A boszniai posta története
Október 9-e, a Posta világnapja alkalmából egy rövid kitekintés a boszniai posta történetére. Már az ókori rómaiak idejében is szállítottak ezen a területen üzeneteket és árukat a Boszniát Pannóniával összekötő úgynevezett „római úton”, majd később a Dubrovnikból a Gabela melletti Luka Drijevába vezető „neretvai úton”.
Postaszolgáltatás a török uralom idején
Az oszmán korban, különösen a 19. század második felében, a postai és kereskedelmi forgalom a karavánútvonalakat követve zajlott. Ezeket a Bosznia és Isztambul közötti postai összeköttetéseket más országok, például Ausztria és Franciaország is használták. Ezért Szarajevóban létrejött az úgynevezett Francia posta is, amelyet a Fraissinet kereskedelmi vállalat üzemeltetett. 1813-ban “Bosna Saray” bélyeggel ellátott levelet küldtek Szarajevóból Lyonba. Ez a postai szolgálat egyik első írásos nyoma Bosznia-Hercegovinában.
Az oszmán uralom végéig a magánpostát és a kereskedelmi küldeményeket kereskedők – futárok – kézbesítették. A helyzet Topal Oszmán pasa, a boszniai vezír (1861-1869) érkezésével változott meg. Megkezdődött a modernebb postai és távírói szolgáltatások fejlesztése. Az első távíróállomást Mostarban alapították meg. Szarajevóban néhány évvel később, 1864-ben nyílt meg egy magánházban a Konak közelében.
Konzuli posta
A 19. század második felében működött az osztrák konzul magánpostája is, az úgynevezett Konzuli Posta. A lakosság egyre inkább ennek a postahivatalnak a szolgáltatásait kezdte igénybe venni, ami nem tetszett a Portának, így gyakran voltak konfliktusok a hatóságok és a konzuli postahivatal között. Ennek ellenére Szarajevóban és Mostarban a konzuli postahivatal az oszmán birodalom összeomlásáig, Bosznia-Hercegovina 1878-as annektálásáig működött.
Az oszmán uralom utolsó napjait gróf Andrássy Gyula, a Monarchia külügyminiszterének távirata jelezte, amelyben bejelentette az osztrák-magyar hadsereg bevonulását Bosznia-Hercegovinába.
Az Osztrák-Magyar Monarchia időszaka gyökeres változtatásokat, modernizációt hozott a posta- és a távíróhálózatban, összhangban Ausztria-Magyarország állami, katonai, gazdasági, politikai és geostratégiai céljaival. Már 1878-79-ben katonai postaállomásokat hoztak létre, amelyek rendszeres kapcsolatot teremtettek a Monarchia többi részével.
Szarajevó a kommunikációs hálózat egyik fő központjává vált. 1892-ben Bosznia-Hercegovinát először vették fel az Egyetemes Postaunióba (másodszor 1993-ban, a háború alatt).
1879 és 1918 között a postahálózat száz új postával bővült, 1914-re 118 katonai postahivatal működött. Az osztrák-magyar kormányzat alatt összesen 150 postahivatal nyílt.
A Postapalota épülete
A posta történetében különösen fontos a szarajevói főposta építése. Szecessziós stílusban építették a híres osztrák építész Otto Wagner tervezte bécsi postatakarékpénztár (Postsparkasse) mintájára. A szarajevói Postapalotát a neves osztrák-magyar építész, Josip Vancaš tervezte. 1913. május 18-án nyitották meg. Az ünnepélyes megnyitót a következő év júniusára tervezték, de erre végül nem került sor, mert 1914. június 28-án erről a postáról küldték a távirati üzenetet, hogy meggyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst.
A legszörnyűbb nap
A szarajevói posta történetének legszörnyűbb napja 1992. május 2-a volt, amikor a Jugoszláv Néphadsereg teljes erejével támadta. Gyújtórakétákkal pusztították el a főpostát és számos más épületet, amelyek kivételes történelmi, kulturális, építészeti és anyagi értékkel bírtak. A városban 45 600 telefon némult el, az épület belseje lángokban állt. Szarajevót a kommunikáció tekintetében elvágták a világ többi részétől.
A háború befejezése után az épület az esztelen pusztítás néma tanújaként állt a Miljacka folyó partján. 1997-ben Dino Mustafić rendező Molière: Tartuffe című darabját mutatta be kiégett, elszenesedett csarnokban.
Az épület rekonstrukcióját Ferhad Mulabegović végezte a bécsi katonai levéltárban található eredeti tervek alapján. Hivatalosan 2001. május 3-án nyitották meg.
