Egy szisztematikus etnikai tisztogatás előjátéka: május 31, Prijedor fehér szalagjai

Május 31-e a Fehér Szalag Napja. 1992. május 31-én az észak-nyugat-boszniai kisvárosban, Prijedorban a nem szerb lakosságnak elrendelték, hogy fehér lepedőkkel jelöljék meg házaikat, és fehér szalagot viseljenek a karjukon. Borzalmas előjátéka volt ez a szisztematikus etnikai tisztogatásnak, haláltáboroknak és 3176 civil, köztük 258 nő és 102 gyermek meggyilkolásának.

Ezen a napon Bosznia-szerte, és a világ számos városának utcáin, házain jelennek meg a fehér lepedők, fehér zászlók, fehér szalagok. Ami 1992-ben a kirekesztés és a megalázás eszköze volt, az mára a dac, az emlékezés és a fasizmus, valamint a történelmi revizionizmus elleni küzdelem globális szimbólumává nőtte ki magát.

Voltak előzmények

A prijedori bűncselekmény nem egyik napról a másikra történt. A hírhedt május 31-i rendeletet hónapokig tartó politikai előkészítés és gondos tervezés előzte meg. 1992. április 29-ről 30-ra virradó éjszaka a Szerb Demokrata Párt (SDS) erőszakos, de vérontás nélküli hatalomátvételt hajtott végre.

És elkezdődött a pokol a bosnyákok, horvátok és más nem szerb nemzetiségű lakos számára. Tömeges elbocsátások következtek, orvosok, rendőrök, tanárok és gyári munkások kerültek az utcára egyik napról a másikra pusztán a nevük miatt. Ellenőrzőpontokat állítottak fel, korlátozták a szabad mozgást, a helyi rádión és a “Kozarski vjesnik” újságon keresztül naponta gyűlölet- és félelemkeltő médiapropagandát terjesztettek, előkészítve a talajt az elkövetkezőknek.

A Prijedor Rádió baljóslatú felhívása

A szörnyű kampány csúcspontján, 1992. május 31-én Prijedor Önkormányzatának   Válságközpontja borzalmas felhívást olvastatott be a helyi rádióban:  

„Szerb polgárok, csatlakozzatok a katonákhoz, a rendőrséghez a szélsőségesek üldözésében. A más nemzetiségű polgároknak, a muszlimoknak és a horvátoknak fehér zászlókat kell felakasztaniuk házaikra és lakásaikra, fehér szalagot kell viselniük a karjukon. Ellenkező esetben súlyos következményekkel jár”.

A második világháború és a zsidók sárga csillaggal való megjelölése után ez volt az első alkalom Európában, hogy egy népet szisztematikusan, fizikailag és vizuálisan megjelöltek etnikai vagy vallási hovatartozása alapján. 

Haláltáborok: Omarska, Keraterm i Trnopolje

Ez a parancs tömeges letartóztatásokat, véres üldöztetéseket és koncentrációs táborok megnyitását indította el Prijedor község egész területén.

Omarska a leghírhedtebb tábor volt, ahol Prijedor elitjét, értelmiségieket, bírákat, orvosokat és üzletembereket tartották fogva. Több mint 3000 ember fordult meg Omarskán. Különösen hírhedt  a „Fehér Ház” és a „Vörös Ház”, a legszörnyűbb kínzások helyszínei, ahonnan alig valaki tért vissza élve.

Keraterm egy háború előtti kerámiagyár területén létesült. Itt 1992. július végén a „3-as szobában” követtek el szörnyű mészárlást. Az őrök géppuskákkal lőttek át a bezárt ajtón és vegyi fegyvereket dobtak be. Több mint 150 rabot öltek meg egyetlen éjszaka alatt.

Trnopolje a tömeges deportálások, nők és lányok szörnyű megerőszakolása és éheztetés helyszíne volt. A trnopoljei fogolytábor szögesdrótja mögött álló, megkínzott Fikret Alićról brit újságírók által rögzített kép bejárta a világot. A 20. század végén Európa szívében létező koncentrációs tábor létezésének megkérdőjelezhetetlen bizonyítékává vált.

Korićan sziklái és Tomašica

A táborok mellett a prijedori bűncselekményeket tömeges kivégzések kísérték. Az egyik legszörnyűbb 1992 augusztusában történt a Vlašić-hegyen található Korićanske sziklán, ahol a prijedori rendőrség bevetési osztaga több mint 200 bosnyák és horvát férfit lőttek le, holttestüket egy többszáz méter mély szakadékba dobták.

Annak érdekében, hogy az ipari méretű bűncselekmények nyomait eltüntessék, a holttesteket tömegsírokba szállították szerte a boszniai Krajinában. Közülük a legnagyobbat, a Tomašica bányát csak 2013-ban fedezték fel. A helyi szerbek évtizedekig hallgattak erről a helyszínről, tartva a hallgatási fogadalmukat.  Többszáz holttestet ástak ki Tomašicából és Jakarin Kos másodlagos sírjából.

A prijedori vérengzéseknek, az etnikai tisztogatásnak 102 gyermek áldozata volt. Az áldozatok szülei és egyesületei évek óta küzdenek a helyi hatóságokkal egy méltó emlékmű felépítéséért Prijedor központjában. Egyelőre sikertelenül.

Hogyan jött létre a Fehér Szalag Napja?

A kezdeményezés 2012-ben indult, miután a helyi hatóságok betiltották a bűncselekmény 20. évfordulójának megemlékezését. Ezután a prijedori Emir Hodžić, akinek apját és testvérét Omarskában ölték meg, egyedül kiment a város főterére fehér szalaggal a karján, és csendben csak állt. Ezt a bátor cselekedetet hamarosan támogatta egy polgári kezdeményezés és a kampány, amely arra szólította fel a polgárokat, hogy május 31-én viseljenek fehér szalagot, viharos sebességgel terjedt el világszerte.

Az igazságot nem lehet elhallgattatni

Prijedorból körülbelül 50 000 nemszerbet, a bosnyák és horvát lakosság 94 százalékát  űzték el. Több mint 30 000 nemszerb nemzetiségű férfit, nőt és gyermeket, elsősorban bosnyákokat és horvátokat börtönöztek be és tartottak rendkívül embertelen körülmények között a Trnopolje, Keraterm és Omarska táborokban.

A Prijedorban elkövetett bűncselekményekért a volt Jugoszláviában elkövetett bűncselekményeket vizsgáló hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICTY), valamint a bosznia-hercegovinai bíróságok több mint 50 ítéletet hoztak. A felelősöket, köztük Milomir Stakićot, a település háborús polgármesterét, többszáz év börtönbüntetésre ítélték.

Prijedor szerb lakossága, a jelenlegi hatóságok és a Boszniai Szerb Köztársaság továbbra is tagadja a bűncselekmények mértékét.