EX-YU,  Jugoszlávia

Az első Miss Jugoszlávia

Országában legendává vált az egykori jugoszláv szépségkirálynő, Nikica Marinović. Ő volt az első Miss Jugoszlávia és ő volt az első, aki részt vehetett a Miss Világszépe választáson. 1966-ban Londonban második helyezést ért el, az indiai Reita Farija első udvarhölgyének választották. Ilyen, vagy akárcsak hasonló eredményt azóta sem sikerült elérni egyetlen jugoszláviai versenyzőnek.   

Nikica az indiai szépségkirálynő balján

A belgrádi brit nagykövet kereste meg 1965-ben Pavle Lukač ismert újságírót és felajánlotta, hogy a Politika c. újság szervezzen Miss Jugoszlávia választást, a győztest pedig küldjék el a következő évi londoni világversenyre. Kis habozás után a jugoszláv politikusok megadták az engedélyt, és a szervezést a Bazaar c. női hetilap vette kézbe.  

Nikica Marinović teljesen véletlenül lett indult a versenyen. Az újság főszerkesztője elégedetlen volt a jelentkezőkkel, és úgy döntött, hogy ismeretlen, névtelen jelölteket keres. Állítólag, amikor meglátta Nikicát, azonnal tudta, hogy ő az! Kiskorú lévén alig sikerült meggyőzni a konzervatív szülőket, hogy engedjék részt venni a versenyen.

Miss Jugoszlávia

Londonban óriási ovációval fogadták, mint az egyetlen, szocialista országból érkező indulót. Még ma is tartja magát az a vélemény a Nyugat-Balkánon, hogy éppen ezért nem kaphatta meg az Miss Világszépe címet.

„Számomra a szépség soha nem volt csak fizikai. Az embernek kell, hogy legyen valami belül, legyen értékrendje, legyen kisugárzása” – mondta Nikica egy 1970-es interjúban. Azt mondta, nem boldog attól, hogy hírességet csinálnak tőle, ő “békét és normális életet” akar.

Nikica 1947-ben született egy Dubrovnik melletti kis faluban, szegény családban. Az apja halász volt, az anyja háztartásbeli. A szépségéről már a verseny előtt legendák keringtek. Azt írták róla, hogy ilyen alabástrombőrű, aranyszőke, göndörhajú szépség csak a habokból születhetett, az apja minden bizonnyal egy viharos éjszakán mentette ki a háborgó tengerből.

Nos, Nikica sorsa egyáltalán nem volt ilyen mesebeli. A Miss Világszépe választás sikere után Belgrádba költözött. Folyóiratok, divatlapok címlapján jelent meg. A pletykák szerint visszautasította Roberto Rossellini rendező felkérését egy szerepre és  ezzel a hollywoodi karrier lehetőségét is azzal az ürüggyel, hogy nincs tehetsége a színészethez.

Férjhez ment Vuk Vučo belgrádi író, rendezőhöz, ám a házasság kevesebb, mint öt évig tartott. Egy fiuk született. Másodszor Zdravko Šotra rendezővel kötötte össze életét, ebből a házasságból is született egy fiú, de ez a kapcsolat is válással végződött, így 1980-ban egyedül maradt a gyerekekkel. Butikot üzemeltetett a Knez Mihajlova utcában, ahova sokan csak azért tértek be, hogy találkozzanak vele.

Dolgozott a leskovaci Zdravlje kozmetikai gyár belgrádi képviselőjeként, a Bazaarban szépség-és divattanácsokat adott. Jól rajzolt, tehetséges tervező volt, ezt a Centrotekstil divatháznál kamatoztatta.

Mélyen érintette a háború és Jugoszlávia felbomlása. Mindig horvátnak vallotta magát, büszke volt dubrovniki származására. Mentálisan betegedett bele az eseményekbe. Teljesen magányos élt, minden tevékenységét beszüntette, megszakította a kapcsolatait, súlyos depresszióba esett. Többször állt pszichiátriai kezelés alatt, a végén azzal a három barátjával is megszakított minden érintkezést, akikkel korábban rendszeresen találkozott.

2008. november 11-én holtan találták a lakásában. Halálos adag altatót vett be, nem hagyva sem búcsúlevelet, sem bármiféle üzenetet, amiből következtetni lehetett volna arra, hogy miért lett öngyilkos.

61 éves volt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük