EX-YU,  Jugoszlávia

Az első Miss Jugoszlávia

Országában legendává vált az egykori jugoszláv szépségkirálynő, Nikica Marinović. Ő volt az első Miss Jugoszlávia és ő volt az első, aki részt vehetett a Miss Világszépe választáson. 1966-ban Londonban második helyezést ért el, az indiai Reita Farija első udvarhölgyének választották. Ilyen, vagy akárcsak hasonló eredményt azóta sem sikerült elérni egyetlen jugoszláviai versenyzőnek.   

Nikica az indiai szépségkirálynő balján

A belgrádi brit nagykövet kereste meg 1965-ben Pavle Lukač ismert újságírót és felajánlotta, hogy a Politika c. újság szervezzen Miss Jugoszlávia választást, a győztest pedig küldjék el a következő évi londoni világversenyre. Kis habozás után a jugoszláv politikusok megadták az engedélyt, és a szervezést a Bazaar c. női hetilap vette kézbe.  

Nikica Marinović teljesen véletlenül lett indult a versenyen. Az újság főszerkesztője elégedetlen volt a jelentkezőkkel, és úgy döntött, hogy ismeretlen, névtelen jelölteket keres. Állítólag, amikor meglátta Nikicát, azonnal tudta, hogy ő az! Kiskorú lévén alig sikerült meggyőzni a konzervatív szülőket, hogy engedjék részt venni a versenyen.

Miss Jugoszlávia

Londonban óriási ovációval fogadták, mint az egyetlen, szocialista országból érkező indulót. Még ma is tartja magát az a vélemény a Nyugat-Balkánon, hogy éppen ezért nem kaphatta meg az Miss Világszépe címet.

„Számomra a szépség soha nem volt csak fizikai. Az embernek kell, hogy legyen valami belül, legyen értékrendje, legyen kisugárzása” – mondta Nikica egy 1970-es interjúban. Azt mondta, nem boldog attól, hogy hírességet csinálnak tőle, ő “békét és normális életet” akar.

Nikica 1947-ben született egy Dubrovnik melletti kis faluban, szegény családban. Az apja halász volt, az anyja háztartásbeli. A szépségéről már a verseny előtt legendák keringtek. Azt írták róla, hogy ilyen alabástrombőrű, aranyszőke, göndörhajú szépség csak a habokból születhetett, az apja minden bizonnyal egy viharos éjszakán mentette ki a háborgó tengerből.

Nos, Nikica sorsa egyáltalán nem volt ilyen mesebeli. A Miss Világszépe választás sikere után Belgrádba költözött. Folyóiratok, divatlapok címlapján jelent meg. A pletykák szerint visszautasította Roberto Rossellini rendező felkérését egy szerepre és  ezzel a hollywoodi karrier lehetőségét is azzal az ürüggyel, hogy nincs tehetsége a színészethez.

Férjhez ment Vuk Vučo belgrádi író, rendezőhöz, ám a házasság kevesebb, mint öt évig tartott. Egy fiuk született. Másodszor Zdravko Šotra rendezővel kötötte össze életét, ebből a házasságból is született egy fiú, de ez a kapcsolat is válással végződött, így 1980-ban egyedül maradt a gyerekekkel. Butikot üzemeltetett a Knez Mihajlova utcában, ahova sokan csak azért tértek be, hogy találkozzanak vele.

Dolgozott a leskovaci Zdravlje kozmetikai gyár belgrádi képviselőjeként, a Bazaarban szépség-és divattanácsokat adott. Jól rajzolt, tehetséges tervező volt, ezt a Centrotekstil divatháznál kamatoztatta.

Mélyen érintette a háború és Jugoszlávia felbomlása. Mindig horvátnak vallotta magát, büszke volt dubrovniki származására. Mentálisan betegedett bele az eseményekbe. Teljesen magányos élt, minden tevékenységét beszüntette, megszakította a kapcsolatait, súlyos depresszióba esett. Többször állt pszichiátriai kezelés alatt, a végén azzal a három barátjával is megszakított minden érintkezést, akikkel korábban rendszeresen találkozott.

2008. november 11-én holtan találták a lakásában. Halálos adag altatót vett be, nem hagyva sem búcsúlevelet, sem bármiféle üzenetet, amiből következtetni lehetett volna arra, hogy miért lett öngyilkos.

61 éves volt.