Repülős

A koppenhágai katasztrófa emlékére

Augusztus 28. A magyar polgári légiközlekedés, a Malév egyik fekete napja. 1971-ben ezen a napon Koppenhága mellett a tengerbe zuhant a MA-731-es járatának repülőgépe, az Il-18-as típusú HA-MOC. A katasztrófában a gép teljes személyzete és a 25 utasból 22 életét vesztette. A repülőgép parancsnoka Szentgyörgyi Dezső volt, akinek nyugdíjazása előtt ez lett volna az utolsó előtti útja. Szentgyörgyi kapitány a második világháború alatt 33 igazolt légigyőzelmet aratott, ezzel a legeredményesebb magyar vadászpilóta volt. 1946-1950 között a Maszovletnél repült, majd koholt vádakkal elítélték, a börtönből 1956-ban szabadult, és rehabilitálása után, 1957-ben lett a Malév pilótája.

vitéz Szentgyörgyi Dezső

A katasztrófát kivizsgáló bizottság arra a következtetésre jutott, hogy annak bekövetkeztében valamilyen váratlan időjárási körülmény játszott közre, ami a szélnyírásnak egy különleges és nagyon veszélyes formája lehetett.

Dr. Fülöp András, a Malév egykori repülési igazgatója, főpilótája a Szarvasbikák, gépmadarak c. könyvében így ír a katasztrófáról: 

A tenger felől közelítették meg a leszállópályát. A megközelítés vonalán a pályaküszöbtől 9-10 kilométerre egy közepes erősségű záporesőn áthaladva szélnyírásba (wind-shear) kerültek. Ez a helyzet  némelykor kialakulhat záporesős határvonalak közelében. A gép 15-20 fokos szöggel zuhant a tengerbe, tehát már a zuhanásból kifelé haladt, sajnos a magasság nem volt elegendő kivédeni a váratlan jelenség végzetes hatását.

A rendszerváltozást követően vitéz Szentgyörgyi Dezső tiszteletére egykori lakóhelyein, Enyingen és Budapesten, a Margit krt. 47-49. számú ház falán emléktáblát avattak. Az ő nevét viseli a magyar légierő kecskeméti MH. 59. Repülőbázisa.

A szomorú évforduló kapcsán A repülést szolgálták c. könyvemben a katasztrófáról és az elvesztett kollégákról Joó Árpád légiutaskísérő emlékezik:  

  • Na, megint jól elkalandoztunk 1971. augusztus 28-tól.

Igaz. Szóval engem, mint harmadik stuvit lehúztak a járatról, beosztottak két frankfurti spec. járatra. Még tartott a vadászati világkiállítás, hoztuk a német vadászokat. Jöttünk haza este a második fordulóval, a Határőrségnél volt egy Lajos nevű, nagyon rendes katona, ő száguldott ki az érkezésünkhöz, és rohant fel a lépcsőn. Beszólt nagyon fifikásan, tudva, hogy Frankfurtból jövünk, hogy: van itt maguk között, aki tud magyarul? Mondom neki, mi van Lajos, ezek németek, ne szórakozz már. És akkor mondta, hogy beleesett a Koppenhága a tengerbe. Ez este 8 körül volt. Elkezdődött már a mentés és úgy tudják, hogy a személyzetből csak egy lányt tudtak a hajóra húzni. Később megtudtuk, hogy ő a Tolnai Klári volt, de a hajón ő is meghalt, gerinctörése volt. Három utast húztak ki teljesen sértetlenül, két NDK állampolgárt, egy nagymamát és egy teljesen berúgott férfit, aki be volt kötve és arra tért magához, hogy a hideg vízben van, és egy fiatal norvég nőt.

Na, de visszatérve, ahogy megtudtuk a határőrtől, hogy mi történt, rohanás le, rohantam a diszpécser toronyba, a korábbi munkahelyemre, kérdeztem mi van, de még ők is csak annyit tudtak, hogy valószínűleg időjárási problémák miatt a gép belezuhant a tengerbe.

A HA-MOC maradványinak kiemelése (fotó: IHO.hu)

Utólag kiderült, hogy valami pörgő-rotációs turbulencia volt. Előttük szállt le a SAS gép, egy DC 9-es, aminek szintén a nagy turbulencia kilökte a robotpilótáját, kézzel kellett leszállniuk. Figyelmeztették a tornyot erre a jelenségre, amit hallottak a Malév pilóták is. Azt most már nem tudom, hogy mondták-e, vagy csak a repülőgép helyzetéből következtették ki utólag, hogy mi történt. Tudniillik a Dezsőék elkezdték behúzni a futót és felszálló teljesítményre tették át a hajtóműveket. De már túl késő volt, az Il-18-as nagy volt, lomha volt, mire reagált a gép a parancsokra, addigra ez a turbulencia már belenyomta őket a vízbe. Az is probléma volt, hogy az Il-18-as orrfutója előre volt behúzható, a tengeren 3-4 méteres hullámok voltak, sziklák, és ahogy a gép vizet ért, az orrfutó beleakadt egy sziklába és szinte letépte az orrkabint. Az orrfutó az első legnagyobb törzskeretre van ráerősítve, ahogy az beakadt, teljesen letépte és maga alá gyűrte őket. A gép aztán a közepénél el is tört, az első kabinból semmi nem maradt, csak az tudta, hogy az egy repülőgép kabin volt, aki látott már Il-18-ast.

Szentgyörgyi Dezső kapitány

Nekem augusztus 28-a a második születésnapom. (…) Szentgyörgyi Dezsőnek ez volt az utolsó előtti útja, utána még kapott volna egy búcsújáratot és ünnepélyesen elbúcsúztatták volna. Azt tudod ugye, hogy ő volt Magyarország Ásza? A második világháború alatt számtalan légi győzelmet aratott, a háború után 3 vagy 4 évig börtönben is ült.

Mielőtt augusztus 28-án reggel indultunk – majdnem egyszerre indult a két gép –  Dezsőék is ott voltak lent a repbejben és Dezsőt mindig cukkolták: hogy is volt az a Liberátorok lelövése? Nem mindig tudták meséltetni, de néha rávették. És az volt a szavajárása: „Barétom, most nincs erre idő, menni kell.”

És elmentek… Ez a kis visszaemlékezés főhajtás előttük. 

A Malév HA-MOC lajstromjelű repülőgépe szerencsétlenül járt személyzetének tagjai: 

Szentgyörgyi Dezső – repülőgépparancsnok
Menyhárt József – másodpilóta
Jancsovics Pál – navigátor
Lantos Károly – rádió távírász
Aladi László – hajózó szerelő
Tolnai Klára
Iván Margit Éva
Szalai Jánosné, Gyöngyike
Galgóczi Tamásné, Szabados Kati – légiutaskísérők

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük