Trappista sajt a kolostorból a császári asztalra

Sokan szeretjük a trappista sajtot. De vajon tudjuk-e honnan származik? Tudjuk-e, hogy az első trappista sajtokat szerzetesek készítették? Hogy a titkos receptjét egy francia kolostorban őrzik? Hogy a titok kizárólag szájról szájra öröklődik? 

Kolostoralapítás

Banja Luka Bosznia-Hercegovina második legnagyobb városa, a boszniai Szerb Köztársaság fővárosa. Az ország ötszáz éves török uralma alatt a bosnyák pasa székhelye volt. Ide, a város melletti Delibašino Seloba érkezett 1869. június 21-én egy hosszú, fekete szakállú osztrák férfi, Franz Pfanner trappista szerzetes hat társával, és megalapította a trappista kolostort. Persze nem volt ilyen egyszerű.    

Franz Pfanner, születési nevén Franz Wendelin, 1825. szeptember 21-én született Ausztria nyugati részén Langenben, egy nagyon szegény családban. Padovaban filozófiát, Brixenben teológiát tanult, 1850-ben pappá szentelték. 1863-ban Heimbachban, a Mariawald apátságban csatlakozott a trappista rendhez. Ezután Magyarországra utazott azzal a szándékkal, hogy ott kolostort alapítson, de az akkori érsek nem engedélyezte, ezért Pfanner továbbment Zágrábba. A horvát törvényhozástól kért engedélyt a kolostoralapításra, ami heves parlamenti vitához, majd elutasításhoz vezetett. Röviddel ezután tudomására jutott, hogy Törökországban hoztak egy törvényt, ami a keresztényeknek is engedélyezi a földvásárlást. Huszonhárom hónapig tartó küzdelem után 1869-ben Banja Lukán Toma Radulović földbirtokostól 1400 dukátért 100 hektár földet vásárolt Delibašino Seloban. A trappisták 1869. június 21-i Delibašino Selo-ba érkezésének napját a Marija Zvijezda, Mária csillaga kolostor alapítása napjának tekintjük. 

Akkor még csak egy kis fakalyibában éltek, ami annak előtte a birkák szálláshelyéül szolgált. Ez a fakalyiba ma is látható a kolostor udvarán.  Nem sokkal később ideiglenes kolostort építettek, aminek a teljes neve a Mi Drága Asszonyunk Mária csillaga kolostor lett, hálából egy azonos nevű német kolostornak, ami jelentős erőkkel támogatta az építkezést. A végleges kolostor hatvan szobával 1870-ben épült meg, amire az építési engedélyért Ferenc atyának Konstantinápolyba kellett utaznia. 

A sajtkészítés

A trappisták a ciszterci rendből nőttek ki a XVII. század közepén, amikor Armand-Jean Bouthillier de Rancé apát reformot hirdetett, ami a Szent Benedek idejében honos szigorú fegyelemhez való visszatérést jelentette. Nevét a franciaországi La Trappe kolostorról kapta, ahonnan a reform elindult. A trappistákat a reformista ciszterciták alakították, akik a karthauziakkal együtt a katolikus egyház két legszigorúbb rendjét alkotják. Egy olyan szemléletű rend, amely a csend, az ima és a fizikai munka révén szolgálja Istent és az embereket. 

Mindenki arra számított, hogy az Oszmán Birodalomban a csendes életet követik, ők azonban kemény munkához láttak. 1872-ben egy kis üzemben kezdtek el sajtot készíteni, amit svájci sajtnak neveztek el.  A saját és a környékbeli állatállomány betegsége miatt azonban az üzem működését rövidesen be kellett szüntetni.

Az “igazi” trappista sajt előállítása 1882-ben kezdődött, amikor Ignatius apát  Banja Lukára érkezett a Port-du-Salut francia kolostorból. Kezdetben az anyakolostoron kívül sehol máshol nem lehetett készíteni az általuk levédetett sajtot, lassan azonban elterjedt több franciaországi és más országbeli trappista kolostorban. Így jutott el Boszniába is. A sajtokat a város, vagy a kolostor neve szerint nevezték el, például belvári trappista, citeaux-i trappista. Ezért először a banja lukai sajt neve is Mária csillaga trappista volt. 

A sajtkészítés titkát egy tucat szerzetes őrizte. Gyártási műveletenként csak egy sajtkészítő dolgozott, minden sajtkészítő csak a munkafázis egy-egy részét ismerte, a többi számára titok volt. A titkos receptet kolostoronként csak egy szerzetes tudja, a titok kizárólag szájról szájra öröklődik. A titok tudójának váratlan halála esetén a recept a franciaországi kolostorban megtalálható. Történt is ilyen eset, a gyártás történetében először 1996-ban, éppen Boszniában, amikor a szerzetes, aki a fejében őrizte a titkot, meghalt és a sajt gyártását ezért felfüggesztették.

Kezdetben csak a kolostor közösségének készítettek sajtot, később az Osztrák-Magyar Monarchia minden országába, de azon túl Európába is exportálták „fromage de la Trappe” néven. Rövid idő alatt nagyon keresett cikk lett. Hivatalos beszállítói voltak a belgrádi királyi és a bécsi császári udvarnak. Évente ötven-hatvanezer kilogramm sajtot készítettek, a legnagyobb mennyiséget Pesten értékesítették. Kilóját 1 forintért adták. 

A trappisták a sajtüzem mellett sörfőzdét, tejüzemet, téglagyárat, malmot, nyomdát, tésztaüzemet, magtárat, kovácsüzemet, fűrésztelepet, szilvaszárítót, méhészetet, faiskolát, tehénistállót, pékséget, bőr- és festékgyárat üzemeltettek. Több mint harminc különböző kézműves tevékenységet folytattak. Kolostort és templomot, kórházat, lakásokat és iskolát építettek, árvaházat, közkonyhát alapítottak.

Terjeszkedés

Az 1873-ban létrehozott sörfőzdében a szerzetesek kezdetben csak saját maguknak főzték a barna nedűt. Az elsőként érkező szerzetesek németek voltak, ismerték a sör előállításának technológiáját, és azt is látták, hogy az emberek rossz minőségű pálinkát isznak, amitől gyakran megbetegszenek. Ferenc atya kórházat épített az ilyen típusú betegek számára, ahol sörrel kezelték őket. A kúra idején napi négy liter sört kellett meginni. 

Az ipari termelés 1879-ben indult, megkezdték a Trappista sör készítését,amit ma Nektár sör néven forgalmaznak.

A trappista szerzetesek által épített gyárak elektromos áram nélkül nem tudtak működni, ezért úgy döntöttek, hogy vízierőművet építenek a Vrbasra. 1899. március 27-én készült el a Balkán első vízierőműve. Két 60 lóerős turbina biztosította a gazdaságokhoz és az utcai világításhoz szükséges elektromos áramot Delibašino Seloban. Később villamos energiát szállított a vasútállomáshoz is. 1910-ben a trappisták egy 300 lóerős turbinával az egész város villamos energiáját szolgáltatták.

Ugyancsak ők építették 1904-ben Banja Lukán a város első hídját, a Szent Benedek hidat. Nekik köszönhetően létesült Banja Luka, illetve Bosznia nyugati részének első felsőfokú iskolája, a Filozófia-teológia felsőfokú iskola 1907-ben. Nagyon sokaknak adtak munkát, az ipar teljesen az ő kezükben volt. 

A Marija Zvijezda kolostor szerzetesei

A Mária csillaga kolostorban a 19-20. század fordulóján több száz szerzetes élt, körülötte és belőle több ezer ember. Az I. világháború előtt 230 lakója volt kilenc országból. Volt közöttük matematikus, fizikus, orvos, teológus, építész, biológus, és nyelvtanár. A hivatalos nyelv a német volt, a liturgia és az istentisztelet nyelve a latin, de főleg csendben voltak. 

1940-ben 128 szerzetes élt a kolostorban, 1945-ben már csak 51. Főleg németek mentek el, nekik el kellett hagyniuk a titói Jugoszláviát.

1944. december 31-én súlyos támadás érte a trappistákat. A partizánok elfoglalták a kolostort és mindent felgyújtottak. Az istállókat, az épületet is. A szerzetesek éjszaka átmenekültek a Vrbas bal partjára, családoknál, majd a nővérek házában húzták meg magukat. 

Mindenüket elvették

A háború után néhány szerzetest börtönbe zártak, néhányat munkatáborba vittek, soknak el kellett hagynia Boszniát. Elvették a sörgyárat, de nemcsak azt. Mindenüket elvették. És volt mit. Adatok bizonyítják, hogy a banja lukai trappista közösség csak 21 dinárral fizetett kevesebb adót az államnak, mint az összes többi banja lukai vállalkozás, cég és a lakosság összesen. Mindent maguk termeltek és állítottak elő, kivéve a sót, cukrot és olajat. Aztán egy éjszaka alatt mindenüket elvették. A kolostor templomából katonai raktár lett. Körülbelül húszezer, nyolc-tíz nyelven írt könyvet égettek el, a Szent Benedek szobrot bedobták a Vrbasba, a kolostort ortopédiai klinikává alakították át. 

A banja lukai legendák

A trappistákkal kapcsolatban számos érdekes legenda kering. Az egyik, hogy bár a kolostor és a templom komoly károkat szenvedett mind a háborúk, mind a két földrengés (1969 és 1981) során, a 2,60 méter magas, a szentély egyik fülékéjében rögzítetlenül álló Szűz Mária a gyermekkel szobor egyszer sem sérült meg, Még el sem mozdult a helyéről, ugyanakkor a templom többi része súlyos károkat szenvedett.

A másik legenda Franz Pfanner atyához fűződik. Négyszáz év után feltámadási körmenetet tartottak volna Boszniában, és harangszóval akartak ünnepelni, ahogyan a katolikusok szerte a világon. Az Oszmán Birodalomban, aminek akkor Bosznia a része volt, szigorúan tiltották a harangozást. Egy jótevőtől ajándékba kaptak egy harangot, amit a leleményes Ferenc atya egy hordó olcsó borba rejtve vitt Banja Lukára. Elkezdtek harangozni, amivel súlyos törvénysértést követtek el. Történt, hogy 1872-ben Bosznia-szerte súlyos aszály volt. A törökök esőért imádkoztak, ami csak nem akart megérkezni. Pfanner atya felajánlotta a pasának, hogy ő és a többi katolikus is imádkoznak az esőért, az imádsághoz azonban harangra van szükség. Megkapta a harangozási engedélyt, de csak addig, amíg nem esik az eső. Néhány nap múlva végre eleredt, a trappisták pedig folytatták a harangozást.

A kolostor mai lakói   

A Marija Zvijezda egykor a világ legnagyobb trappista kolostora volt, ma pedig csak a tiszteletreméltó Zvonko és Tomislav testvérek élnek ott. Ők a szerzetesrend utolsó tagjai Délkelet-Európában. A templom tetőterében lévő szobákat, a temetőt, a visszakapott öreg malmot és a körülötte lévő néhány hektár földet használják. Ma is az „imádkozz és dolgozz” elv szerint élnek, a tétlenséget az ördög eszközének tartják. Hajnali kettőkor kelnek és este hétig dolgoznak. Napközben imádkoznak, olvasnak, ásnak, vetnek, ültetnek gyümölcsfát és szőlőt, szarvasmarhát tartanak, különféle kézműves foglalkozásokat űznek. Másolják a régi kéziratokat, verseket írnak, biológiával, numizmatikával foglalkoznak, nagy könyvtárat tartanak fenn. A hagyományoknak megfelelően majdnem vegetáriánusok, mert csak a betegeknek adnak húst és halat, tojást és vajat azoknak, akik kemény fizikai munkát végeznek. Az italuk többnyire sör, almabor és író.

Tomislav atya 2008-ban elutazott Franciaországba az anyakolostorba, ott kívülről megtanulta a titkos receptet, visszatért Banja Lukára és a gyártás újraindult. Ma ő az utolsó őrzője a receptnek Európa ezen részén, de nincs senki, akinek továbbadhatná. Legalábbis egyelőre.

A kolostorban nincs elég szerzetes a fennmaradáshoz. „Egy kolostorhoz legalább hat fogadalmas szerzetesből álló közösség szükséges” – magyarázza Zvonko atya.

Zvonko és Tomislav atyát a szerzetesek számának drasztikus csökkenése arra kényszerítette, hogy bizonyos dolgokon változtassank a korábbi életmódjukhoz képest. Zvonko a Marija Zvijezdában lelkész, Tomislav pedig Banja Luka közelében két faluban.  

Évek óta nem jelentkeztek új jelöltek a Banja Luka-i trappista rendbe. „A trappisták nem tudnak itt megélni” – véli Zvonko.

A több mint 150 év alatt, mióta trappista szerzetesek élnek Banja Lukán, a kezdetektől, amikor a szegénységük miatt csak babot ettek, eljutottak odáig, mikor naponta 400 kilogramm kiváló minőségű sajtot készítettek. Az árvaházukban felneveltek 4500 gyereket. Ma többször testvéri kolostorok segítségére szorulnak, ám nem akarnak ezzel helyzettel megbékélni. A sajtkészítés újraindítása mellett még mindig várják, hogy elérkezzen az az idő, amikor törvényt hoznak az elkobzott javaik visszaszolgáltatásáról.

kiemelt kép: Samostan Marija Zvijezda 1879. godine, Banja Luka, BiH, Foto: Wikimedia Commons Internet Archive Book Images