Meghalt a “grbavicai Strauss”, Ivica Osim

Nyolcvanegyedik születésnapja előtt öt nappal, május 1-én grazi otthonában meghalt a legendás bosnyák labdarúgó, Ivica Osim.

Okos fiú volt, a gimnáziumban az egyik legjobb matematikus, ezért még érettségiznie sem kellett a tantárgyból. A középiskola elvégzése után sikerrel felvételizett az egyetem matematika szakára, ahol az első dolgozatára 10-est kapott. Sokan állítják, ha a tanulást választja a labdarúgás helyett, valamelyik nagynevű egyetemi katedráig vitte volna.

13 évesen kezdett focizni a Željeničar csapatában, 1959-ben játszotta az első felnőtt mérkőzését az eszéki Proletár Labdarúgó Klub ellen. Kivételes labdakezelése, technikája, könnyedsége miatt a „grbavicai Strauss” becenevet kapta és nagyon gyorsan a közönség kedvence lett.     

Aktív játékos pályafutása után edzőként folytatta. 1985-ben az UEFA kupa elődöntöjéig vezette a Željezničart. Ez volt az az év, amikor az elődöntőben a Videoton verte ki a szarajevói klubot és ez a helyiekben olyan mély nyomot hagyott, hogy a fodrászom 2000-ben, amikor megtudta, hogy magyar vagyok, nem tettetett szomorúsággal említette ezt a mérkőzést.        

A jugoszláv válogatott utolsó szövetségi kapitánya volt. A csapat 1990-ben az olaszországi világbajnokságon a negyeddöntőig jutott, 1992-ben kivívta az Európa Bajnokságon való részvételt is, az UEFA azonban az akkor már dúló jugoszláviai háború miatt diszkvalifikálta a válogatottat.

A kapitány 1992. május 23-án Belgrádban tartott sajtókonferencián könnyek között mondott le a posztjáról, miután szülővárosát, Szarajevót ostrom alá vették.

1994-2002 között az ausztriai Sturm Graz edzője volt. Sikeres évek voltak: kétszer nyerték meg az osztrák bajnokságot, egyszer az Ausztria Kupát és egyszer az Ausztria Szuper Kupát. Nagy becsben tartották Grazban. Azt mondják, megmutatta, hogyan lehet egy kis klubbal kitörlni a névtelenségből. Szakmai hozzáértése, emberséges vezetési stílusa juttatta el a klubot a foci európai színpadára. Kivételes személyisége, erkölcsi tartása, sikerei azok, amik legendává tették.

2009 januárjában a patinás osztrák klub fennállásának századék évfordulóján rendezett ünnepségen az „évszázad edzőjének” választották. Tíz évvel később, a klub fennállásának 110 éves évfordulóján tartott gálán „A Sturmban elért rendkívüli eredményekért” jutalmazták.

2003 és 2006 között a japán JEF United klub edzője volt, velük a Japán Kupát nyerte meg. A segítője a csapatnál a fia, a szintén edző Amar Osim volt és ő vette át a helyét edzőként, amikor 2006 júliusában a japán válogatott szövetségi kapitányának nevezték ki. Rendkívül népszerű volt. 2005-ben könyv is megjelent róla a szigetországban „Osim szavai” címmel. Bestseller lett, 400 ezer példányt adtak el belőle.

2007.november 16-án tokiói lakásában az angol nemzeti bajnokság egyik mérkőzését nézve agyvérzést kapott. Két hétig kómában feküdt, amikor felébredt, állítólag a feleségéhez intézett első kérdése az volt, hogy mi lett a meccs végeredménye?

2011. április 1-jén a FIFA és az UEFA a boszniai labdarúgó szövetség elnökségében és egész működésében tapasztalható szabálytalanságok (alapszabály hiánya) miatt felfüggesztette annak működését. A szövetség létrehozott egy bizottságot, aminek vezetésével Ivica Osimot bízták meg, hogy normalizálják a helyzetet. Nagy erőfeszítések árán, számtalan tanácskozás és tárgyalás után a felfüggesztést még az év május 30-án megszüntették. Ivica Osim a bizottság elnöke maradt.

2014-ben a bosznia-hercegovinai válogatott kijutott a brazíliai világbajnokságra, Ivica Osim a tanácsaival segítette az akkori szövetségi kapitányt, régi labdarúgó társát, Safet Susičot. Nem kísérte el a csapatot, egy interjúban azt mondta, még egy agyvérzést biztosan nem élne túl, és a helyszínen túl sok az izgalom.   

Az utóbbi években az orvosi kezelések gyakran és hosszú időre Grazba szólitották, azért igazi otthonának Szarajevót tekintette. Figyelmemmel kísérte a honi és a régióbeli focit, markáns véleménye is volt.

A bosnyák válogatottról úgy gondolta „jól megy a csapatnak, csak maradjon így a továbbiakban is. Ha a válogatott jól teljesít, akkor változik az ország közérzete is. Megosztottak vagyunk, fuldoklunk, de ha a labdarúgásban sikereket tudunk elérni, azzal enyhülnek a problémák. Amikor nyer a csapat, mindenki boldog, mindentől függetlenül. Ezek a sikerek az embereket közelebb hozzák egymáshoz, jó lenne, ha a politikusok elgondolkoznának ezen.”

Úgy vélte, hogy a horvát válogatott minden összehasonlításban kiemelkedik a környezetből.

„Gyakran hívnak Horvátországból, sokszor és rendszeresen beszélek velük. Nagyon okosan és jól csinálják, hogy eljuttatják játékosaikat nagy klubokba, ebben már nagy tapasztalatuk van. Nagyon megerősödtek, jó a sajtójuk, ami ma szintén fontos a labdarúgásban. Itt van például Luka Modrić. Tavaly elhozta az összes díjat, amit csak lehetett, és ez jó. Jó, hogy valaki egy kis országból megkapja a legjobbaknak járó díjat. Jó, hogy nem mindig ugyanazok kapják az elismeréseket. Luka a példa arra, hogy mindent megkaphatsz, ha dolgozol, és jó eredményeket érsz el.”

Többször beszélt a foci jövőjéről is. Ez a játék már nem olyan, mint az ő fiatal korában volt, amikor a grbavicai utcákon, tereken rögtönzött kapuk között rúgták a labdát.

„Minden a pénzről szól, és ez megváltoztatja focit. Sokan hajlamosak elfelejteni, hogy a foci nemcsak pénz, hanem művészet. Ha azt akarják, hogy sokan nézzék, akkor annak szépnek kell lennie. Játszani kell holnap is, holnapután is a közönségnek és a gyerekeknek. Népszerűsíteni kell a focit, de nem úgy, mint most, hogy a szülőknek mindent fel kelljen áldozni azért, hogy a gyerekük sikeres és nagy futballista lehessen. Ez rossz. A futballt a szenvedélynek és a szeretetnek kell vezetni.”

kiemelt kép: Željezničar