Repültek a „mostari fecskék”
Ha július utolsó vasárnapja, akkor hídugrás Mostarban. Idén 458-dik alkalommal gyűltek össze versenyzők a régióból és nézők távolabbi országokból is.
Az ugrásnak több évszázados hagyománya van. Először rögtön az átadás után, 1566-ban ugrottak. „Amikor odafutnak és elrugaszkodnak a hídról, ugranak a folyóba, szinte repülnek a levegőben, mint a madarak, az mindegyikük számára egyfajta akrobatika. Az egyik meredeken ugrik, a másik mintha ülne, felhúzott lábbal, néhányan kétszer, háromszor is ugranak, aztán boldogan kimásznak a vízből, felmásznak a sziklákon, feljönnek a hídra és fogadják az elismeréseket, az ajándékokat, az elsők jutalmát” – írta 1644-ben a kor neves oszmán történész-utazója Evlija Čelebi.
A versenyek évszázadok alatt alig változtak, Mostar féltékenyen őrzi ezt a hagyományt, amely semmit nem vesztett varázsából. Igaz, ma már a nyertesek nevét nem örökítik meg győzelmi énekekben, de az esemény turisták tízezreit vonzza. A hivatalos versenyek tíz év kihagyás után, 2003-ban folytatódtak, akkorra fejeződött be a hídegyüttes újjáépítése. Az ugrások a délszláv háború alatt sem szüneteltek annak ellenére, hogy 1993. novemberben a horvát-bosnyák háborúban a horvátok a hidat a Neretvába ágyúzták.
A világ legszebb „ugródeszkájáról” 28 méter magasból ugranak a versenyzők két kategóriában: fejjel előre, ún. „fecskeugrás” és lábbal előre, amit csak Mostarban láthatunk. Bármelyiket választják is, abban nincs különbség, hogy kb.100-110 km-es sebességgel érkeznek a smaragdzöld folyóba. Ebben az évben tizennyolcan „fecskeugrás” kategóriában, húszan lábbal előre ugorva versenyeztek. Az ugrásokat öttagú zsűri bírálja és pontozza, a kategóriák győztesei Vedad Dedić és Emel Tiro lettek.
A világhírű „fecskeugrás” amilyen szemet gyönyörködtető látvány, annyira veszélyes is. Erre egész évben készülni kell, keményen edzeni, télen-nyáron napi tízkilométereket futni, naponta kétszer edzésre menni, aztán, ahogy az idő kicsit enyhül, azonnal gyakorolni, ugrani.
A legendás ugró, Emir Balić, aki több mint ezerszer ugrott le a hídról egy interjúban azt mondta, hogy nem létezhet az Öreg-híd ugrók nélkül és ugrók sem a híd nélkül.
Az Öreg-híd az Unesco világörökség része. Továbbra is várják kérelmük pozitív elbírárálását, hogy a „mostari fecskék” is kerüljenek fel kulturális világszervezet listájára.
