Egyéb,  EX-YU

Gyerek menekültek a balkáni úton

Három évvel ezelőtt az ún. balkáni úton Bosznia-Hercegovina a menekültek egyik kulcsfontosságú országává vált. Ez alatt az idő alatt az ország 90 millió eurót kapott a menekültek ellátásának segítésére, ám a körülmények nem azt mutatják, hogy azt valóban arra fordították, amire szánták. A legtöbb pénzt Una-Sana kanton kapta, mert a horvát határhoz való közelségük miatt ők viselik a menekültválság legnagyobb terhét. Az országban lévő körülbelül tizenkétezer menekült 80 százaléka tartózkodik a kantonban.  

A menekültek legszívszorítóbb csoportja a gyerekek. Becslések szerint jelenleg körülbelül ezer kiskorú menekült gyermek él Boszniában, körülbelül ötszázan vannak egyedül, család nélkül, felnőtt kíséret nélkül. Leginkább Afganisztánból, Pakisztánból, Szíriából érkeznek. Ők a legkiszolgáltatottabbak, ők vannak a leginkább kitéve erőszaknak, annak, hogy bűnözők használják fel és ki őket.

A legtöbb pénzt Una-Sana kanton kapta, mert a horvát határhoz való közelségük miatt ők viselik a menekültválság legnagyobb terhét.

A Deutsche Welle újságírója leírja, ahogy a Bihać közelében található Borići családi tábor bejárata előtti betonon gyerekek játszanak. A gyerekek még kicsik, hat-, hét-, nyolcévesek. A játékuk neve: a „Nagy Játék”. Két csoportra oszlanak, az egyik csoport a “menekültek”, a másik a “horvát rendőrség”. A „menekültek” megpróbálnak átmenni a betonplacc egyik oldaláról a másikra, a „rendőrök” megpróbálják megakadályozni őket ebben. Kiabálnak, nyomulnak, fenyegetnek, a gyerekek ütlegeléseket imitálnak, végül a „rendőrök” leszorítják a „menekülteket” a betonplaccról. A játéknak vége.

Becslések szerint jelenleg körülbelül ezer kiskorú menekült gyermek él Boszniában.

Az egyedül utazó gyerekek közül mintegy ötven befogadóállomásokon kívül, mindenféle támogatás és védelem nélkül él általában üres épületekben, elhagyott gyárakban, magánlakásokban felnőtt felügyelete nélkül. Ők nincsenek regisztrálva, nincs regisztrált szállásuk, nem kapnak rendszeres étkezést, sem semmilyen segítséget. Megoldják, ahogy tudják. A Save the Children alapítvány próbál meg segíteni rajtuk.

“Két hónapja egy elhagyatott épületben alszok, azt eszem, amit segélyszervezetektől, vagy a helyiektől kapok. Túl hideg van egy ilyen épülethez, de ha tüzet gyújtunk, hogy melegedjünk, akkor nem lehet levegőt venni a füsttől” – mondja a 17 éves Fahad.  

Több más kiskorúval együtt várják az épületben a lehetőséget, hogy belekezdhessenek igazi „Nagy Játékba”, egy újabb kísérletbe, hogy nyugat felé haladva átlépjék Horvátország határát. Korábban már próbálták egyesek tízszer, mások tizenötször, a horvát rendőrség azonban minden alkalommal erőszakkal visszaküldte őket Boszniába. Évek óta ez az általános gyakorlat az EU határain.  

“Megpróbáltunk átmenni a határon, és most nem engednek vissza a táborokba. Minden alkalommal, amikor visszatérünk, azt mondják, hogy nincs hely számunkra. Itt nagyon hideg van. A táborban vannak barátaink, ők melegben vannak, nekik jó “- mondta a 15 éves afganisztáni Abdul, aki jelenleg egy másik, szülőfalujából való gyerekkel egy elhagyott gyárban él Bihaćon.

A gyerekek a menekültek legkiszolgáltatottabb csoportja, ők vannak leginkább kitéve erőszaknak. A Save the Children alapítványnál számos tanúvallomás van a kiskorúak bántalmazásáról. Nem ritka a szexuális erőszak. Az áldozatok többnyire lányok és fiatal nők, de regisztáltak tizenhét esetet, ahol fiúk voltak az áldozatok.

“A csempészek, a bűnözők a kísérő nélküli gyerekekkel rosszabbul bánnak, mint a felnőttekkel. Úgy viselkednek velük, hogy a gyerekeknek az az érzésük, hogy ők rendelkeznek az életükkel is” – mondja az alapítvány boszniai képviselője.

A gyerekek traumatizáltak. Az újságírók leírnak egy jelenetet, ami egy menekültközpontban történt meg: „Volt egy család gyerekekkel. Amikor a felnőttek elkezdtek beszélni a „Nagy Játékról”, arról, hogy miként próbálják meg újra átlépni a horvát határt, a gyerekek sírni kezdtek, visítottak. Óriási a félelem.”

Sok gyerek inkább az utcán marad, elhagyott épületekben vagy néhány ideiglenes szabadtéri táborban alszik a lehető legközelebb a határhoz.

A kísérő nélküli kiskorú menekültek helyzete különösen romlott azóta, hogy szeptember elején bezárták a bihaći Bira gyár területén lévő tábort. Négyszáz kiskorú volt ott, akiket a bezárás után más befogadóállomásokra, részben a lipai táborba szállítottak. A Doboj Gyermek- és Ifjúsági Központ is nyitva áll a kiskorúak előtt, de valójában csak kevesen mentek oda: messze van a bosnyák-horvát határtól, és attól tartanak, hogy nem lesznek képesek visszatérni oda. Általánosságban az országban van elég kapacitás a gyerekek elhelyezésére, de vannak helyek, ahova a fiatalok nem akarnak menni, Una-Sana és Szarajevó kantonban pedig már megteltek a szálláshelyek, így sok gyerek inkább az utcán marad, elhagyott épületekben vagy néhány ideiglenes szabadtéri táborban alszik a lehető legközelebb a határhoz.

Túl hideg van egy ilyen épülethez, de ha tüzet gyújtunk, hogy melegedjünk, akkor nem lehet levegőt venni a füsttől..

A Save the Children alapítvány arra kéri a boszniai hatóságokat, hogy regisztrálják az összes kísérő nélküli kiskorú menekültet és biztosítsák számukra a védelmet ott, ahol valójában vannak.

„Sürgősen további menedékhelyekre van szükség, mielőtt a gyerekek halálra fagynak, vagy más módon megsérülnek. Különösen a kísérő nélküli gyermekeket, valamint a családokat és más veszélyeztetett csoportokat kell biztonságban tartani. Ez azt jelenti, hogy az egész országban és a migrációs útvonal mentén további menedékhelyeknek kell rendelkezésre állniuk, amelyek megfelelőek a gyermekek és a családok számára. A hatóságoknak biztosítaniuk kell az összes gyermek, beleértve a kísérő nélküli gyermekek azonnali hivatalos regisztrációját, beutalását és elhelyezését. A regisztráció elengedhetetlen első lépés a legkiszolgáltatottabbak védelmének biztosításában, és nem függhet a rendelkezésre álló kapacitásoktól. Minden gyermeknek, beleértve a kísérő nélküli gyermekeket is, joga van biztonsághoz és védelemhez.”

Az alapítvány ugyanakkor arra kéri az Európai Uniót, hogy vessen véget a nemzetközi jog rendelkezéseivel ellentétes visszatoloncolási gyakorlat tolerálásának. A menekült gyerekeknek védelmet kell nyújtani és biztosítani számukra a törvényes menekült státuszt.

A DW újságíróinak nem sikerült megtudniuk, hogy mire és kik használták fel a 90 millió eurót, Bihać polgármestere Šuhret Fazlić a pénzeszközök átláthatatlan elköltéséről beszélt.

“Hadd mondjam el azonban, hogy bármit is gondoltam néhány rossz lépésről, ha nem lett volna az IOM (az ENSZ menekültügyi szervezete) és az Európai Unió, a menekültkérdés általános katasztrófát okozott volna Bihaćon és az egész kantonban, mert rajtuk kívül senki nem tett semmit. De ahol pénz van, ott tolvajok is vannak.”

A Bosznia-Hercegovinában tartózkodó menekültek fő célja továbbra is az, hogy tovább menjenek az Európai Unió területére, elsősorban Olaszországba és Németországba. A származási országokba való visszatérés számukra nem lehetséges.

Forrás: DW, savethechildren.com

fotók: savethechildren.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük