A volt Jugoszlávia legsúlyosabb légikatasztrófája

A volt Jugoszlávia polgári légiközlekedésének legsúlyosabb katasztrófája történt 1981. december 1-jén Korzikán. Lezuhant az Inex-Adria légitársaság JP-1308 járatszámú, YU-ANA lajstromjelű MD-81-es típusú repülőgépe.  A 173 utas és a hétfőnyi személyzet életét vesztette.

1981. december 1. kedd volt, Jugoszlávia születésnapjának ünnepe miatt nemzeti ünnep, munkaszüneti nap. Az Inex-Adria egynapos korzikai utat kínált a saját és a Kompas utazási iroda alkalmazottainak. A Ljubljanából Ajaccioba közlekedő charter járat tele volt. Az időjárás Korzika felett ködös, esős és szeles volt, de a szerencsétlenségnek nem ez volt az oka. A vizsgálat megállapításai szerint a balesetet valószínűleg a személyzet és a repülésirányítás közötti kommunikációs félreértés okozta. Az irányítás állítólag úgy vélte, hogy a gép a tenger felett van, míg a valóságban 15 km-re a szárazföldön, Korzika hegyvidéki területe felett repültek, amikor arra utasították a személyzetet, hogy kezdjék meg a süllyedést. A pilóták nem ismerték a repülőteret és annak környékét, ez volt az Inex-Adria Aviopromet első járata Korzikára.

Az MD-81-es a fővárostól, Ajacciotól mintegy 30 kilométerre fekvő San Pietro-hegynek ütközött, miközben a leszállási engedélyre várva körözött.

A hangrögzítőkön hallatszott, hogy a repülőgép földközelségre figyelmeztető rendszere több hangos figyelmeztetést adott, amikre a pilóták körülbelül tíz másodpercig nem reagáltak. Három másodperccel az ütközés előtt a kapitány növelte a hajtóművek teljesítményét, megpróbált emelkedni, de már nem volt rá idő. A repülőgép bal szárnya 1364 méteres magasságban nekiütközött a Mont San-Pietro csúcsának, ellenőrizetlenül még 700 métert tett meg és nyolc másodperccel később a hegy túloldalán lezuhant. A baleset időpontja helyi idő szerint reggel 8:53 volt (UTC 07:53).

Reggel 9 órakor, hét perccel az után, hogy az irányítás elveszítette a kapcsolatot az 1308-as járattal, azonnal megkezdődött a keresés, de nem ott, ahol a szerencsétlenség történt, mert a repülésirányító tévesen úgy vélte, hogy a gép a tengerbe zuhant. Végül 12:40-kor egy szárnytöredéket találtak a San Pietro-hegy tetején, 15 kilométerre a tengerparttól, a mentők a szinte megközelíthetetlen terep miatt csak másnap értek a helyszínre, ahol megállapították, hogy nincsenek túlélők.

A hosszú ideig tartó vizsgálat végül azzal zárult, hogy az MD-81 személyzete és a légiforgalmi irányító által használt pontatlan nyelvezet jelentős szerepet játszott a balesetben. Az ajaccioi irányítást minden vád alól mentesítették, az 1308-as járatért felelős légiforgalmi irányítót áthelyezték egy másik franciaországi repülőtérre.  

A szerencsétlenség idején az Ajaccio repülőtéren nem volt radarrendszer. A baleset közvetlen következményeként korszerűsítették a berendezéseket és megváltoztatták a megközelítési eljárást.  

A szerencsétlenül járt repülőgép mindössze egyéves volt, az Inex-Adriához 1981. augusztusban került. Az 55 éves Ivan Kunović kapitány a jugoszláv légierőnél repült mielőtt 1970-ben civil kereskedelmi pilóta, DC-9-es másodpilóta lett. 1972-ben nevezték ki kapitánynak, a katasztrófáig 12123 repült órája volt, ebből 5675 óra a DC-9-en és 188 óra az MD-81-en. A másodpilóta a 40 éves M. Franc Terglav volt 4213 repült órával, amiből 288 órát teljesített MD-81-en.

A katasztrófa lesújtotta egész Jugoszláviát, de nem volt kisebb a döbbenet több mint negyedszázaddal később, amikor a média nyilvánosságra hozta, hogy a hegy lejtőin, ahol a gép lezuhant, még mindig ott vannak a roncsok, ott hevernek nemcsak a halottak csontjai, hanem az utasok és a személyzet személyes tárgyai is. Karórák, ékszerek, személyes dokumentumok (személyi igazolványok, útlevelek), fényképek, kézitáskák, kézipoggyászok, takarók…Hihetetlennek tűnt, de igaznak bizonyult, bár a hatóságok eleinte mindent tagadtak.

Az első felvételek azt mutatták, hogy a gép törzsének egy részét eltakarja a növényzet, a légitársaság nevével ellátott rész lecsúszott, nem nagyon látható. Lassan kiderült, hogy a hegyet nem tisztították meg a katasztrófa után, pedig egy helyi újság szerint a nyolcvanas évek közepén egy olvasó figyelmeztette a hatóságokat erre, és az áldozatok iránti kegyeletre. 2007-ben a szlovéniai tévétársaság, a Pop TV is hírt adott a katasztrófáról, felkeresték a korzikai helyszínt, és a repülőgép sok alkatrészét még mindig szétszórva találták a Mont San-Pietron, zord és megközelíthetetlen terepen.

Ezután a szlovén kormány, az Adria Airways és a Kompas utazási iroda közös finanszírozásában egy különleges mentőcsapat indult a helyszínre. A mintegy hatvan katonából, hegyimentőkből, polgári védelmi és mentőszolgálati tagokból, egészségügyi személyzetből és más önkéntesekből álló csapat 2008. májusban a francia védelmi minisztérium segítségével két hét alatt mintegy 27,5 tonna repülőgép roncsot, az áldozatok maradványait, személyes tárgyait szállítottak le helikopterekkel a völgybe. A roncsok között volt egy hajtómű, és több szárnyrész. Néhány alkatrész olyan nagy volt, hogy még a hegyen kellett feldarabolni, hogy helikopterrel szállítható legyen.

Az Adria Airways ezután különjáratot szervezett Korzikára, hogy a családtagok a helyszínen megbizonyosodhassanak a baleset helyének megtisztításáról. Ahol a repülőgép szárnya először a hegynek ütközött, emléktáblát helyeztek el.

Az utasok és a személyzet hozzátartozóinak közel 28 évet kellett várni, hogy búcsút vehessenek szeretteiktől. 2009. május 31-én tartottak megemlékezést a ljubljanai Žale temetőben, és az áldozatok maradványait közös sírba temették. A 180 áldozat közül száznegyvenhetet azonosítottak, a többit eltűntnek nyilvánították.

fotók: delo.si, slovenskenovice.si, rtvslo.si