Sabiha Gökçen – az első bosnyák származású vadászpilóta – története

Mesébe illő történet az első női török vadászpilóta, Sabiha Gökçen története. Etnikai származását többen vitatják, ugyanakkor hivatalos török források és Sabiha Gökçennel készített interjúk szerint Mustafa Izzet Bey és Hayriye Hanım lánya volt, akik mindketten bosnyák származásúak.

A bosnyákok biztosra veszik, hogy Sabiha Gökçen a Sandzak-beli Bijelo Polje melletti Lozna faluból származik. 1913. március 22-én született. Az anyja családi neve Čulum, és még mindig Kosovska Mitrovicában élnek. Apját, Hafız İzzet Beyt “ifjú töröknek” bélyegezték és Bursába száműzték. Sabiha hamar árván maradt.   

Atatürk fogadott lánya

1925-ben Mustafa Kemal Atatürk Bursaba látogatott. A helyi hatóságok megengedték, hogy az akkor még csak tizenkét éves lány beszélhessen vele. Elmondta az elnöknek, hogy egy állami bentlakásos iskolában szeretne tanulni. Miután Atatürk megtudta, hogy szülők nélkül, rendkívül szegény körülmények között él, úgy döntött, örökbe fogadja. Engedélyt kért Sabiha bátyjától, hogy magával vihesse az ankarai Çankaya elnöki rezidenciára, ahol Sabiha Atatürk örökbefogadott lányaival, Zehrával, Aylinnal és Rüküyével élt. Az általános iskolát Ankarában fejezte be, majd beiratkozott az isztambuli Üsküdar Amerikai Akadémiára.

A repülés iránti szenvedély

Atatürk nagy jelentőséget tulajdonított a repülésnek, személyesen felügyelte a Török Repülő Szövetség 1925-ös megalapítását. Sabihát is magával vitte 1934. május 5-én  a “Török Madarak” repülőiskola ünnepségén, ahol szemmel látható volt a fiatal lány repülés iránti szenvedélye. Nem véletlen, hogy a vezetéknevekről szóló törvény bevezetése után Atatürk 1934. december 19-én Sabihának a Gökçen családnevet adta, ami azt jelenti: az éghez kötve. 

Sabiha 1935-ben belépett a Török Repülési Szövetség Török Madár Polgári Repülési Iskolájába, és Ankarában megszerezte a vitorlázórepülő bizonyítványt. Hét férfi pilótatársával együtt egyedüli nőként repülőgépvezető tanfolyamra küldték a Szovjetunióba, a Krím-félszigetre, ahonnan azonban lelkileg teljesen összetörten hamarosan visszatért Törökországba. Nem sokkal Moszkvába érkezésük után kapta a hírt, hogy a nővére Zehra, Atatürk egyik fogadott lánya meghalt, és ez annyira megviselte, hogy hazatérte után teljesen visszavonult minden társasági eseménytől. 

A repülés iránti szenvedélye azonban legyőzte a búskomorságát és 1936-ban beiratkozott egy tizenegy hónapos speciális oktatási programra az eskişehiri repülőiskolában. Azokban az években lányokat nem vettek fel katonai iskolába, így női egyenruha sem volt, számára speciális egyenruhát készítettek. 

Az első női vadászpilóta

1936. február 25-én kezdett először motoros repülőgéppel repülni. A sikeres vizsgák és a diploma kézhezvétele után az eskişehiri 1. repülőezrednél kapott hat hónapos harci repülő kiképzést. Bombázó- és vadászgépeken repült, részt vett a trákiai és az égei-tengeri gyakorlatokban.   

Első éles bevetése, amivel hivatalosan is ő lett az első női vadászpilóta, 1937-ben volt, amikor a Dersim régióban kormány elleni lázadás tört ki. A török hadsereg vezérkarának jelentése szerint sikeresen likvidálta a lázadók egy csoportját. Szolgálatáért megkapta a “Kiváló hadműveleti végrehajtásért” kitüntetést.  

Ezután 1938-ban egy ötnapos balkáni túrára küldték. Az ötlet azután merült fel, hogy a Balkán Egyezmény ankarai delegációjának tagjai találkoztak vele. Atatürk kérésére egyedül repülte végig a túrát, még szerelőt sem vitt magával. Isztambulban szállt fel egy Vultee típusú gépen, Athénba, Szófiába és Belgrádba ment. A jugoszláv vezérkari főnök „Fehér Sas” éremmel tüntette ki. Bukarestben bemutató repülést tartott, majd 1938. június 22-én visszatért Isztambulba. Ez a balkáni körút nagy sajtó érdeklődést váltott ki, ezzel széles ismertségre tett szert. Mindenhol csak az “egek lányaként” emlegették. 

8000 repült óra

Fogadott apja, Kemal Atatürk 1938. november 10-én bekövetkezett halála után Gökçen elhagyta a hadsereget, mert nem volt törvény a hadseregben szolgáló nőkről. Még ugyanebben az évben a ​​repülőiskola vezető kiképzőjévé nevezték ki, 1954-ig oktatott. 28 évet, 1964-ig, nyugdíjba vonulásáig repült. Pályafutása során 22 különböző gépen több mint 8000 órát repült, amelyből 32 óra volt aktív harci küldetés. 

1940-ben házasságot kötött Kemal Esinerrel, a török ​​légierő őrnagyával. Három évvel később Kemal meghalt. Halála után Sabiha nem ment újra férjhez. 

Repülési pályafutása legmagasabb kitüntetését 1996-ban kapta. Az alabamai Maxwell légibázison az American Air diplomaosztó ünnepségén megrendezett „Sasok Találkozóján” vett részt, mint díszvendég. Azon az estén beválasztották a repülés történetének húsz legjobb pilótája közé. Ő volt az első és egyetlen női pilóta, akit ezzel a megtisztelő címmel illettek. 

Utolsó repülését is 1996-ban, 83 évesen hajtotta végre egy Falcon 2000-es repülőgéppel Daniel Acton francia pilóta társaságában.

2001. március 22-én halt meg Ankarában, 88 évesen. Róla nevezték el Isztambul ma már “kisebbik” nemzetközi repülőterét, a Sabiha Gökçen nemzetközi repülőteret. 2001. január 8-án, tíz héttel a halála előtt nyitották meg.