Bosznia-Hercegovina,  EX-YU

A nap, amikor egész Szarajevóban végetért a háború

Huszonöt évvel ezelőtt, 1996. március 19-én feloldották a négyéves blokádot Szarajevó egyik legnagyobb kerületében, Grbavicán.  Az 1995. decemberben Párizsban aláírt daytoni békeegyezmény nyomán 1996. február 29-én kezdődött meg az 1425 napig ostrom alatt álló város „felszabadulása”, a szerb katonai erők visszavonulása. Ebben a folyamatban volt az utolsó kerület Grbavica, a Szerb Köztársaság hadserege ezt a területet hagyta el legutoljára.

Sok lakás még lángokban állt, vastag fekete füst áradt ki az ablakokon.

A kerület emblematikus, mindenki által ismert létesítményét, a Željezničar stadionját, népi nyelven a „Kupák völgyét”, pontosabban a nyugati tribünt  1992. május 4-én felgyújtották, a stadion többi részét aláaknázták. A tűzben megsemmisült 316 serleg, amiből 42 a focistáké volt, a többit az akkor 14 klubot számláló Željezničar Sportegyesület más klubjai nyerték el. A stadion a harcok alatt végig frontvonal volt.

a stadion teljesen megsemmisült, az utcák felismerhetetlenek voltak.

Grbavica háborús sorsa 1992. június 5-én pecsételődött meg, amikor a jugoszláv néphadsereg alakulatai elhagyták a Tito laktanyát és a katonák ahelyett, hogy a megállapodás szerint Dobrinján keresztül Lukavicába mentek volna, egy részük az Elektroprivrede épülete előtti Socijalno hídon át Grbavicába ment és elfoglalta azt.

“Leugrottak a teherautókról, és elfoglalták a kerületet, ami addig a senki földje volt “– mondták a tanúk.

Attól a naptól kezdve Grbavicat hivatalosan is minden oldalról ellenség vette körül. A városrész az  ostrom alatt a boszniai szerb hadsereg ellenőrzése alatt állt.

“Kezdetben a helyzet kaotikus volt, mindent elloptak, amivel találkoztak … és nemcsak zsoldosok voltak. Helyiek is részt vettek a lopásokban” – emlékezik vissza egy grbavicai lakos.

A megszállás legelején az ellenség célpontjai a tiszta bosnyák és horvát házasságok voltak, a vegyes házasságokat eleinte nem bántották. De 1992. szeptember végéig mindazok, akik bármilyen formában ellenvéleményt fogalmaztak meg az agresszorok politikájával szemben, ellenségek lettek.  

Sokan visszatértek háború előtti otthonaikba (saját felvétel 1999)

A grbavicai szörnynek nevezett Veselin Vlahović Batko 1992. június 14-én lelőtte a szarajevói kézilabda csillagát, Goran Čengićet és a szomszédját, Husnija Ćerimagić professzort, akit a sportoló próbált megmenteni. Ugyanezen a napon a Pecar család tizenhárom tagját elhurcolták a frontvonalra, a zsidó temető közelébe, és ott arra kényszerítették őket, hogy az aláaknázott mezőn átfussanak. Ezután a hatéves Azra Pecarát és a nagymamáját lelőtte, három családtagot megsebesített. Batkot 2013. március végén 45 év börtönre ítélték.

1996. március 19-én Grbavicára visszatérve az emberek katasztrofális helyzetet találtak. Négy éven át senki nem vitte el a települést elárasztó szemetet, a zsidó temető, a stadion teljesen megsemmisült, az utcák felismerhetetlenek voltak. A visszatérők tanúsága szerint a terület Hirosimára emlékeztetett. Sok lakás még lángokban állt, vastag fekete füst áradt ki az ablakokon. A kivonuló szerbek távozáskor mindent leromboltak maguk után.

Sokan visszatértek háború előtti otthonaikba, elsősorban azok, akik az ostromot Szarajevó más részein vészelték át miután lakásuk elhagyására kényszerítették őket. A szerb lakosok többsége a Szerb Köztársaság akkori vezetésének felhívására elhagyta Grbavicát, és elköltözött Szarajevóból.

„Aki nem volt itt, ezt nem tudja megérteni. Mindig azt mondom, hogy Szarajevónak nehéz volt a lövöldözés és a sebesülés szempontjából, de itt mentálisan iszonyatos volt, nagyon iszonyatos “– mondta Emira Frašto, aki szintén túlélte Grbavica megszállását.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük