Gyilkos járvány a korona előtt

Európában a koronavírus megjelenése előtt az elmúlt fél évszázad utolsó járványa volt 1972-ben Jugoszláviában a feketehimlő (variola, vagy variola vera) járvány. Százhetvenöten fertőződtek, negyvenen haltak meg a súlyos betegségben. Az egészségügyi dolgozók néhány hét alatt tizennyolcmillió embert oltottak be.

Az első megbetegedést a koszovói Damjana faluban rögzítették. A prizreni Ibrahim Hoti mekkai zarándokútról tért vissza, a gyengeséget és a fáradtságot ezért az utazásnak tulajdonította. Napokig lázas volt, kiütései voltak, a himlő enyhébb formáját élte túl, de akaratlanul is elkezdte terjeszteni a fertőzést.

A feketehimlő egy nagyon fertőző betegség, amit a himlő vírus okoz. Lappangási ideje 12–14 nap, ezt követően először általános tünetek jelentkeznek, néhány nap elteltével a láz mérséklődik, de ekkor gombostűfejnyi foltok jelennek meg kezdetben az arcon, majd az egész testen, melyekből égő fájdalommal járó hólyagos kiütések alakulnak ki. Ez az állapot hosszú hetekig is eltarthat, majd a kiütések lassan, fokozatosan leszáradnak, de a himlőhelyek megmaradnak. A megbetegedettek között a halálozási arány rendkívül magas, elérheti a 30 százalékot is. A himlő okozta halál általában a betegség második hetében következik be, és az emberek súlyos kínokban halnak meg.

A koszovói tartományi egészségvédelmi hatóság orvosai március 14-én állapították meg, hogy a megbetegedések okozója a himlővírus. Telefonon értesítették a belgrádi egészségügyi hatóságot, ahonnan még éjjel infektológusokat és professzorokat küldtek a belgrádi egyetemről, köztük olyanokat is, akik a WHO himlő elleni programja keretében korábban Indiában dolgoztak. Másnap a prizreni és djakovicai betegektől vett minták alapján a belgrádi Torlak (vírustani és vakcina- és szérumgyártó intézet) megállapította a feketehimlőt okozó vírus megjelenését.

Egy járvány idején nagy felelősség hárul a tömegtájékoztatási eszközökre. Jugoszláviában a járványról egy ideig nem számoltak be, a legjelentősebb napilap, a Politika csak március 18-án a sokadik oldalon adott hírt arról, hogy Koszovóban feketehimlő gyanújával nyolcan kórházi megfigyelés alatt állnak. A televízió híradója is csak néhány mondatban tett említést – először március 21-én – arról, hogy Koszovó egyes körzeteiben feltűnt a feketehimlő, de pánikra nincs ok, mert nem terjed. Végül március 26-án értesítették az olvasókat, hogy járvány tört ki.  Akkorra már korlátozták az emberek mozgását, karanténokat létesítettek, és megkezdték a tömeges oltás megszervezését. Közzétették a fertőzöttek nevét, valamint azoknak a személyes adatait, akik kiszöktek a karanténból.

A Večernji list naponta tájékoztatott a járvány legfrissebb adatairól, az április 4-i főcím az volt: “Néhány hét múlva a himlő legyőzhető”. Írtak maihoz hasonló problémákról is. A Večernji list április 19-i számában ez jelent meg: “Inkább a járvány, mint az üres zseb.” Ne feledjük el, hogy közeledett a turistaszezon, a horvát és a montenegrói tengerpartra nagyszámú külföldi turistát vártak.  

A Belgrádi Televízió a Híradóban április 15-ig naponta tájékoztatott a járvány terjedéséről, azt követően azonban inkább az oltási folyamatra összpontosítottak, hová és mikor érkezik meg az oltóanyag, hol vannak az oltási pontok. Igyekeztek nyugtatni a lakosságot.

És volt még valami. 1972-ben Josip Broz Tito 80. születésnapjának megünneplésére készült, egész Jugoszlávia pedig arra, hogy május 25-én együtt ünnepeljen vele. A jelenlegi helyzethez hasonlítva markáns különbség, hogy Tito idejében a “nem” nem volt opció az önkéntes oltásra. Azok az orvosok, akiknek nem jutott, vagy nem maradt injekcióstű, lemezjátszótűvel helyettesítették, és úgy oltottak. 1972. április 9-én a televízió bejelentette, hogy Belgrádban egymillióhétszázezer embert oltottak be himlő ellen.

Május második felének közeledtével az oltások az egész országban sikeresek voltak, a járványügyi helyzet egyértelműen javult. Az utolsó beteget 1972. május 19-én engedték ki a belgrádi klinikáról.  

Tito egyetlen egyszer sem szólalt meg az egész járvány alatt. Sem az elején, sem a végén. Arról sincsenek nyilvános adatok, hogy beoltották-e, bár epidemiológus szakemberek szerint ez biztosra vehető, egyrészt mert óvatos ember volt, másrészt az oltásról az orvosai döntöttek, akik nem mertek volna kockázatot vállalni.

Kevesebb, mint egy héttel az utolsó gyógyult beteg elbocsátása után, május 25-én a Jugoszláv Néphadsereg stadionjában (ma a Partizán Labdarúgó Klub stadionja) megtartották a hagyományos Ifjúság Napját, ami Tito születésnapi ünnepsége volt.

A koronavírus járvány kapcsán járványügyi szakemberek az 1972-es feketehimlő járványra emlékeztetve arra figyelmeztetnek, milyen beláthatatlan veszélye van annak, hogy a tudományos adatok, a fertőzöttek, a súlyos betegek és az elhunytak magas számának ellenére is sokan vannak, akik elutasítják az oltás beadásának még a gondolatát is, és ami még aggasztóbb, hogy összehasonlítják a koronát az influenza vírussal és a náthával.