Bosznia-Hercegovina,  Családi,  EX-YU,  Repülős

Felderítő úton Szarajevóban 1999-ben

A blogom neve ugyan Történetek a Balkánról, de azért odaírtam, hogy egy kicsi légiközlekedést biztosan bele fogok csempészni, mert az egykori nemzeti légitársaságnál eltöltött hosszú évtizedeink jó része is a Balkánhoz kötődik, Bulgáriához, Romániához, Bosznia-Hercegovinához és Koszovóhoz.

A szarajevói háborús alagút egyik kommentelője azt írja, hogy egy muzeális értékű képe van, mert ahogy a bejáratnál fotózott, rákerült a képre a repülőtér egy része is, rajta a Malév géppel. Én is büszkén őrzöm azt a fényképet, amin a Malév repülőgép várakozik a szarajevói repülőtéren.

Szarajevó nemzetközi repülőtere, az Igmán hegy és a Malév

 
A férjem építette fel a Malévet Szarajevóban. Egy aktatáskából kezdve lett a vonalhálózat egyik legjobban teljesítő járata. Erről majd egy kicsit később.

Még előtte 1999 nyarán kimentünk terepszemlére. Kétezer méter magas hegyek között, vakító napsütésben szálltunk le a bosnyák fővárosban. Nagykövetség már 1997 óta volt Boszniában, ezért az ő segítségüket kértük a szállásfoglalásban, de arra álmunkban sem gondoltunk, hogy a repülőtéren Kocsis Kálmán nagykövet fog várni minket a következő szavakkal: „maguknak már rég itt kéne lenniük”.

Sarajevo airport 1992_1.jpg
Békefenntartók a repülőtéren

A barátságos fogadtatás ellenére a repülőtér látványa sokkoló volt, különösen annak ismeretében, hogy néhány héttel azelőtt a közép-kelet-európai országok kormányfőinek tanácskozására rendbe hozták. Még így is iszonyúan nézett ki, magán viselte a háború nyomait, az egész épületet megülte a nehéz égésszag, a falak néhol feketék voltak, mennyezet nem volt, a vastag csövek, vezetékek szabadon lógtak. Ezt a nagyon lerobbant terminált aztán néhány hónap alatt a norvégek anyagi és technikai segítségével felújították, ám hamarosan az is kicsinek bizonyult.

szarajeó repter 2000.jpg
2001 márciusban adták át az új terminált automatizált jegykezeléssel, utashidakkal

De térjünk vissza 1999 nyarához. Leszálltunk és rögtön ezután ért az első meglepetés. Nem jött busz a géphez, hanem az addig csak filmen látott módon, gyalog mentünk az épületbe. Milyen nevetséges ez ma már, a low cost légitársaságok szolgáltatásainak ismeretében! Az épületben három határőrfülke fogadta az utasokat, az egész egy lepusztult, vidéki vasútállomásra emlékeztetett.

sarajevski aerodrom 3 belül.jpg
A repülőtér 1999-ben

A repülőteret akkor a francia SFOR alakulatok őrizték, akik honvágyukat enyhítendő, az egyik barakkra egy Champse Elysée utcatáblát szegeztek ki. Természetesen katonai kézben volt a légiforgalmi irányítás is, a katonai gépek még évekig elsőbbséget élveztek.

sarajevski aerodrom 2.jpg

A repülőtér a háború alatt első számú célpont volt, lőtték minden irányból. A legsúlyosabb károkat is a közeli lakótelepek szenvedték el. Mire azonban megindult a rendszeres légi forgalom, a békefenntartók az egész területet megtisztították az aknáktól, fel nem robbant gránátoktól, kiégett roncsoktól. Egyetlen eset volt még 2000-ben, amikor menetrendszerinti járatot aknák miatt törölni kellett. Az történt, hogy egy idős bácsi a repülőtér melletti telkén a lekaszált füvet akarta elégetni, amikor a földjén aknák robbantak. A nemzetközi békefenntartók aknamentesítő osztaga lezárta a területet és biztonsági okból lezárták a repülőteret is. Hál’ Istennek senki nem sérült meg, a bácsi se.

grbvica 1.jpg
A repülőtér közeli Grbavica kerület házai 1999-ben

Mindent azonban nem tudtak elszállítani a polgári közlekedés megindulásáig, egy szerencsétlenül járt IL-76-os repülőgép még évekig vesztegelt a gurulóút mellett egyes Malév pilóták nem kis gyönyörűségére. Ők addig-addig sóvárogtak, hogy a férjem az SFOR engedélyével néhányukat kivitt a pálya mellé vontatott géphez, hogy lefényképezhessék, netán szuvenírt gyűjtsenek róla.

sarajevo airport a bel-air gépe.jpg

A repülőtér megrázó élménye után a szálloda kellemes olt. A városközpont felé kb. félúton, a Pofalici negyedben, a Hotel Italiaban foglalt nekünk szobát a nagykövetség. Kellemes, kulturált, kedves hotel volt szívélyes személyzettel. Ami, mint Malévesnek rögtön feltűnt, az osztrák légitársaság nyomasztó jelenléte volt. A portát, a társalgót, a szobákat, sőt az éjjeli szekrényeket mindenütt az Austrian Airlines járatait ismertető reklámanyag lepte el. Kezdtem érteni a nagykövet úr első szavait.

Miután átöltöztünk, gyalog indultunk a városba. Na, akkor ért a második sokk. A Tito laktanya látványa. Az épületnek nem volt egyetlen ép ablaka sem, egyetlen négyzetméter sem a falon, amin nem volt golyónyom, a tető fele hiányzott, mindenütt homokzsákok és szögesdrótok voltak. A golyótépte, rozsdás kerítés mentén sétáltunk a belváros felé, ahol már egészen más kép fogadott.

Két napot töltöttünk Szarajevóban, ismerkedtünk a várossal, a hangulatával és úgy határoztunk, hogy vállaljuk a boszniai kiküldetést a két gyerekkel együtt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük