Nyolcvan éves Ivica Osim
A legendás boszniai labdarúgó, edző május 6-án ünnepelte nyolcvanadik születésnapját.
Jugoszlávia válogatottjának utolsó szövetségi kapitánya 1941. május 6-án született Szarajevóban, 13 éves volt, amikor elkezdett focizni a Željezničar csapatában. Az első felnőtt mérkőzését 1959-ben játszotta az eszéki Proletár Labdarúgó Klub ellen. Kivételes labdakezelése, technikája, könnyedsége miatt nagyon gyorsan a közönség kedvence lett.
Tizenegy évet játszott a felnőtt csapatban, 250 mérkőzésen 75 gólt rúgott. 1967-ben Jugoszlávia legjobb játékosának választották. 1970-ben Franciaországba igazolt, ahol több klubban is megfordult, végül 1978-ig, játékos pályafutása végéig a Strasbourgban játszott.
1962-1963-ban az U21 tagja volt, a felnőtt válogatottban 16 mérkőzésen lépett pályára. Tagja volt az 1964-es tokiói olimpiai csapatnak. Öt mérkőzésen négy gólt rúgott.
Aktív labdarúgó pályafutása után az FK Željezničar edzője lett. 1978-tól nyolc évig ült a csapat kispadján, ez idő alatt a szarajevói gárda kétszer lett második helyezett a nemzeti bajnokságban, a Tito Marsall Kupa döntőse volt.
1985-ben UEFA Kupa elődöntőt játszott a Videoton ellen. A visszavágó nagyon emlékezetes volt. 1985. április 24-én Szarajevóban játszották, a Željo egészen a 88. percig 2:0-ra vezetett, és az első mérkőzésen idegenben lőtt góllal a továbbjutó volt. És akkor Csuhay József lövése a kapus kezéről a hálóban kötött ki, így a döntőt a Videoton játszotta. Még most is úgy írnak erről a mérkőzésről, mint a Željezničar és Ivica Osim edzői időszakának legnehezebb pillanatairól. És az én kedvenc szarajevói fodrászom sem tudta felejteni még 15 évvel később sem.
1986-ban lett a jugoszláv válogatott szövetségi kapitánya. Ő volt az első Boszniából származó szövetségi kapitány és támadták is érte nem egyszer, hogy több bosnyák játékost is meghívott a keretbe, ami addig nem volt szokás. 1992-ben a válogatott kivívta az Európa Bajnokságon való részvételt is, az UEFA azonban az akkor már dúló jugoszláviai háború miatt diszkvalifikálta a válogatottat.
Ivica Osim a jugoszláv nemzeti tizenegy utolsó szövetségi kapitánya volt. Könnyek között mondott le posztjáról, miután szülővárosát, Szarajevót ostrom alá vették. 1992. május 23-án a Belgrádban tartott sajtókonferencián szinte teljesen összefüggéstelenül beszélt:
„A lemondás, így a legegyszerűbben: elmegyek és ezzel vége. Ismét mondom, amit már elismételtem, nem hiszem, nem fogok elmenni sem Firenzébe, sem Svédországba. Az egyetlen, amit tehetek mint ember, és ha kérdezik, ez az én privát döntésem, amit Önök úgy értelmeznek, ahogy akarnak…Ez az én személyes döntésem, nem indokolom, nem magyarázom, mert Önök azt nagyon jól tudják. De ha mást nem, az egyetlen dolog, amit azért a városért tehetek, mert ne feledjék, én Szarajevóban születtem és tudják, mi történik ott.”
1991-1992-ben a szövetségi kapitánysággal párhuzamosan a belgrádi Fk Partizan edzője is volt, onnan 1992-ben a görög Panathinaikoshoz szerződött, majd 1994-ben a Sturm Graz edzője lett. 2002-ig irányította a stájerországi csapatot jelentős sikerekkel: kétszer nyerték meg az osztrák bajnokságot, egyszer az Ausztria Kupát és egyszer az Ausztria Szuper Kupát.
2009 januárjában a patinás osztrák klub fennállásának századik évfordulóján rendezett ünnepségen az „évszázad edzőjének” választották.
2003 és 2006 között a japán JEF United klub edzője volt, megnyerte velük a Japán Kupát. A segítője a csapatnál a fia, a szintén edző Amar Osim volt és ő vette át a helyét edzőként, amikor 2006 júliusában a japán válogatott szövetségi kapitányának választották.
2007.november 16-án tokiói lakásában az angol nemzeti bajnokság egyik mérkőzését nézve agyvérzést kapott. Két hétig kómában feküdt, amikor felébredt, állítólag a feleségéhez intézett első kérdése az volt, hogy mi lett a meccs végeredménye?
Ausztriához hasonlóan Japánban is rendkívül népszerű volt, 2005-ben könyv is megjelent róla a szigetországban „Osim szavai” címmel. Bestseller lett, 400 ezer példányt adtak el belőle.
Nyolcvanadik születésnapján politikusok, közéleti személyiségek, labdarúgók a világ minden tájáról köszöntötték. És mindenek előtt a szurkolók. Szarajevóban a Željezničar stadionban tüzijátékkal, Grazban, a Sturm Graz szurkolói egy hatalmas falra vetített képpel ünnepelték.