Dokumentumfilm a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon a U2 mérföldkőnek számító szarajevói koncertjéről

A „Kiss the Future” című filmnek február 19-én a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon volt a világpremierje. A film az ír rockzenekar 1997. szeptember 23-i, a háború után mérföldkőnek számító szarajevói koncertjéről, az azt megelőző négy év előkészületről készült. A producerei Ben Affleck és Matt Damon, Bono Vox és The Edge (David Howell Evans) és Jason Bourne színész.

“Jugoszlávia felbomlása közepette Szarajevó polgárai arra ébrednek, hogy a város ostrom alatt áll, Boszniában háború dúl. Ahogy a blokád évekig elhúzódik, daccá válik az élet. A rock és punk zene inspirálja és elvonja a figyelmet a szerb támadások mindennapi rémálmáról, a mesterlövészek lövedékeiről” – áll a film szinopszisában.

A koncert előzményei

A U2 és Szarajevó közötti kapcsolat 1993-ra nyúlik vissza. Egy amerikai újságíró, humanitárius munkatárs, Bill Carter hívta fel a figyelmüket az országban dúló háború áldozataira. A júliusi veronai koncertjükön sikerült interjút is készítenie Bonoval. Bono már akkor kész volt fellépni Szarajevóban, de Carter tudta, hogy az túl nagy veszéllyel járna. Ehelyett azt javasolta, hogy műholdas interjúkat közvetítsenek szarajevóiakkal, amit bemutatnak a lemezbemutató koncertek látogatóinak.  

Akkor a koncert még nem jött össze, de a zenekar továbbra is intenzíven részt vett benne, hogy a világ közvéleményének figyelmét a boszniai háború borzalmaira irányítsa.

Bono Vox eltökélt szándéka volt, hogy fellépjenek Boszniában. A daytoni békeszerződés 1995. novemberi aláírása után megkezdődtek az előkészületek.  

A koncert

A zenekar lemondott minden díjazásról, magára vállalta a színpadi felszerelés utaztatási költségét, ennek ellentételezéseként ragaszkodtak ahhoz, hogy a jegyár nem lehet több 20 német márkának megfelelő összegnél.

A kezdeti terv egy kisebb jótékonysági koncert volt, de a helyi szervezők arra kérték a zenekart, hogy hozza el a saját megszokott nagyszabású „PopMart” showját, mintha Szarajevó egy turné egyik állomása lenne. Ők pedig becsomagolták az összes színpadi kelléket, amit 60 kamion szállított a keskeny hegyi utakon a bosnyák fővárosba. 450 fős csapat építette fel a színpadot, rakta össze a hangtechnikát a Koševo stadionban.

A háború 1992-es kezdete óta először szervezték meg a tömegközlekedést, hogy a tömeg eljusson a koncert helyszínére. A fiatalokat különvonatok vitték Horvátországból és Szlovéniából. Arra az estére felfüggesztették a szlovénokkal szembeni vízumkötelezettséget is.  

1997. szeptember 23-án az SFOR alakulatai biztosították a helyszínt, a stadionban 45 000 néző várta a koncertet, köztük néhány ezer békefenntartó a világ minden tájáról. A többiek bosnyákok, szerbek és horvátok, boszniai muszlimok és boszniai szerbek, ortodox keresztények és katolikusok. Egészen a közelmúltig egymás ellenségei, egymás elleni véres harcok résztvevői.  

Korabeli híradásokból tudjuk, hogy Bono már a koncert előtti napokban küszködött hangszalag problémákkal, a show alatt kortizon injekcióval segítették, ezzel együtt a nyolcadik dal körül teljesen elvesztette a hangját. „Teret engedtünk Szarajevónak, hogy elvegye tőlünk a koncertet”. A közönség vette át a főszerepet és énekelt. Larry Mullen és a The Edge életük fénypontjaként emlékezik ezekre a percekre. “Ha 20 évet kellett volna a bandában töltenem csak azért, hogy eljátsszam azt a műsort, azt hiszem, érdemes lett volna” –mondta Mullen.  

A ráadásban elénekelték a „Miss Sarajevo” című dalt, amit az együttes és Eno írt. A dalt az ostrom közepén, 1993-ban rendezett szépségverseny ihletett. Korábban csak egyszer adták elő Luciano Pavarottival egy 1995-ös olaszországi koncerten. Pavarotti nem volt ott a Koševo Stadionban, a hangja kazettáról szólt. A ballada alatt Bono kézenfogva vezette a színpadra a 21 éves Inela Nogićot, a háborús szépségverseny nyertesét.

Bono a koncertet a következő szavakkal zárja: „Felejtsd el a múltat, csókold meg a jövőt! Viva Sarajevo!”

A koncert és a zenekar persze nem tudta egyedül meghozni a békét a régióba, amit egy évvel később a koszovói háború kitörése is jól reprezentál. Egy rövid pillanatot képviselt, ami egyfajta szürreális normalitást teremtett a mindennapi élet poklában.

A dokumentumfilm

A film ötlete Bono Voxnak és The Edge-nek egy Ukrajna támogatására tett kijevi vonatúton fogalmazódott meg.  Felébredtek a szarajevói emlékek. Bono azt nyilatkozat a Die Weltnek: „A film üzenete: amit a szarajevóiaknak el kellett viselniük, az még csak most kezdődik a kijevi lakosok számára.”

„Az U2 zenekar mindig szolidaritást mutatott az elnyomott emberekkel. Amikor Edge és én Kijevbe utaztunk, nem gondoltam Szarajevóra. Hamarosan azonban az összes emlék felszínre került. A dokumentumfilm összekapcsolja Szarajevó ostromát Kijev megszállásával. A film arról is beszél, milyen szerepet játszik a művészet abban, hogy reményt nyújtson az embereknek, akiknek háborúban kell élniük.”

A “Kiss the Future” című dokumentumfilmet Nenad Čičin-Šain jugoszláviai születésű, San Franciscoban élő rendező rendezte, a forgatókönyvet Bill S. Carter írta.  A film egy városi közösség életét mutatja be egy ostrom alatt álló városban.  

„A háború abban a pillanatban véget ért, amikor Bono a színpadra lépett” – emlékszik vissza a filmben a közönség egyik tagja.

Nenad Čičin-Šain dokumentumfilmje bepillantást ad Szarajevó rémálmába, és abba, hogy a rockzene hogyan tartotta életben az embereket és a reményt: „koncerteket és diszkókat, amiket Szarajevó lerombolt garázsaiban és óvóhelyein tartottak, miközben a felszínen tombolt a háború.”

A film amellett, hogy Európa tragikus közelmúltjának időkapszulája, emléket állít a U2  huszonhat évvel ezelőtti koncertjének, ami sokak szerint az elmúlt 50 év egyik legemlékezetesebb rockzenei eseménye volt.