Az angol Miss Irby lányiskolája Szarajevóban
Már írtam a szarajevói Teleki Blankáról, Hajji Staka Skenderova szerb ortodox apácáról, aki 1858-ban megnyitotta Bosznia első lányiskoláját, a Szent Száva iskolát. Közeli barátnője, később legfőbb támasza volt egy angol nő, Adeline Pauline Irby, Miss Irby, aki ugyancsak szarajevói munkásságával kitörölhetetlen nyomot hagyott.
A középkor óta Bosznia és Szarajevó különféle misszionáriusok számára kedvelt célpont volt. Adeline 1831. december 19-én született Boyland Hallban (Norfolk), Nagy-Britanniában. Anyja részéről tekintélyes bankárok családjába tartozott, apja, Frederick Paul Irby a haditengerészet tengernagya volt. Szülei halála után Adeline Irby Londonba ment, ahol elit iskolákban tanult. Kezdetben a nyelvek, később pedig az oktatás érdekelte.
Miután 1859-ben befejezte az iskolát, egy iskolatársával, Georgina Mackenzievel felfedező útra indult Kelet-Európába. Bécs-Pozsony-Krakkó volt az útvonal. Izgalmakkal teli út volt, az osztrák hatóságok orosz kémkedéssel és a pánszlávizmus mozgalmának terjesztésével vádolták meg őket, csak a brit hatóságokkal fennálló jó kapcsolataiknak köszönhették, hogy rövid idő után szabadon engedték őket. Londonba érkezésük után kiadták első könyvüket A Kárpátokon át címmel.
1861-ben újra útnak indult. Nagy érdeklődést tanúsított az akkor oszmán fennhatóság alatt álló szláv tartományok iránt, útja a Balkán-félszigetre vezetett. Három év alatt Bulgáriában, Boszniában, Szerbiában, Koszovóban, Albániában, Montenegróban, Görögországban és Macedóniában járt. Ezeknek az utazásoknak a összefoglalójaként jelent meg 1867-ben a második könyve, Utazások Törökország szláv tartományaiban Európában címmel. Érdekes, hogy mindkét könyvet anonim jelent meg.
1866-ban kidolgozott tervvel érkezett Szarajevóba. Kijárta, hogy engedélyt kapjon az az oszmán hatóságoktól, és 1866-ban keresztény lányiskolát nyitott. Akkor Bosznia-Hercegovinában az volt a második női iskola volt.
Iskoláját a nagyközönség “A nemes Miss Irby kisasszony szarajevói Intézetének”, vagy “Miss Irby Intézet” néven ismerte. Kezdetben a patriarchális Szarajevó elég ellenségesen fogadta. Külföldi volt és protestáns, aki meg akarta változtatni a lányokat. Az egyetlen támogatást Staka Skenderovától kapta, aki miután az ő iskoláját bezárták, ott dolgozott teljes munkaidőben.
Később enyhült az ellenszenv az iskola iránt, különösen akkor, amikor Irby kisasszony megnyitottak az ajtaját a legszegényebbek előtt. 1875-től az iskola az árva gyerekek menedékhelye is lett. Élelmiszerekkel, ruházattal és szállással segítették őket.
Segítségét és humanitárius munkáját az oszmán fennhatóság alatt élő ortodox szerbek megsegítésére összpontosította. A keresztények „nemes Miss Irbynak” hívták, és számos kitüntetésben részesült a szerb és montenegrói uralkodóktól.
A szerb-török háború idején (1875 – 1878) Adeline Irby alapítványt hozott létre Londonban, amely a Boszniából Szlavóniába érkező menekültekről és árvákról gondoskodott. Árvaházat épített, lakásokat hajléktalanoknak, gyógyszereket biztosított beteg és sebesült civileknek és katonáknak. Becslések szerint ebben az időszakban több mint negyvenezer embernek segített.
Az idő múlásával Miss Irby és Staka szoros barátok lettek, Staka tragikus halála után Miss Irby szervezte meg és fizette ki a temetését.
Adeline Pauline Irby 1911. szeptember 15-én 80 éves korában hunyt el Szarajevóban. Azon a napon félárbocra engedték a zászlókat, a szarajevói ortodox szerbek fekete zászlókat és lepedőket lógattak ki az erkélyükről. Annak ellenére, hogy szerény temetést kért, többezer hallgató, tanár, polgár, diplomata és a helyi kormány képviselői kísérték utolsó útjára.
Számtalan jó cselekedetet hagyott maga után, fontok millióit költötte a szegények megsegítésére. Végrendeletében kifejezte kívánságát, hogy összes boszniai vagyonát a szarajevói székhelyű Prosvjeta Szerb Kulturális Társaság és a Szerb Nők Szövetsége kapja meg.
A boszniai főváros utcája évek óta Miss Irbina nevét viseli.