Koncert az ostromlott Szarajevóban. Vezényel: Zubin Mehta
1994. június 19-én koncertet tartottak az ostromlott Szarajevóban a Nemzeti Könyvtár, a Vijećnica romjai között. A könyvtár a leomlott falakkal, a leszakadt főlépcsővel, az összetört ablakokkal az egyik legszürreálisabb és legfélelmetesebb helyszín, amit valaha is választottak a Mozart Requiemjének előadására. Egy erkélyről reflektorokat szereltek fel a nyolcszögletű nagyterem körül és lépcsőzetes színpadot emeltek a padlón lévő tégla-, salak- és papírhamu fölé. Ez volt a világ legszomorúbb és legbüszkébb koncertterme.
A Szarajevói Filharmonikusok Zenekarát Maestro Zubin Mehta vezényelte. A szarajevói székesegyház kórusa mellett közreműködött Cecilia Gasdia (szoprán), Komlósi Ildikó (mezzoszoprán), José Carreras (tenor) és Ruggero Raimondi (bariton).
1994-ben harmadik évébe lépett a Bosznia elleni agresszió. Szarajevóban már több mint 10 000 embert öltek meg, akiknek 85 százaléka civil lakos volt.
“Mindannyian teljesen le vagyunk sújtva attól, amit itt láttunk” – mondta Zubin Mehta.
“Ez egy igazi kiváltság számunkra, hogy megmutassuk a világ ezen a részén élőknek, hogy a nemzetközi közösség mögöttük áll”– mondta José Carreras.
A túlélésért játszottak
A háború miatt a Szarajevói Filharmónia is leállt. Hatalmas anyagi és emberi veszteségeket szenvedett el. Az ostrom során a zenekar hét tagja meghalt, tizenketten megsebesültek, többen elmenekültek a városból. A hiányt fiatalokkal kellett pótolni.
„Olajból, gézből, alufóliából készített lámpások mellett játszottunk és gyakoroltunk, mert gyertyánk sem volt. Próbáltunk és remekül szóltunk, de csak a túlélésért játszottunk.”
Hidajeta Tanković csellista már 24 éve játszott a zenekarban. Azt mondta, hogy a június 19-i koncert értelmet adott az életének. “Újjászületettnek érzem magam.” Az asszony az ostrom alatt a város egyik végéből a másikba járt gyalog és csellóleckéket adott gyerekeknek. Ott állt kenyérért 1992-ben abban a sorban a Vasa Miskina utcában (mai Ferhadija), amit ágyúval lőttek a szerbek. A lábán sebesült meg. “Most annyira izgatott vagyok a Requiem miatt, hogy már két napja nem tudok aludni.” Egy kezdő csellón játszott, mert a saját hangszere megsemmisült, amikor dobrinjai otthonában egy repeszdarab beszakította. “Takaróba csomagoltam, és a szekrénybe rejtettem, de a repeszek átszakították a testét. Mintha arra céloztak volna.”
A koncert
A koncert életre hívója Mario Dradi olasz producer volt, aki több komolyzenei jótékonysági koncertet is szervezett. Bár ez az előadás zárt volt a nagyközönség előtt, a Nemzeti Színházban tartott próbák mindenki előtt nyitottak voltak.
Maga a koncert 35 percig tartott. Ötven meghívott vendég, a boszniai vezetők, ENSZ tiszviselők lehettek jelen. Több tucat fegyveres bosnyák rendőr és katona őrizte az épületet, és legalább egy háztömbnyire lezárták a környező területet a jármű-és a gyalogosforgalom elől. A koncertet a televízió közvetíti Európa-szerte (kivéve Nagy-Britannia), Japánban, a Közel-Keleten és az Egyesült Államokban. Az összegyűlt összeget, körülbelül ötmillió dollárt, a fegyveres konfliktusok áldozatainak javára fordították a háborúban elhunyt többezer ember emlékére.
A háború folytatódott
A harcok a koncert hétvégéjén is folytatódtak. Géppuskatűz és rakéta-meghajtású gránátok robbantak néhány száz méterre a fellépők szállodájától. Orvlövészek megöltek egy embert, és megsebesítettek egy gyereket, aki a Holiday Inn szálloda mellett elhaladó villamoson utazott.
“Csak abban reménykedünk, hogy amikor távozunk, történik valami – mondta Zubin Mehta. – Valami, amivel meggyőzhetnek valakit, hogy hagyja abba ezt az őrületet. Talán egyszer eljövünk és eljátsszuk Gustav Mahler második szimfóniáját. A „Feltámadást”.
A koncert sokakban újraélesztette a reményt, de az ellenség még nem tágított. A világhírű művészek a koncerttel felhívták a világ közvéleményének figyelmét a Boszniában elkövetett szörnyű bűnökre, mégis megtörténhetett egy évvel később a srebrenicai népirtás.
A szarajevóiak azonban nem felejtik és nem fogják elfelejteni a koncertet. Ez egy olyan nap volt, amikor Mozart zenéjének hangjai visszhangoztak városszerte az otthonokban a halált hozó lövedékrobbanások helyett.
