Névtelen sírok a balkáni úton

Halálra fagynak az erdőkben, megfulladnak a folyókban: Ők Európa névtelen halottai, a balkáni útvonalról érkező menekültek, akiknek maradványait soha nem sikerült azonosítani – írja a német Spiegel magazin.

Újságírók a migráns útvonalak mentén

Nyolc szabadúszó újságíró a Border Graves Investigation keretében azt vizsgálták, hogyan kezelik a hatóságok az Európai Unióba való belépéskor meghalt menekültek holttestét. A nyolc újságíróhoz csatlakoztak kollégáik a The Guardiantól, a Süddeutsche Zeitungtól, a Spiegeltől és a Die Welttől is, hogy felkeressék a migráns útvonalak mentén fekvő országokat.

Nincs egységes adatbázis az Európában eltemetett migránsok számáról. A csapat legalább 1931 ilyen sírt talált Görögországban, Olaszországban, Spanyolországban, Horvátországban, Máltán, Lengyelországban és Franciaországban a 2014 és 2023 közötti időszakból. Közülük 1015 névtelen sír. Az azonosítatlan holtak sírjának több mint fele a várakozásoknak megfelelően Görögországban található, 248 Olaszországban, 109 Spanyolországban. Horvátországban 59 migráns sírt találtak, ebből 45 névtelen. Ők azok, akiknek holttestét megtalálták. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) becslése szerint az Európa déli határain eltűntek 87 százalékát soha nem találják meg.

Horvátország az Európai Unió fontos belépési pontja. Miután Magyarország 2015-ben lezárta a határait, 2016 márciusáig becslések szerint mintegy 660 ezer menekült haladt át a balkáni folyosó horvát szakaszán. Ez államközi, szervezett útvonal volt, ezen a menekültek két-három nap alatt eljutottak Görögországból Nyugat-Európába. A folyosót azért hozták létre, hogy megelőzzék a Macedóniában történteket, ahol 2015 tavaszán nagyszámú menekült halt meg. A menekültekről szóló európai-török ​​megállapodás 2016. márciusi megkötésével azonban ez a folyosó bezárult. Az EU elkötelezte magát amellett, hogy finanszírozza Törökországot, hogy a területén tartsa a menekülteket, ne érkezzenek az Európai Unióba. Így a migránsok a veszedelmes balkáni útvonalon maradtak

A balkáni útvonal

A balkáni útvonal több ezer kilométer hosszú, most Bulgáriából indul, mert a menekültek elkerülik a görög határőröket és járőröket. Az út tovább Szerbián vagy Bosznia-Hercegovinán keresztül Horvátországba vezet. Csak 2023 első tíz hónapjában a horvát rendőrség 62 452 illegális határátlépéssel kapcsolatos intézkedést rögzített.

A menekültek számára az útvonal hosszabb és veszélyesebb, mint korábban volt. Minden hónapban lezárnak néhány utat, és nyitnak meg újakat. Sokan hónapokat vagy éveket töltenek a balkáni útvonalon. A migránsok sokat kockáztatnak a balkáni útvonalon, a kiskorúak rendőri bántalmazásról, áramütésről, verésről, valamint a csempészek szexuális zaklatásáról írnak. Nincsenek pontos adatok arról, hogy hány migráns halt meg rajta.

A migránsok most ismét gyorsabban haladnak át a balkáni útvonalon, mert jól szervezett csempészbandák irányítják őket. “Az elmúlt években Szerbiában regisztrálták a legmagasabb migránskoncentrációt” – mondta Laura Lungaroti, az ENSZ Nemzetközi Migrációs Szervezetének nyugat-balkáni koordinátora. Elmondása szerint korábban átlagosan három hónapig ragadtak a migránsok a Nyugat-Balkánon, ma már átlagosan hét napig tartózkodnak ott. “Ez azt mutatja, hogy az utazások többsége rendkívül jól szervezett, valószínűleg fehér rabszolgakereskedők és csempészek irányítják – állítja Lungaroti. – Sokan azért fordulnak csempészekhez, mert nincs elég legális út, hogy bejussanak Európába. A határkerítések nem oldják meg a problémát, hanem a csempészek kezére adják az embereket.”

A Die Welt azt írja, a csempészbandák Szerbia északi részén csempészbandák telepedtek meg. „Migránsok ezrei táboroznak ezen a területen, abban a reményben, hogy átkelhetnek a határon Magyarország felé. Vannak, akik kitérőt tesznek Románián keresztül.” A lap leírja, hogy Magyarország idén 1468 embercsempészt engedett ki magyar őrizetből, állítólag a túlzsúfolt börtönök miatt.

Eltűntek és halottak

„Menekültek halnak meg a távoli erdőkben, fulladnak a folyókba vagy fagynak halálra hóviharban. De ki veszi egyáltalán észre? Ki gondoskodik arról, hogy a hozzátatozók lehetőséget kapjanak, hogy megtalálják szeretteiket, és méltósággal eltemessék őket?” – írja a Spiegel újságírója.

Bulgária, Szerbia vagy Bosznia-Hercegovina alig törődnek azzal, hogy azonosítsák a halottakat. Nincs adatbázis és központi keresőportál sem, ahol a hozzátartozók információkat találhatnának az eltűntekről. A halottak megtöltik a hullaházakat, és névtelenül eltemetik őket, gyakran néhány napon belül. A hozzátartozók azt sem tudják, melyik országban keressék rokonaikat, ha meghaltak, melyik országban haltak meg. Családok százai keresik szeretteiket chatcsoportokban. A hivatalok részéről legtöbb esetben érdektelenséggel nem ritkán nyílt rasszizmussal találkoznak.

Néhány hatósági személy mellett civil szervezetek próbálnak meg segíteni, és felkutatni az életüket vesztetteket. Ők segítenek eligazodni a kaotikus adminisztrációban azoknak a családoknak, akik nem ismerik a nyelvet és számukra ez a feladat gyakorlatilag megoldhatatlan. A Halottak és eltűntek a Balkánon Facebook-csoport lett az eltűntekről és halottakról szóló fotók és információk cseréjének fő helyszíne a családok és az aktivisták között.

A Bulgária és Szerbia közötti Stara Planina nehéz és megközelíthetetlen terep. Csak azok találkoznak ott elhunyttal, akiket ugyanaz a sors sodor erre az útra, és nem kockáztatják a jelentést. Ha meghalnak a horvátországi és bosznia-hercegovinai háborúkból megmaradt aknamezőkön, nem sok marad a testükből. A legtöbb holttestet vízbe fulladva találták meg, de nincs becslés arra vonatkozóan, hogy hány megfulladt embert soha nem találtak meg.

A halálos folyók

A Drina Szerbia és Bosznia-Hercegovina határfolyója. Sok nyugat-balkáni útvonalon utazó migráns számára a találkozás ezzel a 346 km hosszú folyóval nemcsak az útja, hanem élete végét is jelenti. A Drinába fulladt migránsok pontos száma nem ismert, mert a hatóságok nem vezetnek hivatalos nyilvántartást.

A kelet-horvátországi Siče községben három névtelen sírt találtak az újságírók. „A migránsok megfulladtak a közeli folyóban” – mondják a helyiek. A Horvátországot Boszniától elválasztó Szávában lelték halálukat 2022. december 23-án. A rendőrségi jelentés szerint ketten hipotermiában haltak meg, egy pedig megfulladt. Náluk találtak boszniai menekülttáborból származó személyi igazolványokat, 17, 21 és 25 éves afgán menekültek voltak, mégis névtelen sírba temették őket.

Korábban a migránsok nem próbáltak olyan gyakran átkelni a Száván. Tudták, hogy túl veszélyes. Megosztják az információkat egymással, és nem merészkednek át egy ilyen folyón felfújható gyerek csónakokban vagy a autógumi belsőkbe kapaszkodva hacsak nincsenek teljesen kétségbeesve. Ahogy egy fiatal marokkói Bosznia-Hercegovinában, aki 11-szer próbált meg átjutni Horvátországba, de a horvát rendőrség minden alkalommal visszafordította, ezt mondta az újságíróknak: “Két választásod van: meghalsz vagy valóra váltod az álmodat.”

Civil segítők, aktivisták

Nehéz megállapítani, hányan haltak meg a balkáni útvonalon, amikor megpróbálták megvalósítani álmukat. A volt Jugoszlávia országaira az elérhető adatok azok, amelyeket a kutatók és aktivisták évek óta gyűjtenek. 2014-től 2023 decemberéig 346 áldozatról írnak. Az adatbázis minden áldozatot külön-külön sorol fel, és annyi adatot tartalmaz, amennyit a kutatók különböző forrásokból – a médiából, az áldozatok tanúitól, intézményektől, aktivista csatornáktól – be tudtak gyűjteni. De a szám természetesen sokkal magasabb. Egyesek esetében az eltűnést nem is regisztrálták, sok holttestet soha nem találtak meg.

A horvát belügyminisztérium 2015 óta vezet nyilvántartást. 2023. november végéig 87 migráns halt meg a Horvát Köztársaság területén. Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában és Szerbiában egyetlen hivatalos szerv sem vezet nyilvántartást az ezen a területen eltemetett migránsokról. Az aktivistáktól beszerzett adatok szerint Horvátországban 32 temetőben 59 migránssír található, amelyeket az elmúlt évtizedben, azaz 2014-től máig temettek el. Ezek közül 45-öt nem sikerült azonosítani. 2001 óta azonban minden azonosítatlan holttesttől DNS-mintát vesznek, a feldolgozást az “Ivan Vučetić” Igazságügyi Vizsgálati, Kutató- és Szakértői Központ végzi.

Feloldatlan veszteség

Minden névtelen sír mögött családok, rokonok, barátok vannak, akik cipelik annak terhét, hogy nem tudják, mi történt szerettükkel. A pszichológiában ezt feloldatlan veszteségnek nevezik, ami azt jelenti, hogy amíg nem kapnak megerősítést arról, hogy szeretteik meghaltak, és nem tudják, hol van a testük, addig nem gyászolhatják őket. Ha folytatják az életüket, bűntudatot éreznek. Állandósul a kétségbeesés és a remény közötti állapot. Dr. Pauline Boss amerikai pszichológus a feloldatlan veszteség fogalmának és elméletének szerzője. “Nagyon fontos tudni, hol van egy szeretett ember sírja, mert ez segít a búcsúban” – mondta Dr. Boss.

Nem elhanyagolható az eltűnt személy meg nem találásának gyakorlati oldala sem. Ha valakit nem nyilvánítanak halottnak, nem lehet az esetleges örökösödési eljárást lefolytatni, nem lehet hozzáférni a bankszámlához, a család nem kap utána nyugdíjat, az élettársa nem házasodhat újra.

Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában sok család tisztában van a megoldatlan veszteséggel. Az 1990-es évek háborúi után ezrek maradtak eltűntek. Mindkét országnak külön törvényei vannak a háborúkban eltűntekre, jól kidolgozott keresési, azonosítási, adattárolási és kölcsönös együttműködési mechanizmusok működnek. Ezek azonban nem vonatkozak azokra a migránsokra, akik eltévednek és meghalnak a balkáni útvonalon mozgó ezrek között.

A szír Majd esete

A Spiegel beszámol a dániai Nakskov városban élő aleppói szír menekült, az 53 éves Husam Bibars Majd nevű 27 éves fiának eltűnéséről. Az apának 2015-ben a testvérével sikerült eljutnia Dániába, de a családegyesítés, a fia kihozatala nem sikerült, mert Majd abban az évben nagykorú lett. A fiatalember szíriai menekültek egy csoportjával próbált bejutni az Európai Unióba és csatlakozni az apjához, útközben megbetegedett és Bulgáriában valahol egy erdőben magára hagyták. Husam Bibers kiderítette a csempész nevét, akinek a fia 7000 eurót fizetett azért, hogy az EU-ba vigye. A csempész elmondta neki, hogy fiát egy tó mellett hagyta, mert erős fájdalmai miatt nem tudott járni.

Hasam ezután egyedül próbálta felkutatni fiát. Feltette a fia képét az internetre, ügyvédet fogadott Törökországban, hogy érdeklődjön a menekültszállásokon, és a börtönökben, végül úgy döntött, hogy elmegy Bulgáriába, de a fiának a holttestét ott sem sikerült megtalálnia.

A szíriai Majd esete egy a sokszáz közül, az apának az erőfeszítése, hogy a fia nyomára akadjon csak egy a megszámlálhatatlan eset körül. Nincsenek egyértelmű protokollok és eljárások arra vonatkozóan, hogy kinek és hogyan kell jelenteni az eltűnést. Nem tudni, hogy aktívan keresik-e az eltűnt migránsokat, nem világos, hogy mennyi és milyen információra van szükség az azonosításhoz.

Dunja Mijatović, az Európa Tanács emberi jogi biztosa szerint rendkívül fontos az eltűnt és elhunyt migránsokról egy központosított európai adatbázis létrehozása. Ha egy ilyen adatbázis egyesítené az ante mortem (rokonoktól és ismerősöktől gyűjtött adatok az adott személyről, például az utoljára viselt ruhák leírása, milyen tárgyak voltak náluk, mik a fizikai tulajdonságai stb.) és az elhunytak utólagos (például DNS-minta és fényképek) adatait, az azonosítás esélye nagymértékben megnőne. „A családoknak joguk van tudni az igazat arról, hogy mi történt szeretteikkel” – mondta Mijatović.

Forrás: AJB

Fotók: AJB, Deutsche Welle