Szarajevó ikonikus villamosai
“A villamos hangja nélkül Szarajevó halott” – mondja Indira Husejnović, a tizenkét női villamosvezető egyike. A Szarajevói Közlekedési Vállalat 1944 óta alkalmaz női villamosvezetőket, mert sok férfi kollégájukat besorozták a második világháború alatt, és néhányan soha többé nem tértek vissza.
A szarajevói villamosok évtizedek óta formálják a város arculatát. Egyes modellek, mint a Tatra T3SUCS, még ma is szállítanak utasokat. A legtöbbet a prágai ČKD-Tatra gyárban gyártották, és ritkán még láthatók Kelet-Németországban, például Magdeburgban, Gerában, Görlitzben és Plauenben. Itt is, ott is kultusszá váltak.
Európa egyik legrégebbi villamoshálózata
Európa egyetlen városa sem kapcsolódik annyira történelmileg a villamosokhoz, mint Szarajevó. A kapcsolat egyik oka, hogy Szarajevóban 1885 óta közlekedik a villamos. Akkor még lovak húzták, de 1895-ben elektromos hajtást kapott.
„Mi voltunk a hetedik város Európában, akik elektromos villamost kaptunk. És ez két évvel azelőtt történt, hogy Bécsben megindult volna a villamos forgalom ” – mondja büszkén a közlekedési vállalat vezérigazgatója, és mutatja az 1885-ös és 1895-ös sötétzöld színű modelleket. Az első villamosokat „zöld sárkányoknak” nevezték. Šandor Bosiljevac horvát zeneszerző még egy gyors polkát is komponált „Szarajevói villamos” címmel.
Az 1940-es évek ikonikus villamosai, az amerikai PCC-k, a „Vasingtonacok” után a második világháború után megjelentek a csehszlovák gyártmányú Tatra villamosok. 1967-től a háború kezdetéig, 1992-ig 65 darab Tatra típusú villamost állítottak forgalomba.
Csak a háború állította le
107 éves története során először 1992. május 2-án kellett leállítani a villamos közlekedést, mert a szerbek szünet nélkül, erőteljesen ágyúzták a várost.
Még 1992-ben elindították az „Egy kör Szarajevóért” projektet. A cél az volt, hogy adományozásra ösztönözzék a világ tömegközlekedési vállalatait. 4500 városba küldtek levelet, hogy egy vonaljegy árából származó bevételüket ajánlják fel a szarajevói villamos infrastruktúra rekonstrukciójára. A szolidaritás óriási volt. Csak Hollandia több mint 90 000 eurót adományozott. Brüsszel, Graz, Berlin – mindannyian részt vettek, sőt még néhány plusz kört is megtettek Szarajevóért. A hálózat és a villamosok javítása 1993-ban kezdődött az UNPROFOR kéksisakos békefenntartók védelme alatt
1994. április 14-én újra indultak a Tátra villamosok továbbra is az UNPROFOR védelme alatt. A villamosforgalom megindulásával a lakók azt hitték, hogy végre vége a háborúnak. Sajnos nem így volt, sőt a háború a közlekedési vállalat számára csak 1996. január 9-én ért véget. Azon a napon egy szerb lövedék eltalálta az egyik villamost és megölte az egyik ártatlan utast.
A szarajevói villamos az ellenállás jelképe is volt. A villamosvezetők a lövöldözések, bombázások alatt is vitték a szerelvényeket, dacolva az ellenséggel. Amikor a forgalom szüneteltetése után az első villamos átszáguldott a városon, amikor megszólalt a sajátos csengése, örömkönnyek gyűltek az emberek szemébe. Sokan azt érezték, hogy az élet visszatért a városba.
A közlekedési vállalat villamos remizében emléktábla őrzi azoknak a munkatársaiknak a nevét, akik 1992 és 1995 között meghaltak a háborúban.
A helyreállítástól a legmodernebb villamosig
Szarajevó tömegközlekedésében a háború körülbelül hétmillió euró kárt okozott. A javítási munkákat 1998-ban befejezték, de új villamosokra nem volt pénz. Ráadásul a háború után az emberek annyira szegények voltak, hogy még a villamosjegyet sem engedhették meg maguknak. A fiatalok gyakran a villamos hátulján lógtak, ahogy nálunk mondták, „tujáztak”. A leesés veszélye menet közben csekély volt, mert a villamospálya rossz állapota miatt nagyon lassan, körülbelül 15 km/h-s sebességgel haladt.
2024 márciusa óta a svájci Stadler Rail, a világ egyik legmodernebb villamosa közlekedik a bosnyák fővárosban. Mire megérkezett a sínek és a megállók nagy részét korszerűsítették. Sokan szeretnék, ha az új modell a sárga helyett történelmi zöld színű lenne, hogy “életre keltse a zöld sárkányt”.
Mert a régi villamosokról nem szabad megfeledkezni. Szeretnék, ha a város létesítene egy “villamosmúzeumot”, amely bemutatná gazdag történelmét. Ahogy a közlekedési vállalat korábbi vezérigazgatója mondta:
„Ha valaki megkérdezi, mit jelent számomra a villamos, azt mondom neki, hogy a mi villamosunknak lelke van.”
