Egyéb

Muszlim misztikus rend Albániában

Szuverén államot alakítanának ki az albán fővárosban a bektási muszlimoknak, amivel a mérsékeltséget, a toleranciát és a békés együttélést szeretnék előmozdítani. Ezt Edi Rama albán miniszterelnök jelentette  be az ENSZ legutóbbi közgyűlésén New Yorkban.

Bektási Rend Szuverén Állama

a Vatikán mintájára hoznák létre a muszlim misztikus rendekhez tartozó bektásik államát Tiranán belül

Úgy véli, hogy a Városliget területének egytizedén létrejövő muszlim miniállam előre mozdítaná a vallási toleranciát az országban, és segítene a muzulmánokat övező sztereotípiák megváltoztatásában. A miniállam neve Bektási Rend Szuverán Állama saját adminisztrációval és útlevéllel. Nemzetközi jogászok dolgoznak az új állam státuszának meghatározásán és a törvényjavaslaton, amit az albán parlamentnek kell elfogadnia.

Kik a bektásik?

A többvallású Albániában ma az albánok valamivel több mint fele muszlim, mellettük vannak ortodoxok és katolikusok is. A muzulmánok többsége szunnita muszlim, nagyon kis számban jelen van a síita szufi rend, a bektásik, akik ideológiailag rokonok a törökországi alevikkel.

A bektásik az iszlámon belüli szúfi taríka, azaz iskolai rend követői. A rend alapítója az észak-kelet-iráni Khorasan tartományból származó Hadji Bektash Veli. A 13. században Anatóliába emigrált, ahol az alevik máig tisztelik. A 15. században a rend a janicsárokhoz, a szultán isztambuli testőrségéhez való közelségének köszönhetően jelentős befolyást szerzett. Legfőbb feladatuk a janicsárok szellemi, katonai nevelése és a hittérítés volt. Az első bektás az Oszmán Birodalom balkáni terjeszkedésével, a szunnita janicsárok lelkészeként került Albániába és Görögországba. Evlija Celebi török utazó 1670 évi albániai utazása során számos bektási tekkéről számolt be.

A bektásik közé tartozott Gül Baba is, akinek a Rózsadobon találjuk a sírboltját. A másik egykori magyarországi bektási tekke romjai Pécs Tettye városrészében állnak.

Bektási világközpont Tiranában

Albániában az 1920-1930-as években megszerveződött a konstantinápolyi kalifától független albán iszlám egyház, a legnépszerűbb a bektási rend volt, a világközpontja Tirana lett. 

Liberális felfogású rend

A bektásik egyáltalán nem felelnek meg a muszlimokról élő nyugati kliséknek. A követői egyes muszlimok szemében heterodoxnak tűnnek, vagyis nem tekintik őket igazhívőnek. A bektási mozgalom minden létezés egységét és a hívők belső lelkiségét hangsúlyozza, a külső formák és a vallási kötelezettségek másodlagosak számukra. A muszlimoktól megkövetelt napi ötszöri imádkozás helyett naponta kétszer imádkoznak, napkeltekor és napnyugtakor. Férfiak és nők együtt imádkoznak a tekkékben, együtt vesznek részt a rituális borivásban és táncban. A nők általában nem viselnek fejkendőt. Fontos szerepet játszik a zene és a tánc. A Balkánon élő bektásik átvettek néhány keresztény szokást is, például a rituális úrvacsorát és a gyónást. Liberális felfogásuk az alkoholtilalom és a böjti előírások követését híveikre bízza, egyes bektási tekkék még saját rakit is főztek.

A bektásik minden évben zarándokúton találkoznak a dél-albániai Tomor-hegyen. Kisebb bektás közösségek vannak Észak-Macedóniában, Montenegróban, Bosznia-Hercegovinában, Bulgáriában, Koszovóban és Görögországban is.

Zarándokhely a Tomor-hegyen

A bektásik az albán szunnita muszlimokkal ellentétben arab helyett albán nyelven tartják a vallásoktatást, kivéve a Korán központi szövegeit.

A világ első ateista országa

A kommunista időszak kezdetével Albániában minden vallási közösségre nagy nyomás nehezedett. Enver Hodzsa 1967-ben betiltott minden vallási gyakorlatot, Albániát a világ első ateista országának nyilvánította. A radikális kulturális forradalomban a kormány bátorította a templomok, kolostorok és mecsetek elleni támadásokat, a tekkék lerombolását. Amikor a törvényt 1990 novemberében, közvetlenül a kommunista uralom vége előtt hatályon kívül helyezték, egész Albániában csak hat tekke és egyetlen dervis maradt.

Először minden vallási közösségnek újra meg kellett találnia identitását. A bektásiknak különösen nehéz volt kilábalni ebből az üldözésből. Ellentétben a szunnita muszlimokkal, akik támogatást kaptak Törökországtól és a keresztény egyházaktól, nekik sokkal nehezebb volt külföldről biztosítani az újjáépítéshez szükséges támogatást.

Ma ismét érdeklődés mutatkozik a bektásik szellemisége és kultúrája iránt. Bár a társadalom mindössze négy-öt százalékát teszik ki, Albánia népi kultúrájának meghatározó elemei.