A téli olimpiai játékok évfordulója: A legjobb dolog, ami Szarajevóval történt

1984-ben hónapokig tartó hótalanság után, február 7-e és 8-a közötti éjszakán megindult a havazás. Úgy kellett a hó, mint még soha. A szervezők jó része az egész éjszakát a Bjelašnicán és a Jahorinán töltötte sílécekkel a lábukon, hogy előkészítsék a terepet. A városban lakosok ezrei takarították a járdákat, utakat. Évek óta készültek a 14. Olimpiai Játékokra. 

Február 8-án a Kosevo stadionban 50 000 néző jelenlétében nyílt meg a XIV. Téli Olimpiai Játékok. A legjobb jugoszláv műkorcsolyázó, Sandra Dubravčić pontosan 15 óra 44 perckor gyújtotta meg az olimpiai lángot. 

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1978. május 18-án jelentette be, hogy Szarajevó lesz a XIV. Téli Olimpiai Játékok házigazdája. 

„Amikor elhatároztuk, hogy pályázunk, tulajdonképpen az volt a célunk, hogy ingyen reklámokat kapjunk a szarajevói turizmus fejlesztéséhez. És higgyétek el, az utolsó pillanatig, még Athénban sem hittem el, hogy nyerünk, figyelembe véve, hogy kik voltak még a jelöltek – Sapporo, és két svéd város: Fálun és Göteborg közösen. Elit helyszínek” – emlékezett vissza Mirko Galić, akkori polgármester.

Olyan koncepciót kínáltak fel, amit addig és utána sem: 24 kilométeres körzetben minden sportág és a játékok egésze megvalósult.

A játékokon 49 válogatott vett részt, közel 1300 sportolóval 39 versenyen. Sok pénzt költöttek a szervezésre, körülbelül 150 millió dollárt.  Kibővítették a repülőteret, utak és szállodakomplexumok épültek a hegyekben és a városban. Ez volt az első olimpia, ami 12 millió dollár nyereséggel zárult.  De amit Szarajevó kapott, az sokkal több volt, mint a pénz. 

A versenyeket a város körüli hegyeken, a Bjelasnicán, a Jahorinán, az Igmánon, a Trebevićen, a Kosevo Olimpiai Stadionban, a Zetra Olimpiai Komplexumban és a Skenderija Kulturális Sportközpontban tartották. 

A játékok február 19-én ünnepélyes ceremóniával zárulta Zetra Olimpiai Csarnokban. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnöke,  Juan Antonio Samaranch szerint az addigi legjobban szervezett olimpia volt. A helyiek még ma is az egyik legjobb dolognak tartják, ami Szarajevóval történt.

A háború után az igmani síugró sáncokat, a trebevići bobpályát nem építették újjá. A Bjelašnicán és a Jahorinán történtek beruházások, és bár felújított és szebb, mint valaha, a Zetra  Jégcsarnokban csak az év 30 napján van jég. 

2002-ben Salt Lake Cityben felröppent egy utópisztikus gondolat, hogy a 2010-es játékokat Szarajevóban rendezzék meg, mert voltak, akik úgy gondolták, hogy tartozik a világ Bosznia-Hercegovinának, amiért nem tudták megállítani a háborút. Ez persze nem valósulhatott meg és a mai városvezetők úgy látják, hogy a következő húsz évben biztosan nem lesz lehetősége a boszniai fővárosnak egy újabb pályázat benyújtására.