Három évtized filmvarázslat – Elkezdődött a 30. Szarajevói Filmfesztivál
Három évtized nem kis jubileum a háború utáni Bosznia-Hercegovinánál gazdaságilag fejlettebb országok, fejlettebb társadalmak számára sem. Harminc év folyamatos munka és eltökéltség eredményeként a dacos, “csakazértis” egykori vállalkozásból Délkelet-Európa legnagyobb, legrangosabb filmfesztiválja lett.
Filmesek találkozóhelye
Szarajevó négyéves ostromának vége felé, 1995-ben az Obala Művészeti Központ elindította a szarajevói filmfesztivált. A még mindig ostrom alatt álló város olyan fesztiválnak adott otthont, amely a civilizáció összes pozitív értékét tükrözte. A város, amely éppen túlélte hosszú történelmének legsúlyosabb traumáját, úgy döntött, hogy a háború utáni újjáépítés egyik fontos eleme az ország kulturális megerősítése. A szarajevói filmfesztivál tökéletesen illeszkedett ezekhez a törekvésekhez, és rövid idő alatt a háború sújtotta régió legjelentősebb filmeseinek és a világ minden tájáról érkező filmeseknek a találkozóhelye lett. Az évek során olyan világsztárok keresték fel, mint Angelina Jolie, Brad Pitt, Robert de Niro, Morgan Freeman, John Malkovich, Oliver Stone és a sor végtelen.
Az ünnepélyes ceremóniával megnyitott 30. Szarajevói Filmfesztivál (SFF) nyitófilmje Danis Tanović bosnyák rendező Nyár után című filmje volt a Nemzeti Színházban. Tanović többszörös díjnyertes rendező, forgatókönyvíró és producer. Senkiföldje (2001) című filmjéért, amelynek forgatókönyvet is ő írta, elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat.
“Szarajevó szíve”
A szarajevói filmfesztivál legfontosabb része minden bizonnyal a „Szarajevó szíve” díj odaítélése négy versenykategóriában: dokumentumfilm, rövidfilm, játékfilm és ifjúsági film. A díj elismert márka a filmes világban, a díjazott filmek művészileg kiforrott és sokoldalú filmes teljesítményként szereznek hírnevet. Idén 54 alkotás verseng a díjakért.
A “Szarajevó szíve” díjat 2004 óta ítélik oda. A francia divattervező, Agnes Andree Marguerite Trouble, ismertebb nevén Agnes B tervezte, aki a fesztivál egyik védnöke volt. A díj nevébe a város iránti szeretet vésődött bele.
A “Szarajevó tiszteletbeli szíve” díj 2005-ben jött létre azzal a céllal, hogy elismerjék azokat a művészeket, akik a filmipar megerősítéséhez és fejlesztéséhez, valamint a szarajevói filmfesztivál támogatásához és fejlesztéséhez nyújtottak kiemelkedőt. A 30. jubileumi fesztiválon a „Szarajevó tiszteletbeli szíve” díjat adták át Elia Suleiman palesztin rendezőnek, John Tuturro színész, forgatókönyvíró és rendezőnek, Alexander Payne rendezőnek és Meg Ryan színésznőnek. Ryan a fesztivál ideje alatt mesterkurzust is tart Danis Tanović moderálásával.
Ebben az évben a filmfesztivál egy új díjat is bevezetett. Az éghajlatváltozással kapcsolatos figyelem felkeltése érdekében az ENSZ bosznia-hercegovinai fejlesztési programjával együttműködve ítélik oda a Környezettudatosság különdíját.
A kezdetek az ágyúzás árnyékában
Mirsad Purivatra, a szarajevói filmfesztivál egyik alapítója jól emlékszik az első lépésekre.
„Naponta harcot vívtunk a fizikai túlélésért, volt ágyúzás, mesterlövészek, hiány volt áramból, élelemből és egyéb alapvető szükségletekből. Lehet, hogy gáz és fűtés nélkül éltünk, de a kultúrára is szükségünk volt. Mivel az Akadémia főbejárata mesterlövész tűz alatt állt, hátul lyukat vágtunk a falba, azon keresztül lehetett belépni” – emlékszik vissza.
A Művészeti Akadémiától filmszalagokat, kivetítőt, humanitárius segélyből generátort kaptak, és így indult a háborús mozi. A gyerekes anyáktól a katonákig mindenféle ember ment filmet nézni. Ez egy lehetőség volt, hogy találkozzanak, beszélgessenek és egy rövid időre eltereljék gondolataikat arról, ami körülvette őket.
Marco Müller, a világ egyik legrangosabbnak tartott Locarnoi filmfesztivál szervezője is hírét vette a háborús mozinak. 1994-ben elvitte Szarajevóba a teljes locarnoi programot. Ő volt az, aki arra ösztönözte a szarajevóiakat, hogy indítsák el saját filmfesztiváljukat.
„A világ eddig három dologról ismerte Szarajevó nevét: az első világháború kezdetét jelentő merényletről, az 1984-es téli olimpiáról és az 1992-1995 évi ostromról. De ezek már a múlt. A negyedik, amiről a világ ismer minket, a három évtizede zajló Szarajevói filmfesztivál, ami a város egyik jelképévé lett.”
Szarajevó nem egy hétköznapi város
És valóban. Augusztus közepén Szarajevó központjában egy tájékozatlan turista azt hiheti, hogy előrehozott Valentin-nap van a városban. A fesztivál napjai alatt minden sarkon szívszimbólumok vannak, az üzletek az SFF-t hirdetik a kirakatokban, mindenhol zászlók lobognak, óriásplakátok világítanak, piros inges önkéntesek ajándéktárgyakat és szórólapokat kínálnak.
Szarajevó soha nem volt egy hétköznapi város. A modernkori történelem leghosszabb ostromát túlélő város volt, ahol egy olyan filmfesztivált sikerült létrehozni, amit a világ minden tájáról érkező vendégek és résztvevő művészek boldogan írnak be a naptárjukba.
„Az ostrom utáni városból, ahol nem volt mozi és filmstúdió, az előző három évtizedben regionális filmes központot építettünk” – mondja Mirsad Purivatra.
