1992. május 2. – emlékezzünk Szarajevóra
Harminc évvel ezelőtt, 1992. május 2-án a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) megindította az első frontális támadását Szarajevó ellen.
Szép, napsütéses nap volt. Háborús. Azon a napon Bécsben, Velencében, Párizsban, ahol ugyancsak szép, napsütéses idő volt, az emberek a kedvenc kávézójukban ültek, sétáltak. A szarajevóiak reménykedtek, hogy „ez a valami”, ami április 6 óta tart, gyorsan megszűnik, nem maradhat sokáig, mert senki nem engedi, hogy gyerekeket, időseket, fiatalokat, nőket, férfiakat öljenek meg a hegyről. De május 2-án ez az illuzió határozottan elillant.
A harcok a Jugoszláv Néphadsereg és a Területvédelem között Skenderiján kezdődtek. Felgyújtották a villamosokat, lángokban állt a parton a főposta, gránátokkal lőtték a tv székházat, az elektromos műveket, a hegy tetején az átjátszó tornyot, harckocsikkal támadták az elnöki palotát. A céljuk az volt, hogy kettészakítsák a várost, kierőszakolják a törvényesen megválasztott kormány lemondását és az akkori belgrádi vezetéshez lojális kormányt alakítsanak.
A Területi Védelmi erőknek, a rendőrség speciális egységének, a Zöldsapkásoknak közös erővel sikerült megállítani Európa akkor negyedik legerősebb haderejét és visszaszorították őket állásaikba.
Szép, napsütéses nap volt. Sok ember az utcákon. Menekültek, sikoltoztak, sírtak, mások elnémultak és sokkos állapotban voltak. Azon a napon a második világháború után először megszólaltak a légvédelmi szirénák. A város kapcsolata megszakadt a külvilággal. Az élet teljesen más irányt vett.
Közben jött a hír, hogy a JNA egységei a szarajevói repülőtéren letartóztatták a lisszaboni béketárgyalásokról hazatérő Alija Izetbegović elnököt és a delegációt. 1992. május 2/3-án éjszaka folyt az alkudozás a cseréről, amelynek során Izetbegović és kísérete biztonságban eljut az elnökség épületébe, és a JNA szarajevói erőinek parancsnoka, Milutin Kukanjac tábornok elhagyja a várost.
Robert Donia amerikai történész így ír Szarajevóról szóló könyvében:
„A tervezett csere lassú volt. Izetbegović és McKenzie tábornok együtt utaztak egy fehér ENSZ-páncélozott járművel a JNA bistriki parancsnokságához, ahol felvették Kukanjacot. Elindult az ENSZ járműből és a negyven JNA járműből álló konvoj Lukavicába, a szerbek által ellenőrzött laktanyába. Az volt a terv, hogy az elnökség közelében Izetbegovićot szabadon engedik, a szerb tábornok pedig tovább megy a laktanyába. A Dobrovoljačka utca egy szűk részén a boszniai hadsereg csapatai tüzet nyitottak. Később ezt azzal magyarázták, hogy attól tartottak, ha elengedik a konvojt, a szerbek szabadon megölhetnék az elnököt.
Izetbegović az őt szállító autóról megparancsolta a bosnyák csapatoknak, hogy hagyják abba a konvoj lövését, az elnökkel utazó Jovan Divjak tábornok folyamatosan kiabált, hogy állítsák le a támadást. A lövöldözésben a konvojból hat ember vesztette életét, köztük egy bosnyák nő, akit a csapatokkal együtt evakuáltak a parancsnoki épületből. A konvoj végül folytatta útját nyugat felé. A bosnyák elnököt kicsit távolabb, a Skenderija sportcentrum előtt engedték szabadon, ahonnan visszatért az elnökség pár száz méterre lévő épületébe. Kukanjac tábornok a konvojjal minden további incidens nélkül megérkezett a várostól nyugatra lévő Lukavica laktanyába.”
A JNA május 2-i sikertelen támadása, valamint Kukanjac drámai visszavonulása volt parancsnokságának utolsó tette. Május 4-én a szövetségi jugoszláv elnökség elrendelte, hogy a JNA erői 15 napon belül vonuljanak ki Bosznia-Hercegovinából. Négy nappal később ugyanez a testület 38 JNA tábornokot nyugdíjazott, Kukanjacot eltávolították hivatalából. Ezzel gyakorlatilag befejeződött a jugoszláv hadsereg átalakulása, a szerb nacionalizmus eszköze lett.
A Zöldsapkások és a Bosznia-Hercegovina Hadsereg egykori tagjai minden évben összegyűlnek a korábbi Dobrovoljačka utcában megemlékezni, hogy 1992. május 2-án és 3-án – ahogy ők mondják – megvédték a fővárost és Bosznia-Hercegovinát.
Szép, napsütéses nap volt. Igazi tavasz. Abban a reményben, hogy “ez biztosan megszűnik hamarosan”.
Ez nem. Még nem telt el 1425 nap.
Még nem veszett el több ezer élet.
Május 2-a után minden nap hétköznapi, háború nap lett. A nap végén számolsz, amikor leszáll a sötétség, hogy túlélted.
