évekkel később tömegsírokban találták meg. A tizenegy éves kisfiú az áldozatokat nem ismerhette, de emléküket családi ereklyeként őrzi.

Az áldozatok emlékére menetel a szarajevói egyetem akadémikusa, dr. Ilijaz Pilav, aki túlélte az 1995. júliusi halálmenetet. A srebrenicai hadikórház sebészetének vezetője volt, egyike  azoknak, akik utolsóként hagyták el Srebrenicát.  

Fiatal orvosként 1992-ben, a háború kitörésekor érkezett Srebrenicába, mert önkénteskedni akart. A körülmények, amelyek között az orvosok dolgoztak, elképzelhetetlenek voltak a 20. század végén és a 21. század elején. Az amputációkat közönséges fűrésszel, a műtéteket érzéstelenítés nélkül végezték. Nem voltak kötszerek, nem voltak gyógyszerek. Az emberek belehaltak a fájdalomba.

„Nem voltak gyógyszerek. Mindezen körülmények ellenére a csapatommal sok életet sikerült megmentenünk a régió hadikórházában. Minden megmentett élet fontos volt számunkra, és minden elvesztett élet fájdalmas” – emlékezett vissza Pilav.

Hat nap és hat éjszakán át élte át a poklot  

Ezrek haltak meg a halálúton, de egyesek számára mégis a „megváltás útja” volt, ahogy dr. Pilav számára is.

„Egy nagyon nehéz, 100 kilométeres útról beszélünk a biztonságos zónáig. Körülbelül 15 000 ember, akik nem bíztak az ENSZ-ben, döntöttek úgy, hogy ezt az utat választják. Olyan poklon mentem keresztül, amelyet szavakkal nem lehet leírni. Hat nap és hat éjszaka, és végül csodával határos módon túléltem.”

És útközben segített az embereken. Még ilyen körülmények között is igyekezett teljesíteni orvosi kötelességét.

„Minden méteren csapdák, bombák, mérgek, támadások csaptak le ránk. Nem akarták, hogy bárki is túlélje. Az utolsó pillanatig harcoltunk a sebesültek megmentéséért” – mondta Pilav.

Ítéletek népirtásért

A hágai nemzetközi törvényszék az első olyan nemzetközi bíróság, amelyik Európában ítéletet hozott népirtásért. 2004 áprilisában Radislav Krstić perében a fellebbviteli tanács megerősítette, hogy 1995-ben Srebrenicában népirtást követték el. A Srebrenicában elkövetett népirtásért ítélték el Ratko Mladičot és Radovan Karadžićot, a boszniai szerbek katonai és politikai vezetőit életfogytiglani börtönbüntetésre. Az ENSZ Nemzetközi Törvényszéke a srebrenicai vérengzéssel összefüggésben  50 embert ítélt több mint 700 év börtönre. 

A Béke menetének résztvevői július 11-én részt vesznek a Srebrenicai Emlékközpont Potočari temetőjében újabb azonosított áldozatok közös temetésén. Idén a népirtás további hét áldozatának maradványait temetik el. 

forrás: AA, Slobodna Bosna

fotók: Slobodna Bosna