Légiutaskísérő a Guinness rekordok könyvében – A hetvenes évek légibalesetei a volt Jugoszláviában

1972. január 26-án történt a JAT egyik legnagyobb légikatasztrófája. A Stockholmból Zágrábba tartó 367-es járat DC-9-es típusú repülőgépe az akkori Csehszlovákiában, Srpska Kamenica falu közelében 10 050 méterről lezuhant a havas hegyekbe. A zuhanást egyedül a 22 éves légiutaskísérő Vesna Vulović élte túl, a 23 utas és az ötfős személyzet  többi tagja életét vesztette.

A gép pontosan 16.00 órakor indult Koppenhágából, a járat kapitánya a légitársaság DC-9-es típusfőpilótája, Ludwig Razdrih volt. A robbanás 17.05 perckor történt. Hideg téli délután volt, a csöndes csehszlovák faluban a hatalmas robajra kirohantak az emberek az utcára és csak hallgatták a tompa puffanásokat. Holttestek zuhantak a házak tetejére. Vesna  a hóval  borított hegyoldalra esett, testét egy trolley összezúzta, betört a koponyája, eltört több csigolyája és mindkét lába. Bruno Henke erdész találta meg, kiszabadította a konténer alól, beburkolta a télikabátjába és a tűzoltók segítségével a csúszós hegyoldalon levitték a mentőautóhoz, ami a falutól néhány kilométerre lévő kórházba szállította.

Négy órán keresztül feküdt a klinikai halál állapotában, már mindenki lemondott róla, amikor éjfélkor visszatért bele az élet. Még három napig volt kómában, ébredése után nem emlékezett semmire. Sok vért veszített, České Kamenica és Srpska Kamenica lakói négy liter vért adtak számára. A prágai katonai kórházban operálták meg, ahonnan egy hónap után szállították haza, Belgrádba.

Tizenhat hónapos rehabilitáció után mehetett vissza a munkába, de légiutaskísérőként többet nem dolgozott. A baleset után több mint kétszázszor utazott repülővel, de soha többet nem ment Koppenhágába.

 „Nem félek a repülőgépektől és nem félek a magasságtól sem.”

Vesna Vulović nevét 1973-ban beírták a Guinness rekordok könyvébe, az Emberi teljesítmények fejezetbe, mint az ejtőernyő nélküli szabadesés túlélője legmagasabb magasságról. A rekordjáért 1986-ban aranyérmet kapott a Guinnesstől, a londoni ünnepségen a díjat Paul McCartney adta át. 

A csehszlovák és a jugoszláv hatóságok közösen vizsgálták a tragédia okait és a végső megállapításuk az volt, hogy egy, a gép első csomagterének válaszfalához támaszkodó bőröndben lévő bomba robbanása okozta a repülőgép lezuhanását.

Voltak, akik terrortámadásról beszéltek, mert ezen a járaton kellett volna utaznia Đžemal Bijedić miniszterelnöknek, aki néhány évvel később, 1977. január 18-án repülőgépszerencsétlenségben vesztette életét. Emellett ma is él az a teória, hogy a csehszlovák légvédelem tévedésből lelőtte a JAT gépet, és ennek elkendőzésére állították a bombarobbanást.

Több mint négy évtizeddel később egy interjúban Zlatko Vereš repülésbiztonsági szakértő, a jugoszláv légiforgalmi irányítás akkori vezetője ez utóbbi összeesküvés elméletet kategorikusan cáfolta. A kivizsgálók jelentései alapján elemezte a roncsok helyzetét a földön és arra a megállapításra jutott, hogy eszerint biztosan nem érte rakétatalálat a gépet, mert annak következtében a maradványokat akár 25 négyzetkilométeren kell keresni, ebben az esetben a szóródás 1,5 négyzetkilométeren volt.

Elmondta viszont, hogy annak ellenére, hogy kétséget kizárólag megállapították, hogy  ki volt az, aki a bombát a repülőgépre vitte, a jugoszláv vezetés soha nem akarta közzé tenni a nevét.

“Repülőgépünk Stockholmból érkezett Koppenhágába, ott váltott személyzetet. Mi átvettük a gépet a bombával együtt és elindultunk haza. Akkor még nem volt szigorú poggyászellenőrzés, úgy hozták a poggyászokat a repülőgépre, mint egy autóbuszra. Csak e baleset után vezettek be új szabályokat “- emlékezett vissza Vesna Vulović.

Vallomása szerint az akkori jugoszláv biztonsági szolgálatok magasrangú tisztje arról tájékoztatott, hogy a bombát a szélsőséges horvát emigránsok egyik tagja hozta be.

“Követőik Malmőben ünnepelték a repülőgép lezuhanását” – mondta Vesna a Politika c. napilapnak.

Vesna január 27-ét második születésnapjának tartotta, azon a napon ténylegesen újjászületett. A sors iróniája, hogy nem is kellett volna azon a járaton lennie, egy kolléganőjével cserélt. A baleset után évtizedekkel is voltak fájdalmai, fejfájása, a csontjai fájtak, de nem hibáztatott senkit. Épp ellenkezőleg, szerette az életet, a szabadságot és az őszinteséget. Jugoszlávia felbomlása során több kormányellenes tüntetésen is részt vett, de soha nem tartóztatták le, mert a hatóságok tartottak a nyilvánosság haragjától. Demokráciapárti aktivistaként a Demokrata Párt nevében kampányolt, támogatta Szerbia belépését az Európai Unióba.

Utolsó éveit magányosan töltötte, túlélő bűntudattal küzdött. 67 éves korában, 2016. december 23-án halt meg.