Békefenntartók között Koszovóban 2003-ban

Szent László tábor, Murphy Line, Pristina. Ez volt 2003-ban a Koszovóban szolgálatot teljesítő magyar őr-és biztosító zászlóalj pontos címe. Harmadszor tértek vissza a térségbe a tatai Klapka György Lövészdandár katonái és tisztjei valamivel többen, mint háromszázan és velük együtt immár hagyományosan a pécsiek is. 

Őr-és biztosító zászlóalj

Az őr-és biztosító zászlóalj a térségben a nemzeti parancsnokság szerepét töltötte be, hozzájuk tartozott a megelőző orvosi laboratórium, a repülőtér üzemeltetését biztosító részleg, a skopjei őr-és biztosító szakasz, valamint a harcállásponton és a skopjei mögöttes harcállásponton dolgozó összes magyar katona. A  zászlóalj feladata a harcálláspont, a magyar tábor és a Gubes- hegy oldalában lévő egykori orosz tábor őrzése volt. Emellett biztosítási és kísérési feladatokat is elláttak: biztosították fontos személy, küldemény és pénzszállítmány útját.  

Egy szép szeptemberi napon látogattuk meg a tábort a férjemmel és az akkor 8 éves Danival. A főútról lefordulva betonakadályokat kerülgetve értünk el a kapuig. A kocsi biztonsági ellenőrzése, személyazonosságunk igazolása után léphettünk a tábor területére. Mindenütt rend és tisztaság, gondozott körletek, sportpályák.

A katonák mindennapjai

És hogy hogyan éltek a katonák? Meglehetősen spártai körülmények között. Egy betonhangár-szerű építményben felállított lakókonténerekben laktak, emeletes ágyakon aludtak négyen egy-egy „szobában”. 24 órás szolgálatot 24 óra pihenő követett, ezt a tábor területén tölthették el olvasással, tévézéssel, videózással. A zászlóalj saját stúdiója napi nyolc alkalommal vetített filmet, de tudták fogni az MTV2, a DunaTV és az HBO adásait is. A pihenőnapokon mehettek vásárolni a harcállásponton lévő különböző üzletekbe, de volt lehetőség sportolásra is. A táboron belül műfüves tollaslabda vagy röplabda pályává alakítható teniszpályája, kosárlabda palánkok, homokos strandröplabda pálya és jól felszerelt konditerem állt rendelkezésre.  

Azon a szeptemberi napon egy bográcsban készült gulyáspartira hívtak meg minket. Még most is összefut a nyál a számban, ha rá gondolok! A zászlóaljnak saját szakácsa és konyhai személyzete volt, sőt minden másban, az üzemanyag kúttól az ácsműhelyig teljesen önellátóak voltak. A szükséges anyagokat a kaposvári logisztikai támogató ezredtől minden héten érkező kamion hozta, a hozzátartozók is ezen az útvonalon keresztül küldhettek csomagokat. 

Daninak nagyon tetszett a katonai tábor, és a katonák is örömmel fogadták. Ámulva nézte, ahogy a kapuőr az összes bejövő kocsit tükörrel megvizsgálja alulról. Megmutatták neki azt az elkülönített részt, ahol kiállították a különböző típusú aknákat, gránátokat, taposó aknákat. Mindennek betetőzésére kezelhette a zenét szolgáltató komputert.

Kik teljesítettek szolgálatot?

Az itt szolgálatot teljesítőknek szigorú orvosi és fizikai alkalmassági vizsgán kellett megfelelni, majd teljesíteni a többhónapos felkészülés követelményeit. Többszörös volt a túljelentkezés ebbe a zászlóaljba is: egyesek anyagilag akarták megalapozni a jövőjüket, mások a nemzetközi környezetben szerették volna kipróbálni magukat és tapasztalatokat szerezni. Mindkét ok miatt többen másodszor, sőt harmadszor érkeztek ide.

Hogy milyen közegben mozogtak és mozognak ma is katonáink, annak érzékeltetésére elég, ha csak azt említem, hogy 2003-ban a KFOR parancsnoka olasz, a törzsfőnöke amerikai, a magyar zászlóalj közvetlen parancsnoka ír, a helyettese osztrák, a hadműveleti tisztje amerikai volt. Műszaki kérdésekben németekkel, egészségügyi, orvosi ügyekben német és amerikai orvosokkal álltak kapcsolatban, a kiképzés terén svédekkel, a csoportos személyszállítást pedig olaszokkal és franciákkal végezték. Az angol nyelv ismerete elengedhetetlen, hiszen a hivatalos és a mindennapi kommunikáció is ezen a nyelven folyt, szerintem ez ma sem lehet másként.

A mi ottlétünk idején a zászlóalj állományának tíz százaléka volt nő, akik nemcsak adminisztratív munkát végeztek, hanem harci feladatok ellátásában is részt vettek. Pristina egészséges ivóvizének biztosításáért, a kutak biztonságáért akkor egy magyar katonaorvosnő volt a felelős.  

A katonák biztonsága

Akkoriban, bár a háború vége még nagyon közel volt, a KFOR erőket nem érte atrocitás, igaz, hogy óriási erődemonstrációkat tartottak a főváros utcáin és az egész országban nap-nap után. Minden rendszabály a katonák biztonságát szolgálta. Nem lehetett egyedül, védőfelszerelés nélkül közlekedni, mindenhova fegyverrel, biztosítókkal mentek, egy jármű egymagában soha nem mozoghatott. A katonák a várost gyalogosan nem látogathatták, kizárólag hivatalos céllal, például bankba mehettek be a fent leírt módon.    

A maléves biztonsága

A férjemnek nagyon jó kapcsolata volt a magyar katonákkal. Mivel egyedül volt kint, gyakran ment el hozzájuk a táborba, vitt nekik friss napilapokat. A Malévnak eszébe sem jutott, hogy valami módon gondoskodnia kellene kiküldöttje biztonságáról egy puskaporos országban. Még annyit sem tettek meg, hogy szolgálati útlevelet igényeljenek, de akkor már nagyon nem csodálkoztunk. 

Rutinos Balkán lakóként tudtuk, hogy magunknak, illetve a férjemnek gondolnia kell a biztonságára, hiszen Pristinában semmilyen magyar képviselet nem volt. A legközelebbi követség Skopjéban volt, ahol mindig nagyon örültek a látogatásának, de mi van akkor, ha lezárják a határokat? Erre mondta azt a békefenntartók parancsnoka, hogy bármi történik a városban, bármilyen zavargás, ne gondolkozzon, azonnal menjen be a táborba, ott biztonságban lesz, onnantól már ők gondoskodnak róla. Szerencsére nem volt rá szükség, de hálás vagyok az alezredesnek, mert így kevésbé kellett aggódnom.

A húsz évvel ezelőtt Pristinában szolgálatot teljesítő katonák biztonságosan mozogtak a nemzetközi környezetben, itthon meg nem szerezhető nemzetközi tapasztalatokat szereztek. 

És mára elmúltak 45 évesek…

A boszniai békefenntartóknál tett látogatásról itt olvashatnak.