A JAT utolsó járata Stockholmból Belgrádba

Az ENSZ Biztonsági Tanács 1992. május 30-i 757. számú határozata gazdasági szankciókat vezetett be Szerbiával és Montenegróval szemben. A határozat értelmében a tagállamok megtagadták minden jugoszláviai repülőgéptől a fel-és leszállási, az átrepülési engedélyt, és május 30. után megszakítottak minden kapcsolatot a jugoszláv légierővel.

A szankciók közé tartozott a jugoszláv labdarúgó válogatott kizárása az 1992 évi Európa-bajnokság versenysorozatából. A válogatott már elutazott Svédországba, ám a határozat miatt a futballistáknak, a vezetőknek, a velük utazó újságíróknak vissza kellett térniük Jugoszláviába.

A szankciók május 30-án 0 órakor léptek életbe, ezért a JAT úgy döntött, hogy május 29-én még elindít értük egy repülőgépet Stockholmba. A JU 382/381 számú különjárat a szankcióbizottság jóváhagyásával 10 órakor szállt fel Belgrádban. A B-737-300 típusú repülőgép kapitánya Stevan Popov, a légitársaság repülési igazgatója volt.

Kirepülés Stockholmba

Az út nem volt problémamentes. Előbb a román irányítás nem engedélyezte az átrepülést, később mégis, és hasonló akadályba ütköztek Lengyelország felett is. Már a leszállási szakaszban, a Balti-tenger felett két norvég vadászrepülőgép jelent meg a JAT gép mellett, majd útjára engedték.

A jugoszláv gép leszállt Arlanda repülőtéren, a személyzet 11 tonna üzemanyagot kért visszaútra. A British Petrol azonban elutasította a kérést. A hajózók, a helyi JAT képviselő, a jugoszláv nagykövetség és a belgrádi műveleti központ erőfeszítései ellenére sem találtak megoldást. Órákig tartott a feszült várakozás, egyre kevesebb idő maradt a felszállás lehetőségéhez, mielőtt a szankciók életbe lépnek.

Közben beszállt a válogatott és a kísérők, amikor olyan hírt kaptak, hogy a svéd hatóságok le akarják foglalni a repülőgépet. A kapitány erre válaszul engedély nélkül elkezdett kigurulni a pályára azzal fenyegetve, hogy felszáll, függetlenül attól, hogy nem kaptak üzemanyagot.

A torony tájékoztatta a személyzetet, hogy mégis kapnak üzemanyagot, a British Petrol tankere megjelent a repülőgépnél, és akkor a munkások tagadták meg a tankolást. Ismét többórás várakozás következett, végül készpénzes fizetés ellenében kaptak üzemanyagot és a gép felszállhatott. Egy órával a Biztonsági Tanács szankcióinak hivatalos hatálybalépése előtt landoltak Belgrádban.

Ki volt Stevan Popov?

Stevan Popov 23 évig volt a JAT pilótája. Kereskedelmi pilóta pályafutását másodpilótaként a Caravelle-en kezdte 1972-ben. 1979-ben kapitány lett DC-9-esen, 1987-ben Boeing-737-300-ason, majd Boeing-707-esen. Ugyanezen évben kinevezték a légitársaság repülési igazgatójának. Megvolt az a kiváltsága, hogy szükség esetén a légierőnél is repülhetett.

“Nagyon sokszor én vagyok az első a repülőn. Másfél órával az utasok előtt, mindenki előtt … Sokszor csak állok alatta és nézem… és elmerengek… Istenem, lehetséges, hogy mindez a kezemben van? Ez a csoda, annyi tonna vas, hogy mindez a kezemben van, és hogy mindezt az ellenőrzésem alatt kell tartanom, hogy minden biztonságban legyen?

Hogy az utasok kényelmesen érezzék magukat, hogy ne féljenek, és ha valaki fél, akkor jöjjön be. Mert az én kabinajtóm mindig nyitva áll, különösen azoknak, akik félnek a repüléstől. Nálam lehetőségük van előre jönni, megnézni, ismerkedni. Mert az ember attól fél, amit nem ismer.”  (részlet Miroslav Stefanović: Steva Popov végtelen kék ege c. könyvből)

Aztán megváltoztak az idők és azok, akik a háború alatt kiemelkedtek, függetlenül attól, hogy milyen területen és milyen módon, nemcsak, hogy már nem voltak fontosak, hanem nemkívánatosak lettek. Stevan Popov kitüntetett pilóta, egykori repülési igazgató kényelmetlenné vált a JAT-nál. 2004-ben megszüntették a munkaviszonyát, amit élete végéig nem tudott feldolgozni.  

„Olyan ember lettem, akit a nép tisztel. Ismeretlenek még mindig megköszönik a bravúrt. A JAT azonban nem értékelte sem a szakmai, sem a humanitárius teljesítményemet, sem pilóta tudásomat. 2004-ben feleslegesnek nyilvánítottak és kirúgtak. Ezután túléltem a rákot, mert nem terveztem meghalni. Az elbocsátásom nehezebb volt, mint a betegség” – mondta Popov egy interjúban.

Stevan Popov kapitány 2015-ben saját fegyverével öngyilkos lett. 70 éves volt. A legendás jugoszláv pilótától az újvidéki temetőben búcsúztak a családja mellett barátai a légierőtől, a sportrepülő múltjából és sokan azok közül, akiket Szarajevóból kimenekített.