Aktív amerikai elnöki diplomácia évtizedei a Nyugat-Balkánon

A 2024. december 29-én meghalt Jimmy Carter volt amerikai elnök a véres boszniai háború idején, 1994. decemberben békekötési javaslattal utazott Szarajevóba és Paléba. Nem az Egyesült Államok kormányának képviselőjeként, de Clinton elnök engedélyével, katonai repülőgéppel utazott Zágrábba, ahonnan az ENSZ repülőgépével érkezett Szarajevóba. Tárgyalásának eredményeként négy hónapig tartó tűzszünetről kötöttek megállapodást, ami után a harcok felerősödtek.

Korábban, hivatali ideje alatt is járt Jugoszláviában. Az Egyesült Államok Jugoszláviát egyfajta ütköző zónának tekintette elsősorban Joszip Broz Tito Sztálinnal történt szakítása, később pedig az el nem kötelezett országok mozgalmának létrehozásában játszott döntő szerepe miatt. 1978-ban Tito Washingtonban találkozott Carter akkori elnökkel, a látogatás viszonzására azonban a jugoszláv elnök életében már nem került sor. 1980. május 4-én bekövetkezett halála után két hónappal utazott az amerikai elnök Jugoszláviába. Az amerikai kormányzat és a jugoszláv vezetés is aggódott, hogy Tito halála után bekövetkezhet egy szovjet invázió. Ez is indokolta Carter látogatását.  

Joszip Broz Tito Carter elnök mellett Richard Nixon elnökkel is találkozott annak 1970. szeptember 30. és október 2. közötti jugoszláviai látogatásán. Az amerikai elnök Belgrádban és Zágrábban, majd vendéglátójával, Titóval szülővárosában, Kumrovecben járt.

Az 1990-es évek aktív elnöki diplomáciája

Az Egyesült Államok elnöki diplomáciája az 1990-es években rendkívül aktív volt. Bill Clinton gyakori látogató volt a felbomlott Jugoszlávia utódállamaiban. Amerika jelentős szerepet játszott a boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés létrejöttében, így az utódországokat saját érdekszférájának tekinti. A háborúba az amerikai hadsereg az 1995. augusztus 28-i, a szarajevói Markale piac ellen elkövetett gyilkos támadásig közvetlenül nem avatkozott be, de egységei állomásoztak  az olaszországi Aviano, a taszári és a boszniai Tuzla támaszpontokon.

Clinton elnök 1996. január 13-án mindhárom támaszpontot meglátogatta, Tuzlában találkozott Alija Izetbegović elnökkel, majd Zágrábban Franjo Tuđman horvát elnökkel. A rövid látogatás legfontosabb üzenete Clinton azon kívánsága volt, hogy Horvátországot felvegyék a NATO-ba. Ez 12 évvel később teljesült. 1997 végén másodszor is Szarajevóba és Tuzlába utazott Clinton elnök, ahova akkor elkísérte a felesége és a lánya is.  

1999. júniusban az európai-amerikai csúcstalálkozóról érkezett Ljubljanába. A szlovén állami vezetők mellett találkozott Milo Đukanović akkori montenegrói miniszterelnökkel. Ugyanennek az útnak során Macedóniában meglátogatta a koszovói háború elől menekült koszovói albánok menekülttáborát és találkozott a KFOR békefenntartó misszió amerikai, brit és francia katonáival. Az itt mondott beszédében hangsúlyozta Slobodan Milošević politikájának hatását Bosznia-Hercegovinában és Horvátországban. Kihangsúlyozta, hogy ez a politika tízezrek életét követelte, és több mint félmillióan elmenekültek. Hozzátette: ez az oka annak, hogy Koszovó esetében az USA és a nyugati világ határozottabban lépett fel.

1999. július 30-án 39 ország delegációja és 17 nemzetközi szervezet képviselői elfogadták a Szarajevói Stabilitási Paktum szarajevói nyilatkozatát. A ceremónián részt vett Clinton elnök is. Ez a nagyszabású nemzetközi találkozó formálisan is megnyitotta az utat a Stabilitási Paktum végrehajtása, valamint a háborús feszültségek, instabilitás és ellenségeskedés megszüntetése előtt Délkelet-Európában. A Paktumot az Európai Unió is támogatta, az amerikai elnök többek között azt mondta:

„Közép- és Délkelet-Európa nagy részén a nyitott társadalmak és a nyitott piacok fejlődése meghaladta legoptimistább várakozásainkat. De ami itt, a volt Jugoszláviában történt, megerősítette a legrosszabb félelmeinket. Milošević tízéves kampánya nagySzerbia létrehozására több mint negyedmillió ember halálát okozta, további milliók kényszerültek elhagyni hazájukat, és aláásta az egész régió stabilitását. Megdöbbentette lelkiismeretünket, próbára tette elszántságunkat, veszélyeztette a régió fejlődését és azokat az értékeket, amelyekre az új Európát szeretnénk építeni. Ezért léptek fel a NATO és partnerei először Boszniában, most pedig Koszovóban. De a pusztítás megállítása nem elég.”

A koszovói Bondesteel bázis

Camp Bondsteel az amerikai hadsereg koszovói főbázisa Uroševac mellett. A tábor a legnagyobb és legdrágább külföldi katonai bázis, amelyet az Egyesült Államok épített Európában a vietnami háború óta. A bázis a KFOR és a NATO békefenntartó hadereje részeként az amerikai hadsereg által vezetett Multinacionális Keleti Munkacsoport (MNTF-E) főhadiszállásaként szolgál. Nevét a kitüntetett vietnámi háborús veterán James L. Bondsteelről kapta.

Clinton 1999. novemberben Madeleine Albright külügyminiszter, Wesley Clark NATO-parancsnok, John Podesta vezérkari főnök, Sandy Berger nemzetbiztonsági tanácsadó és a Kongresszus több tagja kíséretében látogatott a júniusban alapított táborba.

„Hála Önöknek, megállítottuk az etnikai tisztogatást, és végrehajtottunk egy sikeres katonai küldetést. Lehetőségünk van, nem garanciánk, de lehetőségünk van arra, hogy ezekkel az emberekkel együtt dolgozzunk, hogy tartós békét építsünk a Balkánon” – mondta Clinton.

Ez volt Bill Clinton utolsó hivatalos látogatása a nyugat-balkáni országokban.

Szlovéniától Szlovéniáig

Utódja, George W. Bush mandátumának kezdetén, első hivatalos elnök útján 2001-ben Szlovéniába látogatott. Találkozott Janez Janša szlovén miniszterelnökkel, Milan Kučan államfővel, és itt találkozott először Vlagyimir Putyinnal. A média a találkozót joggal nevezte “szlovén csúcsnak”, de “Bush-Putyin csúcsnak” is. A szlovének a látogatástól azt várták, hogy Bush felkínálja a meghívást a NATO tagságra, de csak annyit mondott, hogy támogatja a NATO bővítését. A látogatásról a Reuters ezeket a szavakat idézte tőle: “Bátorítom azokat, akik jó nyaralóhelyet keresnek, hogy jöjjenek ide.”

Ő is felkereste 2001. július 24-én a koszovói Bondsteel tábort, meglátogatta a Task Force Falcon katonáit. A látogatás során aláírta a 2001-es pénzügyi évre vonatkozó sürgősségi kiegészítő előirányzatokról szóló törvényt, amely 1,9 milliárd dollárt biztosított többek között katonai fizetésekre, juttatásokra és egészségügyi ellátásra.

“Önöknek köszönhetően egyre kevesebb fegyver érkezik térségbe, és van remény a békére. Önöknek és békefenntartó erőinknek köszönhetően a régió egyre közelebb kerül Európa többi részéhez. De még sok a tennivaló. Civil intézményeket kell létrehozni és megerősíteni. Kordában kell tartani a szervezett bűnözést. A háborús bűnösöknek szembe kell nézniük az igazságszolgáltatással, és Koszovó nem lehet biztonságos menedék más országok bűnözői számára” – mondta Bush.

2008. áprilisban két napig tartózkodott Horvátországban. Találkozott az akkori horvát államvezetéssel, Stjepan Mesić államfővel és Ivo Sanader miniszterelnökkel. “A szabadság az egyetlen igaz út a jóléthez, a biztonsághoz és a békéhez. Vannak, akik kételkednek: megéri-e a szabadság az áldozatokat és az érte fizetett árat? A kételkedők jöjjenek Horvátországba, és megmutathatják nekik, hogy megérte harcolni a szabadságért” – mondta.

“Első európai utamat az Egyesült Államok elnökeként Szlovéniában kezdtem, most pedig az utolsó ismét Szlovéniába hozott” – mondta George Bush az európai-amerikai csúcstalálkozón a Kranj melletti Brdóban 2008-ban. A sajtótájékoztatón teljes támogatást igért a koszovói EULEX-misszióhoz és biztosította, hogy Koszovó a függetlenség kikiáltása után is számíthat az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió támogatására.

A Busht követő elnökök, Barack Obama, Donald Trump és Joe Biden nem jártak a Jugoszlávia felbomlása következtében létrejött országokban.