Ferences-rendi templom Szarajevóban

Szarajevóban vallási hovatartozás nélkül mindenki a sajátjának érzi a Szent Antal templomot a város Bistrik negyedében, a sörgyár tőszomszédságában. A ferencesek népszerűek, hét évszázada vannak Boszniában, és megalapítása óta Szarajevóban. A város ostroma alatt osztoztak a helyiek sorsában, ételt, gyógyszert, ruhát osztottak. Nem meglepő, hogy a ferenceseket “Bosznia őrzőinek” is nevezik.

A Szent Antal templom története

A Szent Antal templom helyén ugyanilyen néven korábban is templom volt. A szerény méretű, 18 méter hosszú és 9 méter széles épületet 1881-1882-ben építették. Akkor ez volt az egyetlen katolikus istentiszteleti hely Szarajevóban, a Szent Szív katedrális építésének befejezéséig (1889) ez volt a székhelye Josip Štadler szarajevói érseknek. A templom építéséhez használt silány minőségű anyag miatt az épület nagyon gyorsan igen rossz állapotba került, ezért a ferencesek új templom építéséről döntöttek.

A Jámbor társaság igazgatósága 1903-tól nyolc éven át gyűjtötte a pénzt és készítette elő az építkezést. 1912. március közepén megkezdődött a régi templom lebontása, és június 13-án került sor az új templom ünnepélyes alapkőletételére. Még ugyanazon év szeptember végére megépült a templom csak a torony építése húzódott, ezért a felszentelése csak 1914. szeptember 20-án történt meg.

Az új templomot neogótikus stílusban Josip Vancaš tervezte. A neves építésznek ez volt az utolsó szakrális épülete.  A templom 31,20 m hosszú és 18,50 m széles. A középső hajó 14,50m, a torony közel 50m magas.

Mai megjelenését az 1960-ban kezdődött és két évtizedig tartó felújítás során kapta. A templom mellett kolostor is működik, ahol nagyszámú régi kézirat és könyv, festmény, kézműves és nagy jelentőségű és értékű egyházi tárgy található. Az épület különleges ólomüveg ablakai Ivo Dulčić munkái.

A ferencesek Boszniában

A ferencesek a katolikus Ordo fratrum minorum (Kisebb Testvérek Rendje) tagjai, amit Assisi Szent Ferenc alapított. A 13. század végén, 1291-ben kerültek Boszniába, és nem sokkal később megépítették első kolostorukat Srebrenicában. Később a területüket Bosna Srebrenikának, vagy Bosna Srebrenának nevezték.

Az eretnekség felszámolására Dragutin bosnyák király néhány, az anyanyelvén jártas papot kért a pápától, hogy meg tudják szólítani az embereket. A pápa elrendelte, hogy Szlavónia tartomány küldjön Boszniába két példamutató életű, a teológiában és a köznyelvben jártas ferencest. Az eretnekek megtérítésében elért sikereik a középkori szerb író, Danilo érsek tanúsága szerint, jelentősek voltak.

Kezdetben a ferences rend tagjai többnyire külföldiek, németek, magyarok, olaszok voltak. Hamarosan azonban a Stjepan Kotromanić bán vezette nemesség azt követelte, hogy a papok ismerjék a helyi nyelvet. A bán 1347-ben írt levelében sok jogot kért és szerzett a boszniai ferencesek számára, többek között azt, hogy segítőket vehetnek maguk mellé, de csak olyanokat, akik a tudományban és a horvát nyelvben is jártasak.

A tartomány első székhelye Srebrenica volt, a ferencesek az egész Balkánon és a szomszédos területeken működtek, egészen az Adriaiáig, Budáig és Pestig. Az első boszniai helytartó Peregrin volt, aki István bán tanúsága szerint “hűségesen, buzgón és kitartóan” dolgozott a hitért. Munkássága Bosznián kívül annyira ismert és elismert volt, hogy spliti érseknek jelölték. A bánnak azonban sikerült megtartania azzal, hogy kineveztette boszniai püspökké (1449). A bán, a később I. Tvrtko király nagyra értékelte és szellemi atyjának nevezte. Halála után Peregrint a ferences rendben boldoggá avatták.

A törökök érkezése előtt Bosznia területén a Ferences-rend több mint negyven kolostorral rendelkezett, ma Boszniában 18 működik.

Az ország oszmán fennhatóság alá kerülésével (kb. 1390-es évek) a ferenceseken kívül más papok nem maradtak az országban. Nagyon nehéz dolguk volt, mert szinte templomuk sem volt. Mindössze két templomuk és három kolostoruk maradt, a többit a törökök lebontották, és nem engedték, hogy újakat építsenek. Ez volt az oka, hogy az istentiszteletet többnyire a szabadban tartották az időjárástól függetlenül. Ahhoz, hogy elérhessék híveiket, a papoknak gyakran több tíz kilométert kellett gyalogolniuk. Az utakon folyamatos veszélynek voltak kitéve, sok ferencest megtámadtak, megöltek vagy súlyosan megvertek, ezért civil ruhában jártak.

A Bosna Srebrena ferences tartomány az oszmán hódítások után egy ideig jóval nagyobb területet foglalt el, mint Bosznia-Hercegovina: Dalmáciától Budáig, Temesvártól Bulgáriáig terjedt.  Sokáig a ferencesek voltak az egyedüli lelkészek és oktatók ezen a területen.

Minden nehézség ellenére a tevékenységük sokrétű volt. A lelkigondozás mellett oktatást és kultúrát terjesztettek Bosznia-Hercegovina, Szlavónia, Zagora és Horvátország török ​​által elfoglalt részein. Ők voltak az első irodalmi és tudományos művek egyedüli tanítói és alapítói. Emellett valamiféle ügyvéd szerepet is betöltöttek, igazi harcosokként léptek fel az emberek védelmében az oszmán erőszakkal szemben, amiért gyakran maguk is szenvedtek. Jogaik és népük jogainak védelme érdekében a szultánhoz fordultak védelemért az alacsonyabb rendű uralkodók erőszakának és igazságtalanságainak visszaszorításáért.  

Az Osztrák-Magyar Monarchia érkezésekor (1878) Bosznia-szerte 54 katolikus iskola volt 2295 tanulóval. Ma Bosna Srebrena ferences tartományának három saját oktatási intézménye van: a visokoi ferences klasszikus gimnázium, a Livno melletti goricai ferences noviciátus és a szarajevói felsőoktatási intézmény, a ferences teológia.

1517-től napjainkig Bosna Srebrena független ferences tartomány, jelenleg 339 ferences lakossal, közülük 301 ünnepélyes fogadalommal. Központja Szarajevó.